Yirmi Üçüncü Lem'a/hu: Revizyonlar arasındaki fark

    Risale-i Nur Tercümeleri sitesinden
    ("'''Az első képtelenség''' Ó, te makacs tagadó! Énközpontúságod oly makaccsá tett, hogy valamilyen módon úgy döntöttél, száz képtelenséget fogadsz el egyszerre. Mert te magad is egy élőlény vagy, és nem valami élettelen, soha nem változó anyag. Olyan vagy, mint egy különösen jól szervezett gépezet, amelyet folytonosan megújítanak, és egy csodálatos palota, amely állandó átalakításon megy át. Tested részecskéi sz..." içeriğiyle yeni sayfa oluşturdu)
     
    ("Hát látod, ha azt állítod, hogy ez az állítás, amely száz képtelenséget tartalmaz, lehetséges, akkor ha nem egyetlen tollnak tulajdonítjuk, akkor ezeknek a jól elrendezett, hibátlan tollaknak és nyomóformáknak az elkészítéséhez további tollakra és formákra van szükség, annyira, mint az eredetiek száma. És azokat is el kellene valahogy készíteni, és azoknak is rendszerezettnek, művészien kialakítottnak kell lenniük. És..." içeriğiyle yeni sayfa oluşturdu)
     
    (Aynı kullanıcının aradaki diğer 4 değişikliği gösterilmiyor)
    92. satır: 92. satır:
    Ezer Platón intelligenciáját tulajdonítani egy hozzád hasonló ember minden egyes sejtjének, akinek egy porszemnyi intelligenciája sincs, bizony ezerszeresen ostoba hiedelem lenne!
    Ezer Platón intelligenciáját tulajdonítani egy hozzád hasonló ember minden egyes sejtjének, akinek egy porszemnyi intelligenciája sincs, bizony ezerszeresen ostoba hiedelem lenne!


