Kicsoda Bediüzzaman Said Nursi, és mi a Risale-i Nur

Bediüzzaman Said Nursi Kelet- Törökországban született, 1877-ben, és 1960-ban halt meg, nyolcvanhárom éves korában, az Iszlám ügyének szolgálatában töltött hosszú, küzdelmes, önfeláldozó élet végén. Kiemelkedő tudós volt, aki nemcsak a hagyományos teológiát, hanem a modern tudományokat is behatóan tanulmányozta és ismerte, és már ifjúkorában kiérdemelte a Bediüzzaman, „Korának Legjobbja” nevet páratlan képességeivel és műveltségével.

Bediüzzaman élete során tanúja volt az Oszmán Birodalom és Kalifátus utolsó évtizedeinek, összeomlásának és szétzüllésének az Első Világháború után, és 1923-ban történt megalakulása után a Török Köztársaság első harminchét évének is, amelyek, egészen 1950-ig, hírhedtek voltak a kormány elnyomó és Iszlám-ellenes politikájáról.

Az Első Világháború utáni évekig Bediüzzaman küzdelme az Iszlám ügyéért nyilvánosan, a társadalmi élet színterén folyt. Rengeteg diákot tanított, számos vitában vett részt az Iszlám világ vezető tudósaival, sőt, még egy önkéntes osztagot is vezetett a Kelet-Törökországot megszálló orosz csapatok ellen 1914-től csaknem két éven keresztül, amikor hadifogságba került. Egészen eddig a társadalmi életben való aktív részvétellel igyekezett előmozdítani az Iszlám ügyét. Azonban a birodalom és a köztársaság közötti időszak évei átmenetet jelentettek a „régi Said” és az „új Said” személyisége között is. Az új Saidra az volt jellemző, hogy visszahúzódott a társadalmi élettől, és a tanulásra, imára és gondolkodásra koncentrált, mert tudta, hogy az új idők újfajta harcmodort követelnek. Bár nem vett részt a hivatalos kormány elleni kelet-törökországi felkelésben 1925-ben, sőt, határozottan azt tanácsolta vezetőinek, hogy hagyjanak fel tervükkel, mégis száműzetésbe küldték Nyugat-Anatóliába. A következő huszonöt évben, és kisebb mértékben élete utolsó évtizedében is, egyfolytában száműzetést, bebörtönzést, zaklatást és üldöztetéseket kellett elszenvednie. De a száműzetés és elszigeteltség évei alatt írta meg a Risale-i Nur, „A Fény Értekezései” könyveit. Maga Bediüzzaman azt írta róluk:

„Most már tisztán látom, hogy életem nagy része úgy alakult, saját szabad akaratomtól, képességeimtől, megértésemtől és terveimtől függetlenül, hogy megírhassam ezeket a könyveket, és a Korán ügyét szolgálhassam. Mintha egész életem és tudományos pályám felkészülés lett volna ezekre az írásokra, amelyek a Korán csodálatosságát mutatják be.”

Bediüzzaman megértette, hogy az Iszlám világ hanyatlásának alapvető oka az, hogy meggyengültek a hit, vagyis az Iszlám alapvető tanításaiba vetett hit alapjai is. Ez, és a 19. és 20. század során a hit ellen intézett, korábban példa nélküli támadások arra késztették, hogy felismerje, mennyire nagy szükség van a hit megerősítésére, mi több, megmentésére. Arra volt szükség, hogy minden erejét az Iszlám épületének megerősítésére, a hit újjáélesztésére koncentrálja, és hogy a támadásokra had” vagy „szóbeli dzsihad” módszerével válaszoljon.

Így hát száműzetése éveiben Bediüzzaman megírta a Risale-i Nur könyveit, amelyek az Iszlám legfontosabb tanításait és a Korán igazságait magyarázzák és mutatják be a modern embernek. A módszere az, hogy elemzi a hitet és a hitetlenséget is, és világos logikájú érvekkel támasztja alá azt a tényt, hogy a hit igazságai: Allah léte és egysége, a prófétaság, és a testi feltámadás nemcsak hogy igazolhatók, hanem a létezés, az ember és a világmindenség kizárólagos logikus magyarázatai.

