Translations:Otuzuncu Lem'a/79/hu sayfasının kaynağını görüntüle

Ahogy a Tizedik Szóban elmagyaráztuk, egyetlen tudatos lény sem hinné el, hogy egy Bölcs Teremtő, a legjobb építőmester egy palota minden egyes kövében a bölcsesség száz példáját követné, aztán pedig nem építené meg a palota tetejét, ezért az összeomlana, és a bölcsesség és tervezés számtalan példája elveszne. Hasonlóképpen, semmilyen módon nem lehetséges, hogy a tökéletes bölcsesség birtokosa, miután tökéletes bölcsességében rengeteg előnyt, célt és okot követett egyetlen aprócska magban, egy hatalmas fát teremtene csak azért, hogy egyetlen előny, egyetlen jelentéktelen cél, egyetlen értéktelen gyümölcs teremjen belőle, és így bölcsességével teljesen ellentétes módon pazarló és tékozló legyen.

Ugyanígy, a Bölcs Teremtő a bölcsesség példáinak százait köti a világmindenség palotájának minden egyes lényéhez, úgy szereli fel őket, hogy kötelességek százait tudják elvégezni, és minden fához a bölcsesség annyi példáját köti, amennyi leveleinek száma, és virágainak számával megegyező kötelességet rendel neki. Ha Ő nem hozná el a holtak feltámadását és a Legnagyobb Összegyűjtést, és a megszámlálhatatlan bölcsesség, ok és kötelesség értelmetlen, hiábavaló, oktalan, cél és előny nélküli lenne, az az abszolút Mindenható tökéletes hatalmának abszolút tehetetlenségét feltételezné, és az abszolút Irgalmas kegyelmének rútságát, és az abszolút Igazságos tökéletes igazságosságának határtalan zsarnokságát. Elég egyszerűvé válna, hogy tagadjuk a világmindenségben jelen lévő bölcsességet, kegyelmet és igazságosságot, ami pedig mindenki által látható. Rendkívüli lehetetlenség lenne, amely számtalan abszurditást foglal magába.