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''A második képtelenség'''
    '''İkinci Muhal:''' Senin vücudun bin kubbeli hârika bir saraya benzer ki her kubbesinde taşlar, direksiz birbirine baş başa verip muallakta durdurulmuş. Belki senin vücudun, bin defa bu saraydan daha acibdir. Çünkü o saray-ı vücudun, daima kemal-i intizamla tazelenmektedir. Gayet hârika olan ruh, kalp ve manevî letaiften kat’-ı nazar, yalnız cesedindeki her bir aza, bir kubbeli menzil hükmündedir. Zerreler, o kubbedeki taşlar gibi birbirleriyle kemal-i muvazene ve intizam ile baş başa verip hârika bir bina, fevkalâde bir sanat, göz ve dil gibi acib birer mu’cize-i kudret gösteriyorlar.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Lényed az ezerkupolájú csodálatos palotához hasonlít, amelyben a kövek felfüggesztve, támasz nélkül állnak össze. Sőt, lényed ezerszer csodálatosabb, mint egy ilyen palota, mert létezésed palotája folyamatosan, tökéletes rendben megújul. Valóban csodálatos lelkedet, szívedet, és egyéb kifinomult képességeidet nem tekintve, minden egyes testrészed önmagában a palota egy-egy kupolás szárnyára emlékeztet. Akár a kupola építőkövei, a részecskék tökéletes egyensúlyban és rendben állnak össze, bizonyítva, hogy a szem vagy a nyelv például önmagában is csodálatos épület, kiemelkedő műalkotás, a hatalom csodája.
    Eğer bu zerreler, şu âlemin ustasının emrine tabi birer memur olmasalar; o vakit her bir zerre, umum o cesetteki zerrelere hem hâkim-i mutlak hem her birisine mahkûm-u mutlak hem her birisine misil hem hâkimiyet noktasında zıt hem yalnız Vâcibü’l-vücud’a mahsus olan ekser sıfâtın masdarı, menbaı hem gayet mukayyed hem gayet mutlak bir surette olmakla beraber, sırr-ı vahdetle yalnız bir Vâhid-i Ehad’in eseri olabilen gayet muntazam bir masnû-u vâhidi o hadsiz zerrata isnad etmek; zerre kadar şuuru olan, bunun pek zâhir bir muhal belki yüz muhal olduğunu derk eder.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ha ezek a részecskék nem olyanok lennének, mint a Világmindenség építőmesterének parancsára hallgató hivatalnokok, akkor minden egyes részecske egy időben lenne teljes mértékben alárendelve a test összes többi részecskéjének, és teljes mértékben domináns lenne felettük; egyenlő mindegyikkel, és domináns pozícióját tekintve szemben is állna velük; eredete és forrása a legtöbb tulajdonságnak, amelyek csak a Szükségszerűen Létezőre vonatkoznak, és rendkívül korlátozottak; és abszolút formájában, és tökéletesen elrendezett egyedi műalkotás formájában, amely, az Egyedülvalóság misztériuma által, csakis az Egyetlen Egyedülvaló alkotása lehet.
    '''Üçüncü Muhal:''' Eğer senin vücudun, Vâhid-i Ehad olan Kadîr-i Ezelî’nin kalemiyle mektup olmazsa ve tabiata, esbaba mensup matbu ise o vakit senin vücudundaki bir hüceyre-i bedenden tut, birbiri içinde daireler misillü, binler mürekkebler adedince tabiat kalıplarının bulunması lâzım gelir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Akiben csak egy atomnyi tudatosság is van, megértheti, hogy milyen nyilvánvaló képtelenség az, hogy ilyen művészetet tulajdonítsanak azoknak a részecskéknek.
    Çünkü mesela, bu elimizdeki kitap eğer mektup olsa bir tek kalem, kâtibinin ilmine istinad edip bütün onları yazar. Eğer o, mektup olmazsa ve onun kalemine verilmezse, kendi kendine olmuş denilse veya tabiata verilse o vakit, matbu kitap gibi her bir harfi için ayrı bir demir kalem lâzımdır ki tabedilsin. Nasıl ki matbaada hurufat adedince demir harfler bulunur, sonra o harfler vücud bulur; o vakit bir tek kaleme bedel, o hurufat adedince kalemler bulunması lâzım gelir. Belki o hurufat içinde bazen olduğu gibi küçük kalem ile bir büyük harfte bir sahife –ince hatla– yazılmış ise binler kalem bir tek harf için lâzım geliyor. Belki birbirinin içine girip muntazam bir vaziyetle, senin cesedin gibi bir şekil alıyorsa o vakit, her bir dairede, her bir cüz için o mürekkebat adedince kalıplar lâzım geliyor.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''A harmadik képtelenség'''
    Haydi, yüz muhal içinde bulunan bu tarzı, mümkün desen dahi bu muntazam sanatlı demir harfleri ve mükemmel kalıpları ve kalemleri yapmak için yine bir tek kaleme verilmezse o kalemler, o kalıplar, o demir harflerin yapılması için onların adetlerince yine kalemler, kalıplar ve harfler lâzım. Çünkü onlar da yapılmışlar ve onlar da muntazam sanatlıdırlar. Ve hâkeza müteselsilen gittikçe gidecek…
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ha létezésedet nem az örökké Létező Mindenható tolla „írta”, hanem helyette a természet és anyagi okok nyomtatták, akkor a természetnek annyi nyomdája kell legyen, amennyi felér nemcsak tested sejtjeinek számával, hanem kombinációinak ezreivel, amelyek koncentrikus körökbe vannak rendezve.
    İşte sen de anla! Bu öyle bir fikirdir ki senin zerratın adedince muhalat ve hurafeler, içinde bulunuyor. Ey muannid muattıl! Sen de utan, bu dalaletten vazgeç!
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Mert például amikor a kezükben tartott könyv megíródik, egyetlen toll megírhatja írója tudására hagyatkozva. Ha viszont nem megírta valaki, és nem az író tollának tulajdonítjuk, és azt mondjuk, hogy saját magától létezik, vagy a természetnek tulajdonítjuk, akkor szükségessé válna, hogy a könyv minden egyes betűje számára létezzen egy külön nyomóforma, hogy ki lehessen nyomtatni. A nyomdában is léteznie kell formának az ábécé minden egyes betűje számára, hogy a könyv betűi létrejöhessenek általa – egyetlen toll helyett a könyvhöz annyi tollra lenne szükség, amennyi betűinek száma.
    == Üçüncü Kelime: ==
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Mint láthatjuk, előfordul, hogy e betűk közül egy egész oldal íródik le egyetlen hatalmas betűvel, apró tollal és finom kézírással, ebben az esetben ezer tollra lenne szükség egyetlen betűhöz. Ha a tested formáját ölti, koncentrikus körökben egymás köré épülő minden összetevőjével, akkor külön nyomóforma kellene minden egyes körnek, minden összetevőnek, annyi, ahány kombinációban előfordulhatnak.
    اِق۟تَضَت۟هُ الطَّبٖيعَةُ Yani tabiat iktiza ediyor, tabiat yapıyor.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Hát látod, ha azt állítod, hogy ez az állítás, amely száz képtelenséget tartalmaz, lehetséges, akkor ha nem egyetlen tollnak tulajdonítjuk, akkor ezeknek a jól elrendezett, hibátlan tollaknak és nyomóformáknak az elkészítéséhez további tollakra és formákra van szükség, annyira, mint az eredetiek száma. És azokat is el kellene valahogy készíteni, és azoknak is rendszerezettnek, művészien kialakítottnak kell lenniük. És így tovább, a végtelenségig folytathatnánk.
    İşte bu hükmün çok muhalatı var. Numune için üçünü zikrediyoruz.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Értsd hát meg te is! Ez a fajta gondolkodásmód annyi képtelenséget és babonát tartalmaz, mint tested sejtjeinek száma. Ó, te, aki tagadod Allahot! Lásd meg ezt, és hagyj fel a tévelygéssel!
    '''Birincisi:''' Eğer mevcudatta, hususan zîhayatta görünen basîrane, hakîmane olan sanat ve icad, Şems-i Ezelî’nin kalem-i kader ve kudretine verilmezse belki kör, sağır, düşüncesiz olan tabiata ve kuvvete isnad edilse lâzım gelir ki tabiat; icad için her şeyde hadsiz manevî makine ve matbaaları bulundursun veyahut her şeyde, kâinatı halk ve idare edecek bir kudret ve hikmet dercetsin.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    <span id="Üçüncü_Kelime:"></span>
    Çünkü nasıl şemsin cilveleri ve akisleri, zemin yüzündeki zerrecik cam parçalarında ve katrelerde görünüyor. Eğer o misalî ve aksî güneşçikler, semadaki tek güneşe isnad edilmese, lâzım gelir ki bir kibrit başı yerleşmeyen bir zerrecik cam parçasında tabiî, fıtrî ve güneşin hâsiyetlerine mâlik, zâhiren küçük, manen çok derin bir güneşin haricî vücudunu kabul ederek, zerrat-ı zücaciye adedince tabiî güneşleri kabul etmek lâzım geldiği gibi...
    == A harmadik út ==
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    „A természet teszi szükségszerűvé, a természet hozza létre”.
    Aynen bu misal gibi mevcudat ve zîhayat doğrudan doğruya Şems-i Ezelî’nin cilve-i esmasına verilmezse her bir mevcudda, hususan her bir zîhayatta hadsiz bir kudret ve irade ve nihayetsiz bir ilim ve hikmet taşıyacak bir tabiatı, bir kuvveti, âdeta bir ilahı içinde kabul etmek lâzım gelir. Bu tarz-ı fikir ise kâinattaki muhalatın en bâtılı en hurafesidir. Hâlık-ı kâinat’ın sanatını mevhum, ehemmiyetsiz, şuursuz bir tabiata veren insan; elbette yüz defa hayvandan daha hayvan, daha şuursuz olduğunu gösterir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ez a kijelentés számos képtelenséget tartalmaz. Ezekből hármat mutatunk be példákkal.
    '''İkinci Muhal:''' Eğer gayet intizamlı, mizanlı, sanatlı, hikmetli şu mevcudat; nihayetsiz kadîr, hakîm bir zata verilmezse, belki tabiata isnad edilse lâzım gelir ki tabiat; her bir parça toprakta, Avrupa’nın umum matbaaları ve fabrikaları adedince makineleri, matbaaları bulundursun. Tâ o parça toprak, menşe ve tezgâh olduğu hadsiz çiçekler ve meyvelerin yetişmelerine ve teşkillerine medar olabilsin.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''Az első képtelenség'''
    Çünkü çiçekler için saksılık vazifesini gören bir kâse toprak içine tohumları nöbetle atılan umum çiçeklerin birbirinden çok ayrı olan şekil ve heyetlerini teşkil ve tasvir edebilir bir kabiliyeti, bilfiil görülüyor.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ha a teremtményekben, kiváltképp az élő teremtményekben megfigyelhető művészetet és kreativitást nem az Isteni Rendelés tollának, és az öröktől fogva létező Nap fényének tulajdonítjuk, hanem helyette a természetnek és vak, süket és nem gondolkodó erőinek, szükségszerűvé válik, hogy a természetnek mindenben meglegyenek a gépei és nyomdái a teremtéshez, vagy hogy mindenben meglegyen a hatalom és bölcsesség, hogy teremtsen, és a Világmindenséget irányítsa. Ennek oka a következő:
    Eğer Kadîr-i Zülcelal’e verilmezse o vakit, o kâsedeki toprakta, her bir çiçek için manevî, ayrı, tabiî bir makinesi bulunmazsa, bu hal vücuda gelemez. Çünkü tohumlar ise nutfeler ve yumurtalar gibi maddeleri birdir. Yani müvellidü’l-mâ, müvellidü’l-humuza, karbon, azotun intizamsız, şekilsiz, hamur gibi halitasından ibaret olmakla beraber hava, su, hararet, ziya dahi her biri basit ve şuursuz ve her şeye karşı sel gibi bir tarzda gittiğinden, o hadsiz çiçeklerin teşkilleri ayrı ayrı ve gayet muntazam ve sanatlı olarak o topraktan çıkması, bilbedahe ve bizzarure iktiza ediyor ki o kâsede bulunan toprakta, manen Avrupa kadar, manevî ve küçük mikyasta matbaaları ve fabrikaları bulunsun. Tâ ki bu kadar hayattar kumaşları ve binler ayrı ayrı nakışlı mensucatları dokuyabilsin.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    A Nap megnyilvánulása és tükörképe megjelenik minden kis üvegszilánkban és vízcseppben a Föld felszínén. Ha ezeket az aprócska, tükröződő Napokat nem az égen látható Napnak tulajdonítjuk, akkor szükségszerűen el kell fogadnunk minden egyes, gyufafejnél is kisebb üvegdarabban egy valós Nap létezését, amely rendelkezik a Nap minden tulajdonságával, és kis mérete ellenére mély jelentéssel bír; tehát el kell fogadnunk, hogy annyi Nap létezik, ahány üvegdarab.
    İşte tabiiyyunların fikr-i küfrîleri, ne derece daire-i akıldan hariç saptığını kıyas et. Ve tabiatı mûcid zanneden insan suretindeki ahmak sarhoşlar “Mütefennin ve akıllıyız.” diye dava ettikleri halde, akıl ve fenden ne kadar uzak düştüklerini ve mümteni ve hiçbir cihetle mümkün olmayan bir hurafeyi kendilerine meslek ittihaz ettiklerini gör, gül ve tükür!
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Pontosan ugyanígy, ha a létező dolgokat és az élő teremtményeket nem közvetlenül az öröktől fogva létező Nap Nevei megnyilvánulásának tulajdonítjuk, el kell fogadnunk, hogy minden egyes teremtményben, főleg az élőkben, ott van egy természet, egy erő, vagy egyszerűen egy istenség, amely végtelen hatalommal és akarattal, tudással és bölcsességgel bír. Ez a gondolat a Világmindenség képtelenségei közül a legabszurdabb és legbabonásabb! Azt demonstrálja, hogy az az ember, aki a Teremtő teremtésben megnyilvánuló művészetét valamiféle elképzelt, jelentéktelen, tudattal nem bíró természetnek tulajdonítja, még az állatoknál is kevésbé van tudatában az igazságnak.
    '''Eğer desen:''' Mevcudat, tabiata isnad edilse böyle acib muhaller olur, imtina derecesinde müşkülat olur; acaba Zat-ı Ehad ve Samed’e verildiği vakit, o müşkülat nasıl kalkıyor? Ve o suubetli imtina, o suhuletli vücuba nasıl inkılab eder?
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''A második képtelenség'''
    '''Elcevap:''' Birinci Muhal’de nasıl ki güneşin cilve-i in’ikası, kemal-i suhuletle, külfetsiz en küçük zerrecik camdan tut tâ en büyük bir denizin yüzüne kadar feyzini ve tesirini misalî güneşçiklerle gayet kolaylıkla gösterdikleri halde, eğer güneşten nisbeti kesilse o vakit her bir zerrecikte, tabiî ve bizzat bir güneşin haricî vücudu imtina derecesinde bir suubetle olabilmesi, kabul edilmek lâzım gelir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ha a legjobban elrendezett és megformált, bölcsen és művészien alakított teremtményeket nem a végtelenül Hatalmasnak és Bölcsnek tulajdonítjuk, hanem a természetnek, akkor minden egyes homokszemben annyi gyár és nyomda kell hogy legyen, mint egész Európában együttvéve, hogy minden homokszem a számtalan virág és gyümölcs létrejöttének eszköze lehessen, amelyeknek műhelyéül és eredetéül szolgál.
    Öyle de her bir mevcud, doğrudan doğruya Zat-ı Ehad ve Samed’e verilse vücub derecesinde bir suhulet, bir kolaylık ile ve bir intisap ve cilve ile her bir mevcuda lâzım her bir şey, ona yetiştirilebilir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    A virágok magvait elvetik egy tál földbe, amely virágcserépül szolgál nekik. A tál földben olyan képesség lakozik, amely az összes belé vetett virágnak más és más alakot és formát ad.
    Eğer o intisap kesilse ve o memuriyet başıbozukluğa dönse ve her bir mevcud kendi başına ve tabiata bırakılsa, o vakit imtina derecesinde yüz bin müşkülat ve suubetle sinek gibi bir zîhayatın, kâinatın küçük bir fihristesi olan gayet hârika makine-i vücudunu icad eden, içindeki kör tabiatın, kâinatı halk ve idare edecek bir kudret ve hikmet sahibi olduğunu farz etmek lâzım gelir. Bu ise bir muhal değil belki binler muhaldir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ha ezt a képességet nem a Dicsőségesnek, a Mindenhatónak tulajdonítjuk, akkor ez csak úgy történhetne meg, ha a tál földben minden egyes virág számára létezne egy anyagtalan, eltérő és természetes gép.