Bediüzzaman könnyen megérthető történetek, hasonlatok, magyarázatok és logikus bizonyítékok segítségével világít rá arra, hogy a vallás igazságai nemcsak hogy nem mondanak ellent a modern tudomány eredményeinek, hanem hogy ezeknek az eredményeknek a materialista magyarázata logikátlan és téves. Valójában Bediüzzaman azt bizonyítja a Risale-i Nur könyveiben, hogy az univerzum működése megerősíti és alátámasztja a hit igazságait.

A Risale-i Nur fontosságát nem lehet túlbecsülni, mert segítségével Bediüzzaman Said Nursi alapvető szerepet játszott az Iszlám hit megőrzésében és újjáélesztésében Törökország történelmének legsötétebb napjaiban. És ez a szerep egyre fontosabbá válik napjainkban is. Ezen felül a Risale-i Nur több okból is kiválóan alkalmas arra, hogy ne csak a muszlimokhoz szóljon, hanem az egész emberiséghez. Először is, a modern ember gondolkodásmódjának megfelelően íródott, amely gondolkodásmódot a muszlimok és nem muszlimok esetében is mélyen áthatotta a materialista filozófia: a Risale-i Nur pedig azokra a kérdésekre, kételyekre és problémákra válaszol, amelyeket ez vet fel az emberekben. Megválaszolja az összes miértet, amely felmerül a modern ember fejében.

Olyan módon magyarázza meg a hit legmélyebb kérdéseit, amelyeket eddig csak a legkiemelkedőbb tudósok voltak képesek részletesen tanulmányozni, hogy még azok is, akik számára a téma teljesen új, különösebb nehézségek nélkül megérthetik és hasznukra fordíthatják.

Az ember és a világmindenség valódi célját és természetét magyarázva a Risale-i Nur megmutatja, hogy a valódi boldogságot csak a hit és Allah ismerete által lehet megtalálni, ezen a világon és a Túlvilágon is. Beszél arról a nyomorúságos fájdalomról és boldogtalanságról is, amit a hitetlenség okoz az ember lelkének, és amit a tévelygők többnyire a nemtörődömség és a valóságtól való esztelen elfordulás segítségével próbálnak kiküszöbölni életükből, és ezáltal elősegíti, hogy a gondolkodó emberek a hitben keressenek menedéket.

A Bölcs Korán az intellektushoz és az ember más belső tulajdonságaihoz is szól. Arra vezeti az emberiséget, hogy megvizsgálja a világot és a világ működését, és megismerje valódi természetét és a teremtés célját, az Egyetlen Teremtő tulajdonságait, és a teremtmények kötelességeit. Ez az a módszer, amelyet Bediüzzaman a Risale-i Nur könyveiben használ. Elmagyarázza a világ valódi természetét, amely által Teremtője létezésének jeleiként szemlélhetjük, és logikus érvekkel bizonyítja, hogy ha ekként olvassuk, akkor a hit összes alaptételére logikusan következtethetünk belőle.

Ezt a módszert követve az ember valódi hitre tehet szert, amely elég erős és biztos ahhoz, hogy ellenálljon minden kételynek és a materializmus, naturalizmus vagy ateizmus támadásainak. Mert minden újabb tudományos vagy technikai eredmény csupán a világmindenség egy újabb titkának felfedezése. Ha a világmindenséget úgy tekintjük, mint az Egyetlen Szerzőjét bemutató hatalmas és végtelenül bonyolult könyvet, akkor az újabb felfedezések és eredmények nem zavart vagy meg nem értést okoznak, hanem tovább mélyítik és erősítik az ember hitét.

Az ember legalapvetőbb szükséglete a vallás iránti igény, az az igény, hogy felismerje és imádja a Mindenható Allahot, az Ő Legszebb Neveivel és tulajdonságaival, és engedelmeskedjék törvényeinek, amelyek a világmindenségben és a próféták által megnyilvánultak. A Korán, a Mindenható Allah utolsó Könyvének üzenetét magyarázva, amelyet az Utolsó Próféta, Mohamed (s.a.w.) hozott el az emberiségnek, és az Iszlám üzenetét, amely az egész emberiség teljes és tökéletes vallása, Bediüzzaman Said Nursi a Risale-i Nur könyveiben bebizonyítja, hogy nincs ellentmondás a vallás és a tudomány között, hanem épp ellenkezőleg, a valódi boldogságot és haladást az emberiség csak ezen az úton, a Korán útján nyerheti el.