    '''Elhasıl,''' nasıl ki Zat-ı Vâcibü’l-vücud’un şerik ve naziri mümteni ve muhaldir. Öyle de rububiyetinde ve icad-ı eşyada başkalarının müdahalesi, şerik-i zatî gibi mümteni ve muhaldir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ez azért van, mert az anyag, amelyből a magok, mint például a hímivarsejt és a petesejt felépülnek, ugyanaz. Vagyis az oxigén, hidrogén, szén és nitrogén rendezetlen, formátlan, kenőcsszerű keverékéből állnak. Ezzel együtt, mivel a levegő, víz, hő és fény szintén egyszerű, tudattalan, és egyformán áramlik mindenre, az a tény, hogy a virágok a legtökéletesebb művészi rendben hajtanak ki a földből, egyértelműen és szükségszerűen megkívánja, hogy a földben annyi gyár és nyomda kell hogy legyen, mint egész Európában együttvéve, hogy elkészíthessék ezt a nagy számú élő szövetet és ezerféle hímzett kelmét.
    '''Amma ikinci muhaldeki müşkülat ise''' müteaddid risalelerde ispat edildiği gibi eğer bütün eşya Vâhid-i Ehad’e verilse bütün eşya, bir tek şey gibi suhuletli ve kolay olur. Eğer esbaba ve tabiata verilse bir tek şey, umum eşya kadar müşkülatlı olduğu, müteaddid ve kat’î bürhanlarla ispat edilmiş. Bir bürhanın hülâsası şudur ki:
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Láthatod hát, hogy a naturalisták hitetlen gondolkodása mily messzire tévedt a józan ész birodalmától. És bár azok az ostoba képmutatók, akik a természetet hiszik teremtőnek, a „tudomány és józan gondolkodás embereinek” nevezik saját magukat, nézd csak, hogy milyen távol áll gondolkodásmódjuk a józan észtől és tudománytól, hogy egy semmiképpen sem lehetséges babonás hiedelmet választottak útjuknak. Nézd csak, és nevess rajtuk!
    Nasıl ki bir adam, bir padişaha askerlik veya memuriyet cihetiyle intisap etse o memur ve o asker o intisap kuvvetiyle, yüz bin defa kuvvet-i şahsiyesinden fazla işlere medar olabilir. Ve padişahı namına bazen bir şahı esir eder. Çünkü gördüğü işlerin ve yaptığı eserlerin cihazatını ve kuvvetini kendi taşımıyor ve taşımaya mecbur olmuyor. O intisap münasebetiyle, padişahın hazineleri ve arkasındaki nokta-i istinadı olan ordu; o kuvveti, o cihazatı taşıyor. Demek gördüğü işler, şahane olarak bir padişahın işi gibi ve gösterdiği eserler, bir ordu eseri misillü hârika olabilir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''Ha azt kérdezed:''' Ha ilyen hihetetlen képtelenségekkel és legyőzhetetlen nehézségekkel jár az, ha a teremtményeket a természetnek tulajdonítják, hogyan válnak semmivé ezek a képtelenségek és nehézségek, ha az Egyetlennek, a fohászok örök Birtokosának tulajdonítjuk őket? Hogyan változik a nehéz képtelenség egyszerű szükségszerűséggé?
    Nasıl ki karınca, o memuriyet cihetiyle Firavun’un sarayını harap ediyor. Sinek o intisap ile Nemrut’u gebertiyor. Ve o intisap ile buğday tanesi gibi bir çam çekirdeği, koca çam ağacının bütün cihazatını yetiştiriyor. '''(Hâşiye<ref>'''Hâşiye:''' Evet, eğer intisap olsa o çekirdek, kader-i İlahîden bir emir alır, o hârika işlere mazhar olur. Eğer o intisap kesilse o çekirdeğin hilkati, koca çam ağacının hilkatinden daha ziyade cihazat ve iktidar ve sanatı iktiza eder. Çünkü dağdaki, kudret eseri olan mücessem çam ağacının bütün azaları ve cihazatıyla o çekirdekteki, kader eseri olan manevî ağaçta mevcud bulunması lâzım gelir. Çünkü o koca ağacın fabrikası, o çekirdektir. İçindeki kaderî ağaç, kudretle hariçte tezahür eder, cismanî çam ağacı olur.</ref>)'''
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''A válasz:''' Az Első Képtelenségben láthattuk, hogy a Nap tükörképei könnyedén és nehézség nélkül jelenítik meg a Nap sugarait és hatását az aprócska, képzeletbeli Napok által mindenben, a legkisebb élettelen részecskétől a leghatalmasabb óceánig. Ha minden egyes részecske Nappal való kapcsolatát elvágják, akkor el kell fogadnunk, hogy létezhet egy valóságos Nap minden egyes apró részecskében – ez pedig oly nehéz, hogy már lehetetlennek minősül.
    Eğer o intisap kesilse, o memuriyetten terhis edilse yapacağı işlerin cihazatını ve kuvvetini, belinde ve bileğinde taşımaya mecburdur. O vakit, o küçücük bileğindeki kuvvet miktarınca ve belindeki cephane adedince iş görebilir. Evvelki vaziyette gayet kolaylıkla gördüğü işleri bu vaziyette ondan istenilse, elbette bileğinde bir ordu kuvvetini ve belinde bir padişahın cihazat-ı harbiye fabrikasını yüklemek lâzım gelir ki güldürmek için acib hurafeleri ve masalları hikâye eden maskaralar dahi bu hayalden utanıyorlar!..
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Hasonlóképpen, ha minden egyes teremtményt az Egyetlennek, a fohászok örök Birtokosának tulajdonítunk, minden, ami az egyes teremtményeknek szükséges, eljuthat hozzájuk ezen a kapcsolaton keresztül, olyan egyszerűen és könnyedén, hogy az már a szükségszerűség szintjére emelkedik.
    '''Elhasıl:''' Vâcibü’l-vücud’a her mevcudu vermek, vücub derecesinde bir suhuleti var. Ve tabiata icad cihetinde vermek, imtina derecesinde müşkül ve haric-i daire-i akliyedir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ha a kapcsolatot elvágják, és minden teremtmény elbocsáttatik pozíciójából, mint egy megbízás nélküli hivatalnok, és a természetre és saját magára utalva marad, akkor azt kell feltételeznünk, hogy százezer akadályon és nehézségen keresztül, már a lehetetlenség fokát elérve, a vak természetben olyan hatalom és bölcsesség van, amellyel megteremti és irányítja a Világmindenséget, hogy képes legyen létrehozni egy élőlény, például egy légy csodálatos gépezetét, amely önmagában a Világmindenség összefoglalása. Ez nem csak egyszerűen, hanem ezerszeresen lehetetlen.
    '''Üçüncü Muhal:''' Bu muhali izah edecek bazı risalelerde beyan edilen iki misal:
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''Röviden:''' Ahogy lehetetlen és eleve kizárt, hogy a szükségszerűen Létezőnek társa vagy Hozzá hasonló legyen Lényegét tekintve, ugyanúgy lehetetlen és eleve kizárt, hogy mások beavatkozzanak az Ő uralmába, vagy a teremtésbe.
    '''Birinci Misal:''' Bütün âsâr-ı medeniyetle tekmil ve tezyin edilmiş, hâlî bir sahrada kurulmuş, yapılmış bir saraya; gayet vahşi bir adam girmiş, içine bakmış. Binlerle muntazam sanatlı eşyayı görmüş. Vahşetinden, ahmaklığından, hariçten kimse müdahale etmeyip o saray içinde o eşyadan birisi, o sarayı müştemilatıyla beraber yapmıştır diye taharriye başlıyor. Hangi şeye bakıyor, o vahşetli aklı dahi kabil görmüyor ki o şey bunları yapsın.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ami a Második Képtelenségbe foglalt nehézségeket illeti, mint a Risale-i Nur számos részében bizonyítottuk, ha mindent az Egyedülvalónak tulajdonítunk, akkor minden dolog olyan egyszerűvé és problémamentessé válik, mintha csak egyetlen dolog lenne. Míg ha az anyagi okoknak és a természetnek tulajdonítjuk őket, egyetlen dolog is olyan nehézzé válik, mint minden dolog együttvéve. Ezt számos döntő bizonyítékkal támasztottuk alá, amelyek közül egyet az alábbiak szerint foglalunk össze.
    Sonra o sarayın teşkilat programını ve mevcudat fihristesini ve idare kanunları içinde yazılı olan bir defteri görür. Çendan elsiz ve gözsüz ve çekiçsiz olan o defter dahi sair içindeki şeyler gibi hiçbir kabiliyeti yoktur ki o sarayı teşkil ve tezyin etsin. Fakat muztar kalarak bilmecburiye, eşya-yı âhere nisbeten, kavanin-i ilmiyenin bir unvanı olmak cihetiyle, o sarayın mecmuuna bu defteri münasebettar gördüğünden “İşte bu defterdir ki o sarayı teşkil, tanzim ve tezyin edip bu eşyayı yapmış, takmış, yerleştirmiş.” diyerek vahşetini; ahmakların, sarhoşların hezeyanına çevirmiş.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ha egy ember katonaként vagy hivatalnokként kapcsolatban áll egy királlyal, a kapcsolat ereje miatt olyan feladatokat is végrehajthat, amelyek messze meghaladják az ő egyedi erejét. Esetenként akár még egy ellenséges királyt is foglyul ejthet saját királya nevében. Mert neki magának nincsenek meg a felszerelései és erőforrásai, amelyek feladata teljesítéséhez szükségesek, és nem is szükséges, hogy így legyen. A kapcsolat miatt a király kincstára és hadserege, amelyek mögötte állnak és támogatják, biztosítják felszerelését és erejének forrását. Mondhatnánk úgy is, hogy végrehajtott feladatai lehetnek oly grandiózusak is, mint a király ügyei, és olyan hatalmasak, mint egy egész hadsereg cselekedetei.
    İşte aynen bu misal gibi; hadsiz derecede misaldeki saraydan daha muntazam, daha mükemmel ve bütün etrafı mu’cizane hikmetle dolu şu saray-ı âlemin içine, inkâr-ı uluhiyete giden tabiiyyun fikrini taşıyan vahşi bir insan girer. Daire-i mümkinat haricinde olan Zat-ı Vâcibü’l-vücud’un eser-i sanatı olduğunu düşünmeyerek ve ondan i’raz ederek, daire-i mümkinat içinde kader-i İlahînin yazar bozar bir levhası hükmünde ve kudret-i İlahiyenin kavanin-i icraatına tebeddül ve tagayyür eden bir defteri olabilen ve pek yanlış ve hata olarak “tabiat” namı verilen bir mecmua-i kavanin-i âdât-ı İlahiye ve bir fihriste-i sanat-ı Rabbaniyeyi görür. Ve der ki:
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Valójában hivatalnoki pozíciójánál fogva egyetlen hangya elpusztította Fáraó palotáját. Ez által a kapcsolat által egy légy megölte Nimródot. És ez által a kapcsolat által egy búzaszem méretű fenyőmagból egy hatalmas fenyőfa minden része kifejlődik.
    “Madem bu eşya bir sebep ister, hiçbir şeyin bu defter gibi münasebeti görünmüyor. Çendan hiçbir cihetle akıl kabul etmez ki gözsüz, şuursuz, kudretsiz bu defter, rububiyet-i mutlakanın işi olan ve hadsiz bir kudreti iktiza eden icadı yapamaz. Fakat madem Sâni’-i Kadîm’i kabul etmiyorum; öyle ise en münasibi, bu defter bunu yapmış ve yapar diyeceğim.” der. Biz de deriz:
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ha a kapcsolat elvágatna, és az ember elbocsáttatna hivatalnoki pozíciójából, neki magának kellene vállára vennie minden felszerelését, és előteremtenie a feladataihoz szükséges minden erőt. Akkor csak olyan feladatokat lenne képes elvégezni, amelyek arányban állnak a magával cipelt felszerelésével és saját erőforrásával. Ha ebben az esetben a korábbihoz hasonló könnyedséggel akarná feladatait végezni, akkor a hátára kellene vennie egy egész hadsereget, és a király gyárainak minden készletét és felszerelését. Még a bohócok, akik az emberek nevettetésére történeteket találnak ki, is szégyellenék az ilyen képtelen gondolatot!
    Ey ahmaku’l-humakadan tahammuk etmiş sarhoş ahmak! Başını tabiat bataklığından çıkar, arkana bak; zerrattan, seyyarata kadar bütün mevcudat, ayrı ayrı lisanlarla şehadet ettikleri ve parmaklarıyla işaret ettikleri bir Sâni’-i Zülcelal’i gör ve o sarayı yapan ve o defterde sarayın programını yazan Nakkaş-ı Ezelî’nin cilvesini gör, fermanına bak, Kur’an’ını dinle, o hezeyanlardan kurtul!
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''Röviden:''' Minden létezőt a szükségszerűen Létezőnek tulajdonítani annyira könnyű, hogy már szükségszerű. De teremtésüket a természetnek tulajdonítani olyan nehéz, hogy az már lehetetlen, és kívül esik a józan ész birodalmán.
    '''İkinci Misal:''' Gayet vahşi bir adam muhteşem bir kışla dairesine girer. Gayet muntazam bir ordunun umumî beraber talimlerini, muntazam hareketlerini görür. Bir neferin hareketiyle; bir tabur, bir alay, bir fırka kalkar, oturur, gider; bir ateş emriyle ateş ettiklerini müşahede eder. Onun kaba, vahşi aklı, bir kumandanın, devletin nizamatıyla ve kanun-u padişahî ile kumandasını anlamayıp inkâr ettiğinden, o askerlerin iplerle birbiriyle bağlı olduklarını tahayyül eder. O hayalî ip, ne kadar hârikalı bir ip olduğunu düşünür; hayrette kalır.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''A harmadik képtelenség'''
    Sonra gider Ayasofya gibi gayet muazzam bir camiye, cuma gününde dâhil olur. O cemaat-i müslimînin, bir adamın sesiyle kalkar, eğilir, secde ederek oturduklarını müşahede eder. Manevî ve semavî kanunların mecmuundan ibaret olan şeriatı ve şeriat sahibinin emirlerinden gelen manevî düsturlarını anlamadığından, o cemaatin maddî iplerle bağlandığını ve o acib ipler onları esir edip oynattığını tahayyül ederek en vahşi insan suretindeki canavar hayvanları dahi güldürecek derecede maskaralı bir fikirle çıkar, gider.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Az alábbi két hasonlat, amelyek a Risale-i Nur más fejezeteiben is megtalálhatók, magyarázza ezt a képtelenséget.
    İşte aynı bu misal gibi Sultan-ı ezel ve ebed’in hadsiz cünudunun muhteşem bir kışlası olan şu âleme ve o Mabud-u Ezelî’nin muntazam bir mescidi olan şu kâinata; mahz-ı vahşet olan, inkârlı fikr-i tabiatı taşıyan bir münkir giriyor. O Sultan-ı Ezelî’nin hikmetinden gelen nizamat-ı kâinatın manevî kanunlarını, birer maddî madde tasavvur ederek ve saltanat-ı rububiyetin kavanin-i itibariyesi ve o Mabud-u Ezelî’nin şeriat-ı fıtriye-i kübrasının manevî ve yalnız vücud-u ilmîsi bulunan ahkâmlarını ve düsturlarını birer mevcud-u haricî ve maddî birer madde tahayyül ederek, kudret-i İlahiyenin yerine, o ilim ve kelâmdan gelen ve yalnız vücud-u ilmîsi bulunan o kanunları ikame etmek ve ellerine icad vermek, sonra da onlara “tabiat” namını takmak ve yalnız bir cilve-i kudret-i Rabbaniye olan kuvveti, bir zîkudret ve müstakil bir kadîr telakki etmek; misaldeki vahşiden bin defa aşağı bir vahşettir!
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Egy civilizálatlan vadember belépett egy palotába, amely az üres sivatag közepén épült, és a civilizáció minden gyümölcsével fel volt ékesítve. Megnézte a belsejét, és ezernyi jól elrendezett, művészien kialakított tárgyat látott. Civilizálatlansága és az intelligencia hiánya miatt azt mondta: „Ehhez senkinek nem lehet semmi köze kívülről, biztos a benn található tárgyak egyike alakította ki és rendezte el ezt az egész helyet és mindent, ami benne van!”, és elkezdett vizsgálódni. Azonban bármelyik tárgyra is nézett, még a tanulatlan gondolkodásmódjával sem tudta elképzelni, hogy az hogyan hozhatta létre az összes többi dolgot.
    '''Elhasıl, t'''abiiyyunların, mevhum ve hakikatsiz tabiat dedikleri şey, olsa olsa ve hakikat-i hariciye sahibi ise ancak bir sanat olabilir, Sâni’ olamaz. Bir nakıştır, nakkaş olamaz. Ahkâmdır, hâkim olamaz. Bir şeriat-ı fıtriyedir, şâri’ olamaz. Mahluk bir perde-i izzettir, hâlık olamaz. Münfail bir fıtrattır, fâtır bir fâil olamaz. Kanundur, kudret değildir; kādir olamaz. Mistardır, masdar olamaz.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Később talált egy jegyzetfüzetet, amelyben le volt írva az egész palota építésének terve és programja, minden benne lévő dolog jegyzéke és irányításának szabályai. De bizony, a kézzel, szemmel vagy eszközökkel nem rendelkező jegyzetfüzet sem volt képes arra, hogy megépítse és feldíszítse a palotát, ahogy a többi benne található dolog sem. De mivel látta, hogy a többi tárgyhoz viszonyítva egyedül a jegyzetfüzet állt kapcsolatban az egész palotával, abban az értelemben, hogy magába foglalta minden elméleti törvényét, muszáj volt azt mondania: „Szóval ez a jegyzetfüzet az, ami megtervezte, elrendezte és feldíszítette ezt a palotát, kialakította és a helyükre tette mindezeket a tárgyakat!” Így tanulatlanságát nevetséges fecsegésre cserélte.
    '''Elhasıl:''' Madem mevcudat var. Madem On Altıncı Nota’nın başında denildiği gibi mevcudun vücuduna, taksim-i aklî ile dört yoldan başka yol tahayyül edilmez. O dört cihetten üçünün her birinin üç zâhir muhaller ile butlanı, kat’î bir surette ispat edildi. Elbette bizzarure ve bilbedahe dördüncü yol olan vahdet yolu, kat’î bir surette ispat olunuyor. O dördüncü yol ise baştaki اَفِى اللّٰهِ شَكٌّ فَاطِرِ السَّمٰوَاتِ وَال۟اَر۟ضِ âyeti, şeksiz ve şüphesiz bedahet derecesinde Zat-ı Vâcibü’l-vücud’un uluhiyetini ve her şey doğrudan doğruya dest-i kudretinden çıktığını ve semavat ve arz kabza-i tasarrufunda bulunduğunu gösteriyor.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Pontosan úgy, mint ebben a hasonlatban, az a tudatlan, aki a naturalista gondolkodásmódot fogadja el, amely tagadja Allahot, belépett a Világmindenség palotájába, amely végtelenül jobban szervezett, tökéletesebb és számosabb csodálatos példát tartalmaz a bölcsességre, mint a hasonlatban szereplő palota. Nem gondolva, hogy mindez a szükségszerűen Létező műalkotása, aki kívül esik a lehetőségek szféráján, látta az Isteni Törvényeket és az uralkodói művészet összefoglalását, amelyek olyanok, mint a tábla a lehetőségek birodalmában, amelyre az Isteni Elrendelés íratik fel és töröltetik le, és mint az isteni hatalom törvényeit tartalmazó, állandóan változó jegyzetfüzet, és amelynek óriási tévedésből és hibából a „természet” nevet adták, és azt mondta:
    Ey esbab-perest ve tabiata tapan bîçare adam! Madem her şeyin tabiatı, her şey gibi mahluktur çünkü sanatlıdır ve yeni oluyor. Hem her müsebbeb gibi zâhirî sebebi dahi masnûdur. Ve madem her şeyin vücudu, pek çok cihazat ve âletlere muhtaçtır. O halde, o tabiatı icad eden ve o sebebi halk eden bir Kadîr-i Mutlak var. Ve o Kadîr-i Mutlak’ın ne ihtiyacı var ki âciz vesaiti, rububiyetine ve icadına teşrik etsin. Hâşâ! Belki doğrudan doğruya müsebbebi, sebep ile beraber halk ederek, cilve-i esmasını ve hikmetini göstermek için bir tertip ve tanzim ile zâhirî bir sebebiyet, bir mukarenet vermekle, eşyadaki zâhirî kusurlara, merhametsizliklere ve noksaniyetlere merci olmak için esbab ve tabiatı dest-i kudretine perde etmiş; izzetini o suretle muhafaza etmiş.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    „Ezeknek a dolgoknak kell, hogy legyen valami kiváltó oka, és semmi más nem áll kapcsolatban minden mással, csak ez a jegyzetfüzet. Igaz ugyan, hogy a józan gondolkodás semmiképpen sem fogadhatja el, hogy ez a nem látó, tudattalan és hatalommal nem bíró jegyzetfüzet véghezvihetné a teremtést, amely az abszolút uralom műve, és véghezviteléhez végtelen hatalomra van szükség. De mivel én nem ismerem el az Örökkévaló Alkotót, a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a jegyzetfüzet hozta létre, és hozza létre, ezért hát ezt fogom mondani!
    Acaba bir saatçi, saatin çarklarını yapsın; sonra saati çarklarla tertip edip tanzim etsin, daha mı kolaydır? Yoksa hârika bir makineyi, o çarklar içinde yapsın; sonra saatin yapılmasını o makinenin camid ellerine versin, tâ saati yapsın, daha mı kolaydır? Acaba imkân haricinde değil midir? Haydi o insafsız aklınla sen söyle, sen hâkim ol!
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Amire mi azt feleljük:
    Veyahut bir kâtip; mürekkep, kalem, kâğıdı getirdi. Onunla kendi bizzat o kitabı yazsa daha mı kolaydır? Yoksa o kâğıt, mürekkep, kalem içinde o kitaptan daha sanatlı, daha zahmetli, yalnız o tek kitaba mahsus olarak bir yazı makinesi icad etsin; sonra o şuursuz makineye “Haydi sen yaz!” desin de kendi karışmasın, daha mı kolaydır? Acaba yüz defa yazıdan daha müşkül değil midir?
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ó, te szerencsétlen tévelygő! Ostobaságod minden elképzelhetőt felülmúl. Emeld ki fejedet a természet mocsarából, és nézz körül! Lásd meg a Dicsőséges Teremtőt, Akiről az atomoktól a bolygókig minden tanúságot tesz saját nyelvén, és Akire ujjukkal mutatnak! Lásd meg az öröktől fogva létező Írnok megnyilvánulását, Aki a palotát alakítja, és Aki leírta programját a jegyzetfüzetbe! Tanulmányozd az Ő rendelését, hallgass a Kegyes Koránra! Menekülj meg eszelős félrebeszélésedtől!
    '''Eğer desen:''' Evet, bir kitabı yazan makinenin icadı, o kitaptan yüz defa daha müşküldür. Fakat o makine, aynı kitabın birçok nüshalarını yazmasına vasıta olmak cihetiyle, belki bir kolaylık var?
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''A második hasonlat:'''
    '''Elcevap:''' Nakkaş-ı Ezelî, hadsiz kudretiyle nihayetsiz cilve-i esmasını her vakit tazelendirmekle, ayrı ayrı şekilde göstermek için eşyadaki teşahhusları ve hususi simaları öyle bir surette halk etmiştir ki hiçbir mektub-u Samedanî ve hiçbir kitab-ı Rabbanî, diğer kitapların aynı aynına olamıyor. Alâküllihal, ayrı manaları ifade etmek için ayrı bir siması bulunacak.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Egy falusi fajankó egy csodálatos palota udvarára ért, és egy tökéletesen szervezett hadsereg gyakorlatozását látta. Látott egy ezredet, egy századot és egy szakaszt, vigyázzba álltak, majd pihentek, meneteltek, és parancsra tüzet nyitottak, mintha csak egyetlen katona lettek volna. Faragatlan, egyszerű elméje nem volt képes felfogni, ezért tagadta, hogy egyetlen parancsnok adta volna ki a parancsokat az ország törvényeinek és a király rendeleteinek megfelelően, ezért azt képzelte, hogy a katonák zsinórokkal vannak egymáshoz kötve. Arra gondolt, hogy milyen csodálatos zsinór lehet ez, és le volt nyűgözve.
    Eğer gözün varsa insanın simasına bak, gör ki zaman-ı Âdem’den şimdiye kadar, belki ebede kadar, bu küçük simada, aza-yı esasîde ittifak ile beraber her bir sima, umum simalara nisbeten, her birisine karşı birer alâmet-i farikası var olduğu kat’iyen sabittir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Később folytatta útját, amíg egy gyönyörű, a Hagia Szophiához hasonló mecsethez ért. A pénteki ima idején lépett be, és látta, ahogy a muszlimok felállnak, meghajolnak, leborulnak és ülnek, egyetlen ember hangját követve. Mivel nem értette a saríát, amely anyagtalan, kinyilatkoztatott törvényekből áll, sem a Törvényadó parancsából fakadó elméleti törvényeket, úgy képzelte, hogy a gyülekezet fizikai zsinórokkal van egymáshoz kötve, és ez a csodás zsinór uralkodik felettük, és mozgatja őket bábokként. Majd, miután kitalálta ezt az ötletet, amelyen még a legostobábbak is hangosan nevetnének, továbbment útján.
    Bunun için her bir sima, ayrı bir kitaptır. Yalnız sanatın tanzimi için ayrı bir yazı takımı ve ayrı bir tertip ve telif ister. Ve maddelerini hem getirmek hem yerleştirmek ve hem de vücuda lâzım olan her şeyi dercetmek için bütün bütün başka bir tezgâh ister.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Akárcsak ebben a hasonlatban, a tagadást és puszta állatiasságot jelentő materialista gondolkodást elfogadó ateista belépett a Világmindenségbe, amely az Örökkévaló Uralkodó katonai tábora megszámlálhatatlan csapatai számára, és az imádat örökkévaló Tárgyának jól elrendezett mecsete. Azt képzelte, hogy az Örökkévaló Uralkodó bölcsességéből fakadó, a Világmindenséget irányító anyagtalan törvényeknek anyagi és fizikai létezése van. Feltételezte, hogy a kizárólagos uralom elméleti törvényei, a nagyobb saría, a teremtés saríája, amelyek anyagtalanok és csak tudás formájában léteznek, külső, anyagi és fizikai létezéssel is bírnak. De az, hogy az Isteni Hatalom helyébe állítja ezeket a törvényeket, amelyek a tudás és beszéd isteni tulajdonságából fakadnak, és csak tudásként léteznek, és ezeknek tulajdonítja a teremtést, majd pedig a „természet” elnevezést ragasztja rájuk, és az erőt, amely pusztán az Isteni Hatalom megnyilvánulása, függetlennek és a hatalom mindenható birtokosának ítéli, ezerszer nagyobb tudatlanság, mint az, amiről a hasonlatban van szó.
    Haydi, farz-ı muhal olarak tabiata bir matbaa nazarıyla baktık. Fakat bir matbaaya ait olan tanzim ve basmak, yani muayyen intizamını kalıba sokmaktan başka, o tanzimin icadından, icadları yüz derece daha müşkül bir zîhayatın cismindeki maddeleri, aktar-ı âlemden mizan-ı mahsusla ve has bir intizamla icad etmek ve getirmek ve matbaa eline vermek için yine o matbaayı icad eden Kadîr-i Mutlak’ın kudret ve iradesine muhtaçtır. Demek, bu matbaalık ihtimali ve farzı, bütün bütün manasız bir hurafedir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''Röviden:''' A képzeletbeli és megfoghatatlan dolog, amit a naturalisták „természetnek” neveznek, ha van is külső valósága, legfeljebb alkotás lehet, nem lehet az Alkotó. Hímzés, és nem a Hímző. Parancsok gyűjteménye, és nem lehet a parancsok Kiadója. A teremtés törvényeinek összessége, nem pedig a Törvényhozó. Teremtett függöny Allah méltósága előtt, és nem lehet a Teremtő. Passzív és létrehozott dolog, ezért nem lehet a kreatív Létrehozó. Törvény, nem pedig hatalom, és nem is bírhat hatalommal. Befogadó, nem pedig a forrás.
    İşte bu saat ve kitap misalleri gibi Sâni’-i Zülcelal, Kādir-i külli şey’, esbabı halk etmiş; müsebbebatı da halk ediyor. Hikmetiyle, müsebbebatı esbaba bağlıyor. Kâinatın harekâtının tanzimine dair kavanin-i âdetullahtan ibaret olan şeriat-ı fıtriye-i kübra-yı İlahiyenin bir cilvesini ve eşyadaki o cilvesine yalnız bir âyine ve bir ma’kes olan tabiat-ı eşyayı, iradesiyle tayin etmiştir. Ve o tabiatın vücud-u haricîye mazhar olan vechini, kudretiyle icad etmiş ve eşyayı o tabiat üzerinde halk etmiş, birbirine mezcetmiş. Acaba gayet derecede makul ve hadsiz bürhanların neticesi olan bu hakikatin kabulü mü daha kolaydır? –Acaba vücub derecesinde lâzım değil midir?– Yoksa camid, şuursuz, mahluk, masnû, basit olan o sebep ve tabiat dediğiniz maddelere, her bir şeyin vücuduna lâzım hadsiz cihazat ve âlâtı verip hakîmane, basîrane olan işleri kendi kendilerine yaptırmak mı daha kolaydır? –Acaba imtina derecesinde, imkân haricinde değil midir?– Senin, o insafsız aklının insafına havale ediyoruz.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''Következtetés:''' Mivel a teremtmények léteznek, és ahogy ennek az értekezésnek az elején kijelentettük, az elme nem képes más magyarázatot találni a teremtmények létrejöttére a fentebb említett négyen kívül, amelyek közül háromról bebizonyítottuk ebben a három Képtelenségben, hogy lehetetlen és abszurd, így szükségszerűen és magától értetődően a negyedik út, az Isteni Egyedülvalóság útja az, amelyet döntő módon alátámasztottunk. A negyedik út, az írás elején idézett ájának megfelelően:
    '''Münkir ve tabiat-perest diyor ki:'''
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    اَفِى اللّٰهِ شَكٌّ فَاطِرِ السَّمٰوَاتِ وَال۟اَر۟ضِ
    Madem beni insafa davet ediyorsun. Ben de diyorum ki şimdiye kadar yanlış gittiğimiz yol hem yüz derece muhal hem gayet zararlı ve nihayet derecede çirkin bir meslek olduğunu itiraf ediyorum. Sâbık tahkikatınızdan zerre miktar şuuru bulunan anlayacak ki esbaba, tabiata icad vermek mümtenidir, muhaldir. Ve her şeyi doğrudan doğruya Vâcibü’l-vücud’a vermek vâcibdir, zarurîdir. Elhamdülillahi ale’l-iman deyip iman ediyorum.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    „Lehet-e bármi kétség Allahhal, az egek és a föld Teremtőjével kapcsolatban?
    '''Yalnız bir şüphem var:''' Cenab-ı Hakk’ın Hâlık olduğunu kabul ediyorum fakat bazı cüz’î esbabın ehemmiyetsiz şeylerde icada müdahaleleri ve bir parça medh ü sena kazanmaları, saltanat-ı rububiyetine ne zarar verir? Saltanatına noksaniyet gelir mi?
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    egyértelműen bizonyítja, hogy nincs helye kétségnek vagy bizonytalanságnak a szükségszerűen Létező istenségével kapcsolatban, és hogy minden dolog közvetlenül az Ő hatalmának kezéből ered, és hogy az egek és a föld az Ő uralma alatt áll.
    '''Elcevap:''' Bazı risalelerde gayet kat’î ispat ettiğimiz gibi; hâkimiyetin şe’ni, müdahaleyi reddetmektir. Hattâ en edna bir hâkim, bir memur; daire-i hâkimiyetinde oğlunun müdahalesini kabul etmiyor. Hattâ hâkimiyetine müdahale tevehhümüyle, bazı dindar padişahlar –halife oldukları halde– masum evlatlarını katletmeleri, bu “redd-i müdahale kanunu”nun hâkimiyette ne kadar esaslı hükmettiğini gösteriyor. Bir nahiyede iki müdürden tut tâ bir memlekette iki padişaha kadar, hâkimiyetteki istiklaliyetin iktiza ettiği “men’-i iştirak kanunu” tarih-i beşerde çok acib herc ü merc ile kuvvetini göstermiş.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ó, anyagi okok és a természet szerencsétlen imádója! Mivel a természet, mint minden dolog, teremtett, hiszen tele van művészettel és állandóan megújul, és az okozathoz hasonlóan minden dolog látszólagos oka is teremtett, és mivel minden dolog létezéséhez rengeteg felszerelésre és eszközre van szükség, muszáj, hogy létezzen egyvalaki, Aki az abszolút hatalom Birtokosa, Aki a természetet megteremti, és a látszólagos okokat létrehozza. És ez az abszolút Hatalmas nem szorul tehetetlen közvetítőkre, amelyek osztozhatnának az Ő uralmában és teremtésében. Ő közvetlenül egyszerre teremti meg az okot és az okozatot. És bölcsességét és Neveinek megnyilvánulását bizonyítandó, a renden és egymásutániságon keresztül látszólagos ok-okozati viszonyt hozva létre, a természetet hatalma kezének fátylává teszi, hogy annak tulajdonítsuk a látszólagos hibákat, nehézségeket és hiányosságokat, és az Ő méltósága megőriztessen.
    Acaba âciz ve muavenete muhtaç insanlardaki âmiriyet ve hâkimiyetin bir gölgesi, bu derece müdahaleyi reddetmeyi ve başkasının müdahalesini men’etmeyi ve hâkimiyetinde iştirak kabul etmemeyi ve makamında istiklaliyetini nihayet taassupla muhafazaya çalışmayı gör, sonra hâkimiyet-i mutlaka rububiyet derecesinde ve âmiriyet-i mutlaka uluhiyet derecesinde ve istiklaliyet-i mutlaka ehadiyet derecesinde ve istiğna-yı mutlak kādiriyet-i mutlaka derecesinde bir Zat-ı Zülcelal’de, bu redd-i müdahale ve men’-i iştirak ve tard-ı şerik, ne derece o hâkimiyetin zarurî bir lâzımı ve vâcib bir muktezası olduğunu kıyas edebilirsen et.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Könnyebb-e az órásmesternek az, hogy elkészítse az óra fogaskerekeit, majd elrendezze és beszerelje őket az órába? Vagy az lenne könnyebb, hogy egy csodálatos gépezetet építsen be minden egyes fogaskerékbe, majd az óra elkészítését ezekre az élettelen fogaskerekekre bízza? Nem esne az kívül a lehetséges dolgok birodalmán? Döntsd el te magad pártatlan gondolkodással, és mondd meg!
    '''Amma ikinci şık şüphen ki:''' Bazı esbab, bazı cüz’iyatın bazı ubudiyetlerine merci olsa, o Mabud-u Mutlak olan Zat-ı Vâcibü’l-vücud’a müteveccih zerrattan seyyarata kadar mahlukatın ubudiyetlerinden ne noksan gelir?
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    És könnyebb-e az írnoknak, hogy összeszedje a tintát, a tollat és a papírt, és ő maga megírja a könyvet? Vagy egyszerűbb lenne az, hogy a tintában, tollban és papírban írógépeket hozzon létre, amihez nagyobb művészetre és több vesződségre lenne szükség, mint magának a könyvnek a megírásához – és másik könyv megírásához nem is lehetne használni őket – majd pedig azt mondaná a tudattalan gépeknek: rajta, írjatok, és ő maga nem avatkozna közbe? Nem lenne-e ez százszor nehezebb, mint ha ő maga megírná a könyvet?
    '''Elcevap:''' Şu kâinatın Hâlık-ı Hakîm’i, kâinatı bir ağaç hükmünde halk edip en mükemmel meyvesini zîşuur ve zîşuurun içinde en câmi’ meyvesini insan yapmıştır. Ve insanın en ehemmiyetli, belki insanın netice-i hilkati ve gaye-i fıtratı ve semere-i hayatı olan şükür ve ibadeti; o Hâkim-i Mutlak ve Âmir-i Müstakil, kendini sevdirmek ve tanıttırmak için kâinatı halk eden o Vâhid-i Ehad, bütün kâinatın meyvesi olan insanı ve insanın en yüksek meyvesi olan şükür ve ibadetini başka ellere verir mi? Bütün bütün hikmetine zıt olarak, netice-i hilkati ve semere-i kâinatı abes eder mi? Hâşâ ve kellâ… Hem hikmetini ve rububiyetini inkâr ettirecek bir tarzda mahlukatın ibadetlerini başkalara vermeye rıza gösterir mi, hiç müsaade eder mi? Ve hem hadsiz bir derecede kendini sevdirmeyi ve tanıttırmayı ef’aliyle gösterdiği halde, en mükemmel mahlukatının şükür ve minnettarlıklarını, tahabbüb ve ubudiyetlerini başka esbaba vermekle kendini unutturup kâinattaki makasıd-ı âliyesini inkâr ettirir mi? Ey tabiat-perestlikten vazgeçen arkadaş! Haydi sen söyle!
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''Ha azt mondod:''' Igen, százszor nehezebb létrehozni egy gépet, amely megírja a könyvet, mint ha az ember saját maga írná meg. De vajon bizonyos szempontból nem könnyebb-e, hiszen a gépezet utána számos példányt tudna megírni ugyanabból a könyvből?
    O diyor: Elhamdülillah, bu iki şüphem hallolmakla beraber, vahdaniyet-i İlahiyeye dair ve Mabud-u Bi’l-hak o olduğuna ve ondan başkaları ibadete lâyık olmadığına o kadar parlak ve kuvvetli iki delil gösterdin ki onları inkâr etmek, güneşi ve gündüzü inkâr etmek gibi bir mükâberedir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''A válasz:''' Az Ő korlátlan hatalma által az Örökkévaló Írnok folyamatosan megújítja Neveinek megnyilvánulásait, hogy új és új módon jelenítse meg őket. És e folyamatos megújítás által teremti meg a dolgok egyéniségét és különleges tulajdonságait, úgy, hogy egyetlen levele vagy könyve sem lehet ugyanolyan, mint bármely más könyv. Mindenesetre mindegyik más és más tulajdonságokkal fog bírni, hogy más és más jelentést fejezzen ki.
    == Hâtime ==
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ha van szemed, tekints az emberi arcra: látni fogod, hogy Ádám (a.s.) idejétől a mai napig, sőt, az Örökkévalóságig, annak ellenére, hogy legfontosabb szervei ugyanazok, minden arcon van olyan jegy, ami a többi arctól megkülönbözteti – ez tagadhatatlan tény.
    Tabiat fikr-i küfrîsini terk eden ve imana gelen zat diyor ki: Elhamdülillah, benim şüphelerim kalmadı; yalnız merakımı mûcib olan birkaç sualim var.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ezért minden arcot tekinthetünk egy-egy különböző könyvnek. Ahhoz, hogy a műalkotás létrejöjjön, különböző íróeszközökre, előkészületekre és kompozíciókra van szükség. És az anyagok összegyűjtéséhez és elhelyezéséhez, és ahhoz, hogy mindegyik létezésébe minden szükséges be legyen illesztve, különböző műhelyre lesz szükség.
    '''Birinci Sual:''' Çok tembellerden ve târikü’s-salâtlardan işitiyoruz, diyorlar ki: Cenab-ı Hakk’ın bizim ibadetimize ne ihtiyacı var ki Kur’an’da çok şiddet ve ısrar ile ibadeti terk edeni zecredip cehennem gibi dehşetli bir ceza ile tehdit ediyor. İtidalli ve istikametli ve adaletli olan ifade-i Kur’aniyeye nasıl yakışıyor ki ehemmiyetsiz bir cüz’î hataya karşı, nihayet şiddeti gösteriyor?
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Még ha tudtuk is, hogy ez lehetetlen, feltételeztük, hogy a természet a nyomda. De az összeállítástól és a nyomtatástól eltekintve, amelyek a nyomda feladatai – vagyis a szöveget egy bizonyos sorrendbe rendezni – egy élőlény testét alkotó anyagokat, amely megteremtése százszor nehezebb, mint az összeállítás és elrendezés, egy bizonyos arányban és sorrendben kell megteremteni, összegyűjteni a Világmindenség legtávolabbi sarkaiból, és a nyomda rendelkezésére bocsájtani. Mindezek véghezviteléhez szükség van a Hatalmas hatalmára és akaratára, Aki a nyomdát megteremti. Vagyis, a nyomdával kapcsolatos elmélet teljesen értelmetlen képzelgés.
    '''Elcevap:''' Evet, Cenab-ı Hak senin ibadetine, belki hiçbir şeye muhtaç değil. Fakat sen ibadete muhtaçsın, manen hastasın. İbadet ise manevî yaralarına tiryaklar hükmünde olduğunu çok risalelerde ispat etmişiz. Acaba bir hasta, o hastalık hakkında, şefkatli bir hekimin ona nâfi’ ilaçları içirmek hususunda ettiği ısrara mukabil, hekime dese: “Senin ne ihtiyacın var, bana böyle ısrar ediyorsun?” Ne kadar manasız olduğunu anlarsın.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Tehát, akárcsak az órára és a könyvre vonatkozó hasonlat esetében, a Dicsőséges Teremtő, Aki mindenek felett hatalmas, megteremtette az okokat, és ugyanúgy megteremti az okozatokat is. Az Ő bölcsessége által az okozatot az okhoz köti. Az Ő akarata által megnyilvánulást határozott meg a nagyobb saría, a teremtés saríája számára, amely a Világmindenség minden mozgására vonatkozó törvényekből áll, és meghatározza a teremtmények természetét, ami csak tükörként szolgál a dolgokban való megnyilvánuláshoz, csak annak tükörképe. És az Ő hatalma által megteremtette az arcát annak a természetnek, amely külső létezést kapott, és megteremtette a dolgokat abban a természetben, és egymással vegyítette őket.
    Amma Kur’an’ın terk-i ibadet hakkında şiddetli tehdidatı ve dehşetli cezaları ise nasıl ki bir padişah, raiyetinin hukukunu muhafaza etmek için âdi bir adamın, raiyetinin hukukuna zarar veren bir hatasına göre, şiddetli cezaya çarpar.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Könnyebb elfogadni ezt a tényt, amely számtalan racionális bizonyíték következménye – valójában nem vagyunk-e kénytelenek elfogadni? – mint rávenni az okoknak nevezett fizikai dolgokat és a természetet, amelyek élettelenek, tudattalanok, teremtettek, megformáltak és egyszerűek, hogy biztosítsák a számtalan eszközt és felszerelést, ami minden egyes dolog létezéséhez szükséges, és hogy vigyék véghez mindazt, ami bölcsen és jól megkülönböztethetően véghez vitetik? Nem esik-e ez teljességgel kívül a lehetséges dolgok birodalmán? Rád hagyjuk a kérdést, hogy logikátlan elméddel döntsd el!
    Öyle de ibadeti ve namazı terk eden adam, Sultan-ı ezel ve ebed’in raiyeti hükmünde olan mevcudatın hukukuna ehemmiyetli bir tecavüz ve manevî bir zulmeder. Çünkü mevcudatın kemalleri, Sâni’e müteveccih yüzlerinde tesbih ve ibadet ile tezahür eder. İbadeti terk eden, mevcudatın ibadetini görmez ve göremez, belki de inkâr eder. O vakit ibadet ve tesbih noktasında yüksek makamda bulunan ve her biri birer mektub-u Samedanî ve birer âyine-i esma-i Rabbaniye olan mevcudatı; âlî makamlarından tenzil ettiğinden ve ehemmiyetsiz, vazifesiz, camid, perişan bir vaziyette telakki ettiğinden mevcudatı tahkir eder; kemalâtını inkâr ve tecavüz eder.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    A hitetlen természet-imádó így felelt:
    Evet herkes, kâinatı kendi âyinesiyle görür. Cenab-ı Hak insanı kâinat için bir mikyas, bir mizan suretinde yaratmıştır. Her insan için bu âlemden hususi bir âlem vermiş. O âlemin rengini, o insanın itikad-ı kalbîsine göre gösteriyor.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    „Mivel arra kértél, hogy legyek őszinte és racionális, be kell vallanom, hogy a tévelygés, amelyet eddig követtem, nemcsak többszörös lehetetlenség, hanem rendkívül ártalmas és taszító is. Akinek csak egy morzsányi tudatossága is van, megértheti a fenti elemzésből, hogy a teremtés aktusát okoknak és a természetnek tulajdonítani kizárt és lehetetlen. Egyértelmű és szükségszerű, hogy minden dolgot közvetlenül a szükségszerűen Létezőnek tulajdonítsunk. Azt mondom: „HÁLA LEGYEN ALLAHNAK A HITÉRT!”, és hiszek Benne.
    Mesela, gayet meyus ve matemli olarak ağlayan bir insan, mevcudatı ağlar ve meyus suretinde görür; gayet sürurlu ve neşeli, müjdeli ve kemal-i neşesinden gülen bir adam, kâinatı neşeli, güler gördüğü gibi; mütefekkirane ve ciddi bir surette ibadet ve tesbih eden adam, mevcudatın hakikaten mevcud ve muhakkak olan ibadet ve tesbihatlarını bir derece keşfeder ve görür. Gafletle veya inkârla ibadeti terk eden adam; mevcudatı, hakikat-i kemalâtına tamamıyla zıt ve muhalif ve hata bir surette tevehhüm eder ve manen onların hukukuna tecavüz eder.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''Egyetlen kétségem maradt:'''
    Hem o târikü’s-salât, kendi kendine mâlik olmadığı için kendi mâlikinin bir abdi olan kendi nefsine zulmeder. Onun mâliki, o abdinin hakkını, onun nefs-i emmaresinden almak için dehşetli tehdit eder. Hem netice-i hilkati ve gaye-i fıtratı olan ibadeti terk ettiğinden, hikmet-i İlahiye ve meşiet-i Rabbaniyeye karşı bir tecavüz hükmüne geçer. Onun için cezaya çarpılır.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Hiszem, hogy a Mindenható Allah a Teremtő, de mit árthat az az Ő kizárólagos uralmának, ha kisebb okoknak is van szerepük egyes lényegtelen dolgok megteremtésében, és ezáltal egy kevés dicséretet és elismerést szereznek maguknak? Csökkentené-e ez bármiben is az Ő uralmát?
    '''Elhasıl:''' İbadeti terk eden hem kendi nefsine zulmeder –nefsi ise Cenab-ı Hakk’ın abdi ve memlûküdür– hem kâinatın hukuk-u kemalâtına karşı bir tecavüz, bir zulümdür. Evet nasıl ki küfür, mevcudata karşı bir tahkirdir; terk-i ibadet dahi kâinatın kemalâtını bir inkârdır. Hem hikmet-i İlahiyeye karşı bir tecavüz olduğundan, dehşetli tehdide, şiddetli cezaya müstahak olur.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''A válasz:''' Mint azt a Risale-i Nur többi részében egyértelműen bebizonyítottuk, az uralkodóság ismérve az, hogy elutasít mindenféle beavatkozást. A legjelentéktelenebb uralkodó vagy hivatalnok sem tűri el még a saját fia beavatkozását sem uralkodásába. Annak ellenére, hogy kalifák voltak, egyes elvakult szultánok megölették a saját ártatlan fiaikat is, alaptalan félelmüktől hajtva, hogy a fiúk megpróbálnak beavatkozni uralkodásukba. Ez a tény bizonyítja, hogy milyen alapvető szabály az, hogy az uralkodók elutasítanak mindenféle beavatkozást uralkodásukba. És a „beavatkozás megelőzésének törvénye”, amelyet az uralkodástól elválaszthatatlan függetlenség tesz szükségszerűvé, az emberiség történelmének során számtalanszor demonstrálta erejét azokban a rendkívüli méretű zavargásokban, amelyek akkor törtek ki, ha egy városnak két kormányzója, vagy egy országnak két királya volt.
    İşte bu istihkakı ve mezkûr hakikati ifade etmek için Kur’an-ı Mu’cizü’l-Beyan, mu’cizane bir surette o şiddetli tarz-ı ifadeyi ihtiyar ederek, tam tamına hakikat-i belâgat olan mutabık-ı mukteza-yı hale mutabakat ediyor.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Így hát, ha az uralkodás és kizárólagosság érzése, amely csak árnyék az emberi lényekben, akik tehetetlenek és rászorulók, megakadályozza mások beavatkozását, nem fogadja el részvételüket az uralkodásban, és oly féltékenyen igyekszik megőrizni függetlenségét, akkor ha tudod, hasonlítsd ezt össze a Dicsőséges Egyetlennel, Akinek abszolút függetlensége a mindenható uralom szintjén áll, Akinek abszolút uralkodása az istenség magasságában van, abszolút függetlensége az egyedülvalóság fokán, az abszolút hatalom mértékében mentes mindenféle szükséglettől. Értsd meg, milyen elengedhetetlen kívánalom és elkerülhetetlen szükségszerűség, hogy ez az uralom elutasítson mindenféle beavatkozást, megelőzze bárki részvételét, és elutasítsa a társakat.
    '''İkinci Sual:''' Tabiattan vazgeçen ve imana gelen zat diyor ki:
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''Ami kétséged második részét illeti, azt mondtad:''' „Ha egyes jelentéktelen lények néhány istenszolgálata bizonyos okokra irányul, milyen hiányosságot okozhat ez az összes teremtmény istenszolgálatában, a részecskéktől a bolygókig, ami a szükségszerűen Létezőre irányul, minden istenszolgálat abszolút Birtokosára?
    Her mevcud, her cihette, her işinde ve her şeyinde ve her şe’ninde meşiet-i İlahiyeye ve kudret-i Rabbaniyeye tabi olması, çok azîm bir hakikattir. Azameti cihetinde dar zihinlerimize sıkışmıyor. Halbuki gözümüzle gördüğümüz bu nihayet derecede mebzuliyet hem hilkat ve icad-ı eşyadaki hadsiz suhulet hem sâbık bürhanlarınızla tahakkuk eden vahdet yolundaki icad-ı eşyada nihayet derecede kolaylık ve suhulet hem nass-ı Kur’an ile beyan edilen مَا خَل۟قُكُم۟ وَلَا بَع۟ثُكُم۟ اِلَّا كَنَف۟سٍ وَاحِدَةٍ ۝ وَمَٓا اَم۟رُ السَّاعَةِ اِلَّا كَلَم۟حِ ال۟بَصَرِ اَو۟ هُوَ اَق۟رَبُ gibi âyetlerin sarahaten gösterdikleri nihayet derecede kolaylık, o hakikat-i azîmeyi, en makbul ve en makul bir mesele olduğunu gösteriyorlar. Bu kolaylığın sırrı ve hikmeti nedir?
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''A válasz:''' A bölcs Teremtő a Világmindenséget egy fához tette hasonlóvá, amelynek a tudatos teremtmények a legtökéletesebb gyümölcsei, és a tudatos teremtmények közül az embert tette a legösszetettebb gyümölccsé. És az ember legfontosabb gyümölcse, sőt, teremtésének eredménye, természetének célja, életének gyümölcse pedig a hála és istenszolgálat. Vajon az abszolút, független Uralkodó, az Egyetlen, Egyedülvaló, Aki azért teremtette a Világmindenséget, hogy megismertesse és megszerettesse Magát, másnak adná az embert, és az ember háláját és istenszolgálatát, legemelkedettebb gyümölcsét? Az Ő bölcsességével ellentétben, hiábavalóvá és elpocsékolttá tenné-e a teremtés eredményét és a Világmindenség gyümölcsét? Teljesen lehetetlen! Elégedett lenne-e Ő azzal, hogy lemondjon a teremtmények istenszolgálatáról mások javára olyan módon, amely ellentétes lenne az Ő bölcsességével és uralmával? És bár Ő egyértelművé teszi cselekedetei által, hogy végtelen mértékben meg kívánja ismertetni és szerettetni Magát, elfeledtetné-e Magát legtökéletesebb teremtményével azáltal, hogy annak háláját, szeretetét és istenszolgálatát az okoknak engedi át, és megtagadtatja velük a Világmindenség magasztos célját?
    '''Elcevap:''' Yirminci Mektup’un Onuncu Kelimesi olan وَهُوَ عَلٰى كُلِّ شَى۟ءٍ قَدٖيرٌ beyanında, o sır gayet vâzıh ve kat’î ve mukni bir tarzda beyan edilmiş. Hususan o mektubun zeylinde daha ziyade vuzuh ile ispat edilmiş ki bütün mevcudat, Sâni’-i Vâhid’e isnad edildiği vakit, bir tek mevcud hükmünde kolaylaşır. Eğer Vâhid-i Ehad’e verilmezse bir tek mahlukun icadı, bütün mevcudat kadar müşkülleşir ve bir çekirdek, bir ağaç kadar suubetli olur.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ó, barátom, aki feladta a természet imádatát! Most rajtad a sor, hogy mondj valamit!
    Eğer Sâni’-i Hakiki’sine verilse kâinat bir ağaç gibi ve ağaç bir çekirdek gibi ve cennet bir bahar gibi ve bahar bir çiçek gibi kolaylaşır, suhulet peyda eder. Ve bilmüşahede görünen hadsiz mebzuliyet ve ucuzluğun ve her nev’in suhuletle kesret-i efradı bulunmasının ve kesret-i suhulet ve süratle muntazam, sanatlı, kıymetli mevcudatın kolayca vücuda gelmesinin sırlarına medar olan ve hikmetlerini gösteren yüzer delillerinden ve başka risalelerde tafsilen beyan edilen bir ikisine muhtasar bir işaret ederiz.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Amire ő így válaszolt:
    Mesela, nasıl ki yüz nefer, bir zabitin idaresine verilse; bir neferin, yüz zabitin idarelerine verilmesinden yüz derece daha kolay olduğu gibi; bir ordunun teçhizat-ı askeriyesi bir merkez, bir kanun, bir fabrika ve bir padişahın emrine verildiği vakit, âdeta kemiyeten bir neferin teçhizatı kadar kolaylaştığı gibi; bir neferin teçhizat-ı askeriyesi müteaddid merkezlere, müteaddid fabrikalara, müteaddid kumandanlara havalesi de âdeta bir ordunun teçhizatı kadar kemiyeten müşkülatlı oluyor. Çünkü bir tek neferin teçhizatı için bütün orduya lâzım olan fabrikaların bulunması gerektir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    „Dicsőség és hála Allahnak, mindkét kétségem tovatűnt. És az Isteni Egyedülvalóságra vonatkozó két bizonyítékod, amelyek alátámasztják, hogy az imádat valódi tárgya egyedül Ő, és hogy Rajta kívül senki más nem érdemli meg az istenszolgálatot, oly erős és ragyogó, hogy tagadásuk akkora arrogancia lenne, mint a Nap létének tagadása!”
    Hem bir ağacın sırr-ı vahdet cihetiyle, bir kökte, bir merkezde, bir kanun ile mevadd-ı hayatiyesi verildiğinden binler meyve veren o ağaç, bir meyve kadar suhuletli olduğu bilmüşahede görünür. Eğer vahdetten kesrete gidilse, her bir meyveye lâzım mevadd-ı hayatiye başka yerden verilse her bir meyve, bir ağaç kadar müşkülat peyda eder. Belki ağacın bir enmuzeci ve fihristesi olan bir tek çekirdek dahi o ağaç kadar suubetli olur. Çünkü bir ağacın hayatına lâzım olan bütün mevadd-ı hayatiye, bir tek çekirdek için de lâzım oluyor.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    <span id="Hâtime"></span>
    İşte bu misaller gibi yüzler misaller var gösteriyorlar ki vahdette, nihayet derecede suhuletle vücuda gelen binler mevcud, şirkte ve kesrette, bir tek mevcuddan daha ziyade kolay olur.
    == Következtetés ==
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Az ember, aki elfordult az ateista naturalizmustól, és hívő lett, azt mondta: „Hála legyen Allahnak, nincsenek többé kétségeim, de van még néhány kérdés, amelyekre szeretném tudni a választ!”
    Sair risalelerde bu hakikat iki kere iki dört eder derecede ispat edildiğinden, onlara havale edip, burada yalnız bu suhulet ve kolaylığın ilim ve kader-i İlahî ve kudret-i Rabbaniye nokta-i nazarında gayet mühim bir sırrını beyan edeceğiz. Şöyle ki:
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''AZ ELSŐ KÉRDÉS'''
    Sen bir mevcudsun. Eğer Kadîr-i Ezelî’ye kendini versen; bir kibrit çakar gibi hiçten, yoktan, bir emirle, hadsiz kudretiyle, seni bir anda halk eder. Eğer sen kendini ona vermezsen, belki esbab-ı maddiyeye ve tabiata isnad etsen o vakit sen, kâinatın muntazam bir hülâsası, meyvesi ve küçük bir fihristesi ve listesi olduğundan; seni yapmak için kâinatı ve anâsırı ince elek ile eleyip hassas ölçülerle aktar-ı âlemden senin vücudundaki maddeleri toplamak lâzım gelir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Gyakran halljuk, hogy egyes lusta emberek, akik elhanyagolják a napi öt imát, megkérdezik: „Mi szüksége van a Mindenható Allahnak a mi istenszolgálatunkra, hogy a Kegyes Koránban súlyosan és többszörösen megfeddi azokat, akik felhagynak az imával, és félelmetes büntetéssel, a Pokol tüzével fenyegeti őket? Hogyan van összhangban a Kegyes Korán visszafogott, gyengéd és gyönyörű stílusával az, hogy a legnagyobb szigorúsággal lép fel egy jelentéktelen, apró hibával szemben?”
    Çünkü esbab-ı maddiye yalnız terkip eder, toplar. Kendilerinde bulunmayanı; hiçten, yoktan yapamadıkları, bütün ehl-i akıl yanında musaddaktır. Öyle ise küçük bir zîhayatın cismini aktar-ı âlemden toplamaya mecbur olurlar.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''A válasz:''' A Mindenható Allahnak nincs szüksége az istenszolgálatodra, sőt, semmi másra sem. Inkább neked van szükséged az imára, mert valójában beteg vagy. És ahogy már a Risale-i Nur számos részében bebizonyítottuk, az ima egyfajta orvosság spirituális sebeidre. Ha a beteg úgy válaszol az együtt érző doktor szavaira, aki ragaszkodik hozzá, hogy vegye be a gyógyulásához szükséges gyógyszereket: „Neked mi szükséged van rá, hogy ennyire ragaszkodsz hozzá?”, könnyen megérthetnéd, milyen értelmetlen a viselkedése.
    İşte vahdette ve tevhidde ne kadar kolaylık ve şirkte ve dalalette ne kadar müşkülat var olduğunu anla!
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ami a Kegyes Koránban az ima elhagyásával kapcsolatban leírt súlyos fenyegetést és félelmetes büntetést illeti, egy királyhoz hasonlíthatjuk, aki azért, hogy alattvalói jogait megvédelmezze, súlyos büntetést szab ki egy közönséges emberre, olyan mértékben, amilyen mértékben a bűne károsította azokat a jogokat.
    İkincisi, ilim noktasında hadsiz bir suhulet vardır. Şöyle ki:
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Hasonlóképpen, az az ember, aki felhagy az istenszolgálattal és az imával, jelentős mértékben csorbítja a teremtmények jogait, akik az örökké létező Uralkodó alattvalói, és valójában igazságtalanul viselkedik velük. Mert a teremtmények tökéletessége abban a magasztalásban és istenszolgálatban nyilvánul meg, amelyet lényük Teremtőjük felé irányuló oldala végez. Az, aki az imát elhagyja, nem látja és nem láthatja ezt az istenszolgálatot. Sőt, egyenesen tagadja azt. Továbbá, a teremtmények magas rangja istenszolgálatuktól és az általuk végzett magasztalástól függ, mindegyikük a fohászok örök Birtokosának követe, Ura Neveinek tükre. Mivel az ilyen ember a teremtményeket megfosztja magas rangjuktól, jelentéktelennek, élettelennek, cél és feladat nélkülinek tartja őket, megsérti őket, tagadja tökéletességüket.
    Kader, ilmin bir nev’idir ki her şeyin manevî ve mahsus kalıbı hükmünde bir miktar tayin eder. Ve o miktar-ı kaderî, o şeyin vücuduna bir plan, bir model hükmüne geçer. Kudret icad ettiği vakit, gayet suhuletle o kaderî miktar üstünde icad eder.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Valójában mindenki saját lénye tükrében látja a világot. A Mindenható Allah az embert a Világmindenség mértékének és mérlegének teremtette. És a világból egy külön világot adott minden egyes embernek. Ezt a világot őszinte hitének megfelelő mértékben színezi ki számára.
    Eğer o şey muhit ve hadsiz ve ezelî bir ilmin sahibi olan Kadîr-i Zülcelal’e verilmezse –sâbıkan geçtiği gibi– binler müşkülat değil belki yüz muhalat ortaya düşer. Çünkü o miktar-ı kaderî ve miktar-ı ilmî olmazsa binler haricî ve maddî kalıplar, küçücük bir hayvanın cesedinde istimal edilmek lâzım gelir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Például a panaszkodó, siránkozó, zokogó ember a többi teremtményt is kétségbeesettnek, zokogónak látja, a vidám, optimista ember pedig örömtelinek és mosolygónak látja az egész világot. Aki sokat elgondolkodik, őszinte szívvel imádkozik és magasztalja Allahot, az felfedezi, és bizonyos fokig meglátja a többi teremtmény istenszolgálatát és magasztalását, aki pedig elhagyja az imát akár lustaságból, akár tagadásból, ezzel éppen ellentétesen látja a teremtményeket, valódi tökéletességük ellenében, és ezzel megsérti jogaikat.
    İşte vahdette nihayetsiz kolaylık ve dalalette ve şirkte hadsiz müşkülatın bir sırrını anla وَمَٓا اَم۟رُ السَّاعَةِ اِلَّا كَلَم۟حِ ال۟بَصَرِ اَو۟ هُوَ اَق۟رَبُ âyeti, ne kadar hakikatli ve doğru ve yüksek bir hakikati ifade ettiğini bil!
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Továbbá, mivel az, aki felhagy az imával, nem birtokolja saját magát, vétkezik saját lelke ellen, amely valódi Birtokosának szolgája. Birtokosa rémisztő fenyegetésekkel védi szolgája jogait a rosszat parancsoló alsóbb éntől. Valamint, mivel felhagyott az imával, ami teremtésének eredménye és természetének célja, ez olyan, mint az Isteni Bölcsesség és uralkodói akarat ellen elkövetett agresszió, és ezért büntetésben részesül.
    '''Üçüncü Sual:''' Eskiden düşman, şimdi dost olan mühtedi diyor ki: Şu zamanda çok ileri giden feylesoflar diyorlar ki: “Hiçten hiçbir şey icad edilmiyor ve hiçbir şey idam edilmiyor yalnız bir terkip bir tahlildir ki kâinat fabrikasını işlettiriyor.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''Röviden:''' Az imát elhagyó a saját lelke ellen is vétkezik, amely a Mindenható Allah szolgája és tulajdona, és vétkezik a Világmindenség tökéletessége ellen is, és megsérti jogait. Bizony, ahogy a hitetlenség sértés a teremtményekre nézve, úgy az ima elhagyása is a Világmindenség tökéletességének tagadása. És mivel ez az agresszió cselekedete az Isteni Bölcsesség ellen, szörnyű fenyegetést és súlyos büntetést érdemel.
    '''Elcevap:''' Nur-u Kur’an ile mevcudata bakmayan feylesofların en ileri gidenleri bakmışlar ki tabiat ve esbab vasıtasıyla bu mevcudatın teşekkülat ve vücudlarını –sâbıkan ispat ettiğimiz tarzda– imtina derecesinde müşkülatlı gördüklerinden, iki kısma ayrıldılar.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Tehát ezt a megérdemeltséget és a fent felsorolt tényeket kifejezendő választja a csodálatos Korán csodálatos módon ezt a szigorú stílust, amely, az emelkedettség alapelveivel teljes összhangban, megfelel a helyzet kívánalmainak.
    Bir kısmı sofestaî olup, insanın hâssası olan akıldan istifa ederek, ahmak hayvanlardan daha aşağı düşerek, kâinatın vücudunu inkâr etmeyi; hattâ kendilerinin vücudlarını dahi inkâr etmesini; dalalet mesleğinde esbab ve tabiatın icad sahibi olmalarından daha ziyade kolay gördüklerinden hem kendilerini hem kâinatı inkâr edip, cehl-i mutlaka düşmüşler.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    '''A HARMADIK KÉRDÉS'''
    İkinci güruh bakmışlar ki dalalette, esbab ve tabiat mûcid olmak noktasında, bir sinek ve bir çekirdeğin icadı, hadsiz müşkülatı var ve tavr-ı aklın haricinde bir iktidar iktiza ediyor. Onun için bilmecburiye icadı inkâr ediyorlar “Yoktan var olmaz.” diyorlar ve idamı da muhal görüyorlar “Var yok olmaz.” hükmediyorlar. Yalnız harekât-ı zerrat ile tesadüf rüzgârlarıyla bir terkip ve tahlil ve dağılmak ve toplanmak suretinde bir vaziyet-i itibariye tahayyül ediyorlar.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Az embernek, aki elfordult a naturalizmustól, és hívő lett, ez volt a következő kérdése:
    İşte sen gel, ahmaklığın ve cehaletin en aşağı derecesinde, en yüksek akıllı kendini zanneden adamları gör ve dalalet, insanı ne kadar maskara ve süflî ve echel yaptığını bil, ibret al!
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    „Valóban hatalmas igazság, hogy minden teremtmény az isteni akarattól és az uralkodói hatalomtól függ minden tekintetben, minden funkcióját, tulajdonságát és cselekedetét tekintve. És hatalmassága miatt a mi korlátolt elménk fel sem tudja fogni. Azonban az a végtelen bőség, amit magunk körül látunk, és a végtelen könnyedség és képesség az egység útján, amelyet az előbbi bizonyítékokkal alátámasztottunk, és a végtelen könnyedséggel, amellyel a Korán ehhez hasonló ájái:
    Acaba her senede, dört yüz bin envaı birden zemin yüzünde icad eden ve semavat ve arzı altı günde halk eden ve altı haftada, her baharda, kâinattan daha sanatlı, hikmetli zîhayat bir kâinatı inşa eden bir kudret-i ezeliye, bir ilm-i ezelînin dairesinde, planları ve miktarları taayyün eden mevcudat-ı ilmiyeyi göze göstermeyen bir ecza ile yazılan ve görünmeyen bir yazıyı göstermek için sürülen bir ecza misillü, gayet kolay o ma’dumat-ı hariciye olan mevcudat-ı ilmiyeye vücud-u haricî vermeyi o kudret-i ezeliyeden uzak görmek ve icadı inkâr etmek; evvelki güruh olan sofestaîlerden daha ziyade ahmakane ve cahilanedir.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    مَا خَل۟قُكُم۟ وَلَا بَع۟ثُكُم۟ اِلَّا كَنَف۟سٍ وَاحِدَةٍ ۝ وَمَٓا اَم۟رُ السَّاعَةِ اِلَّا كَلَم۟حِ ال۟بَصَرِ اَو۟ هُوَ اَق۟رَبُ(<ref>„A ti megteremtésetek és feltámasztásotok nem lesz másmilyen, mint egyetlen léleké” (Korán 31:28)<br>„És az Óra parancsa csak egy szempillantásra van, vagy még közelebb.” (Korán 16:77)</ref>)
    Bu bedbahtlar, âciz-i mutlak ve yalnız bir cüz-i ihtiyarîden başka ellerinde olmayan firavunlaşmış kendi nefisleri, hiçbir şeyi idam ve yok edemediklerinden ve hiçbir zerreyi, bir maddeyi, hiçten, yoktan icad edemediklerinden ve güvendikleri esbab ve tabiatın ellerinde hiçten icad gelmediği cihetle, ahmaklıklarından diyorlar: “Yoktan var olmaz, var da yok olmaz.” deyip bu bâtıl ve hata düsturu, Kadîr-i Mutlak’a teşmil etmek istiyorlar.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    megmutatják, hogy ez a hatalmas igazság olyan dolog, ami tökéletesen elfogadható és racionális. Mi a titok és bölcsesség ebben a könnyedségben?”
    '''Evet, Kadîr-i Zülcelal’in iki tarzda icadı var. Biri, ihtira ve ibda iledir.''' Yani hiçten, yoktan vücud veriyor ve ona lâzım her şeyi de hiçten icad edip eline veriyor. '''Diğeri, inşa ile sanat iledir.''' Yani kemal-i hikmetini ve çok esmasının cilvelerini göstermek gibi çok dakik hikmetler için kâinatın anâsırından bir kısım mevcudatı inşa ediyor. Her emrine tabi olan zerratları ve maddeleri, rezzakıyet kanunuyla onlara gönderir ve onlarda çalıştırır.
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    A válasz: Ezt a témát egyértelműen, döntő és meggyőző módon kifejtettük ennek magyarázatában: وَهُوَ عَلٰى كُلِّ شَى۟ءٍ قَدٖيرٌ  „és Ő mindenek felett Hatalmas”, ami a Huszadik levél Tizedik Mondatát alkotja. És még nyilvánvalóbban bebizonyítottuk a Levélhez fűzött Kiegészítésben, hogy ha egyetlen Teremtőnek tulajdonítjuk őket, minden teremtmény olyan egyszerűvé válik, mintha egyetlen teremtmény lenne. Míg ha nem az Egyetlennek tulajdonítjuk őket, egyetlen teremtmény megteremtése oly nehézzé válik, mint az összesé, egy magé, mint egy fáé.
    Evet, Kādir-i Mutlak’ın iki tarzda hem ibda hem inşa suretinde icadı var. Varı yok etmek ve yoğu var etmek; en kolay en suhuletli, belki daimî, umumî bir kanunudur. Bir baharda, üç yüz bin enva-ı zîhayat mahlukatın şekillerini, sıfatlarını, belki zerratlarından başka bütün keyfiyat ve ahvallerini hiçten var eden bir kudrete karşı “Yoğu var edemez!” diyen adam, yok olmalı!
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    Ha valódi Teremtőjének tulajdonítjuk, a Világmindenség megteremtése oly egyszerűvé válik, mint egyetlen fáé, egy fáé, mint egy magé, a Paradicsom kertje olyan könnyűvé, mint a tavasz, és az egész tavasz oly egyszerűvé, mint egyetlen virág.
    Tabiatı bırakan ve hakikate geçen zat diyor ki: Cenab-ı Hakk’a zerrat adedince şükür ve hamd ü sena ediyorum ki kemal-i imanı kazandım, evham ve dalaletlerden kurtuldum ve hiçbir şüphem de kalmadı.
     
    </div>
    Most röviden bemutatunk egy vagy két bizonyítékot, amelyeket már részletesen elmagyaráztunk a Risale-i Nur más részeiben, abból a sok százból, amelyek megmagyarázzák az élőlények feltűnő sokfélesége, az egyedek fajon belüli sokasága és létrejöttüknek rendezett, művészi, rendkívül gyors és könnyű volta mögött rejlő okot és bölcsességet.
     
    Például, ha a száz katonának szóló parancsot egyetlen tisztnek adják ki, százszor egyszerűbb, mintha az egyetlen katonának szóló parancsot száz tiszt kapná. És egy olyan hadsereget felszerelni, amely egyetlen főhadiszállásra, egy törvény alá, egy gyárhoz és egy király parancsa alá van beosztva ugyanolyan könnyű felszerelni, mint egyetlen katonát. Hasonlóképpen, ha egyetlen katonát akarnánk felszerelni, aki különböző főhadiszállásra, törvény alá, gyárhoz és számos parancsnok parancsa alá van beosztva, ugyanolyan nehézzé válik, mintha egy egész hadsereget akarnánk felszerelni. Mert ahhoz, hogy az egyetlen katonát felszereljük, olyan sok gyárra lenne szükség, mint egy egész hadsereghez.
     
    Valamint, mivel az Egyedülvalóság misztériuma által egy fa szükségletei egy gyökéren keresztül, egy központból és egyetlen törvény szerint töltetnek be, ugyanolyan könnyen terem ezernyi gyümölcsöt, mint egyet. Ezt egyértelműen láthatjuk. Ha az Egyedülvalóság többszörösségre változik, és minden egyes gyümölcs szükségletei különböző helyekről teljesülnek, akkor minden egyes gyümölcs létrehozása olyan nehézzé válik, mint az egész fáé. Sőt, még egyetlen mag létrehozása – amely voltaképpen az egész fa összefoglalása, tartalomjegyzéke – olyan nehézzé válik, mint a fáé. Mert a fa életéhez szükséges valamennyi dologra szükség van a maghoz is.
     
    Tehát ehhez hasonló példák százai léteznek, amelyek azt bizonyítják, hogy egyszerűbb az, ha élőlények ezrei jönnek létre az Egyedülvalóság által, mintha ha egyetlen élőlénynek kellene létrejönnie a többszörösségen és az Allahhoz való társításon keresztül.
     
    Mivel ezt az igazságot teljes egyértelműséggel bizonyítottuk a Risale-i Nur más részeiben, azok elolvasására buzdítunk, és itt csak ennek a könnyedségnek és képességnek egy rendkívül fontos okát magyarázzuk el az isteni tudás, elrendelés és hatalom szempontjából. Ez a következő:
     
    Te egy élőlény vagy. Ha az Örökkévalónak, a Mindenhatónak tulajdonítod magadat, Ő a végtelen hatalmán keresztül egy parancs által teremt meg téged a semmiből egyetlen pillanat alatt, mintha egy gyufát gyújtanának meg. Ha nem így teszel, és inkább a fizikai okoknak és a természetnek tulajdonítod saját magadat, akkor, mivel a Világmindenség jól elrendezett összefoglalása, gyümölcse és miniatűr tartalomjegyzéke vagy, létrehozásodhoz az egész Világmindenséget és minden elemét finom szűrőn kellene átszűrni, pontos mértékben összegyűjteni az univerzum minden sarkából a testedet alkotó anyagokat.
     
    Mert a fizikai okok csak arra képesek, hogy összegyűjtsenek és összekapcsoljanak. A józanul gondolkodó emberek megerősítik, hogy nem képesek arra, hogy megteremtsenek a semmiből valamit, ami nincs meg bennük. Mivel ez a helyzet, egyetlen aprócska élőlény alkotóit is a kozmosz minden sarkából kellene összegyűjteni.
     
    Értsd hát meg, hogy micsoda könnyebbség van az egységben, az Isteni Egyedülvalóságban, és milyen nehézségek rejlenek a tévelygésben és a társításban!
     
    Másodszor, végtelen könnyedséget figyelhetünk meg az isteni tudással kapcsolatban is. Ez a következő:
     
    az Isteni Elrendelés az isteni tudás egy vetülete – meghatározza minden egyes teremtmény mértékét, ami olyan, mintha annak egyedi, anyagtalan öntőformája lenne. És ez a meghatározott mérték olyan, mint minden egyes dolog létezésének terve vagy modellje. Amikor az isteni hatalom teremt, eszerint a meghatározott mérték szerint teszi, végtelen könnyedséggel.
     
    Ha a dolgot nem a Dicsőséges Mindenhatónak tulajdonítjuk, Aki mindenre kiterjedő, végtelen és örökkévaló tudással rendelkezik, ahogy azt fentebb leírtuk, nemcsak ezernyi nehézség jelenik meg, hanem sok száz lehetetlenség is. Mert ha nem lenne az isteni tudásban létező, meghatározott mérték, ezernyi külső létezéssel bíró anyagi formát kellene használni még a legapróbb élőlény testének létrehozásához is.
     
    Értsd meg hát az egyik okot az Egyedülvalóságban rejlő végtelen könnyedségre, és a tévelygésben és társításban rejlő végtelen nehézségeket! És értsd meg, milyen egyértelmű, helyes és emelkedett igazság rejlik ebben az ájában: وَمَٓا اَم۟رُ السَّاعَةِ اِلَّا كَلَم۟حِ ال۟بَصَرِ اَو۟ هُوَ اَق۟رَبُ „És az Óra parancsa csak egy szempillantásra van, vagy még közelebb.”!
     
    '''A HARMADIK KÉRDÉS'''
     
    A korábbi ellenség, aki immár helyes vezetést követő baráttá vált, ezután megkérdezte: „A filozófusok, akik komoly haladást értek el napjainkban, azt állítják, hogy semmi nem teremthető a semmiből, és semmi nem semmisül meg és válik semmivé, csak összeállítás és feloszlás létezik, és ez működteti a Világmindenség gyárát. Ez valóban így van?”
     
    '''A válasz:''' Mivel az élenjáró filozófusok, akik a teremtményeket nem a Kegyes Korán fényében szemlélték, úgy látták, hogy a létező dolgok a természet és fizikai okok által jönnek létre, és ez – a fentebb vázoltak szerint – olyan nehéz, hogy már lehetetlen, kétféle véleményt fogalmaztak meg.
     
    Egyik csoportjuk szofistává vált; lemondva a józan észről, amely az emberi lények kizárólagos tulajdonsága, és az eszetlen állatoknál is mélyebbre süllyedve, könnyebbnek találták tagadni az egész Világmindenség létezését, sőt, még saját létezésüket is, mint a tévelygés útját követni, amely a fizikai okoknak és a természetnek a teremtés hatalmát tulajdonítja. Tehát mind saját magukat, mind a Világmindenséget tagadták, és az abszolút tudatlanságba süllyedtek.
     
    A második csoport látta, hogy a tévelygésben, amely szerint az okok és a természet teremtenek, egy légy vagy egy mag megteremtése is megszámlálhatatlan nehézséggel jár, és a józan ész által elfogadhatatlan hatalmat igényel. Ezért kénytelenek voltak tagadni a teremtés aktusát, és azt mondták: „Semmi nem jöhet létre a semmiből!” Egy elképzelt helyzetet találtak ki, amelyben az összeállás és lebomlás, összegyűlés és szétoszlás a részecskék mozgása és a véletlen kénye-kedve szerint megy végbe.
     
    Hát nézd! Azok, akik a legintelligensebbeknek tartják magukat, valójában a legostobábbak és leginkább tudatlanok. És értsd meg, mennyire nevetségessé, alantassá és tudatlanná teszi az embert a tévelygés, és tanulj belőle!
     
    Valójában az örökkévaló hatalom hat nap alatt teremtette meg az Egeket és a Földet, és minden évben négyszázezer fajt teremt újra egyszerre a Föld felszínén, és hat hét alatt minden tavasszal egy olyan eleven világot teremt, amely jobban tele van művészettel és bölcsességgel, mint az egész Világmindenség. Ezért még a szofistáknál is ostobább és tudatlanabb dolog, ha valaki tagadja a teremtés aktusát, és valószínűtlennek ítéli, hogy egy olyan kémiai anyaghoz hasonlóan, amely láthatóvá teszi a rejtett írást, az örökkévaló hatalom ad külső létezést az élőlényeknek, amelyek, bár nem örökkévalók, tudásként léteznek, és amelyek terve és mértéke meg van határozva az örökkévaló tudásban.
     
    Ezek a szerencsétlenek teljesen tehetetlenek, és az akarat képességén kívül nem áll semmi a rendelkezésükre. És bár felfuvalkodottak, akár a Fáraók, nem tudnak megsemmisíteni semmit, és nem is tudnak megteremteni valamit a semmiből, még egy miniatűr részecskét sem. Ezért hát, bár semmi nem jön létre a semmiből a fizikai okok és a természet által, amelyekre ők hagyatkoznak, ostobaságukban azt mondják: „Semmi nem jön a nemlétből, és semmi nem távozik a nemlétbe!” És ezt a teljesen abszurd és hibás alapelvet még az abszolút hatalom Birtokosára is kiterjesztik.
     
    Valójában a Dicsőséges Mindenható kétféleképpen teremt:
     
    Az első az előzmény nélküli létrehozás, megalkotás. Vagyis létrehoz valamit a semmiből, a nemlétből, és megteremt mindent, ami szükséges számára, szintén a semmiből, és ezeket a szükséges dolgokat a rendelkezésére bocsátja.
     
    A második az összeállítás által, az alkotó művészeten keresztül. Vagyis a Világmindenség elemeiből megformál egy lényt, hogy a bölcsesség emelkedett példáit mutassa be, mintha csak bemutatná az Ő bölcsességének tökéletességét és az Ő számtalan Nevének megnyilvánulását. A gondoskodás törvénye alapján részecskéket és anyagot küld, amelyek az Ő parancsától függnek, ezekhez a lényekhez, és bennük használja fel azokat.
     
    Igen, az abszolút Mindenható kétféleképpen teremt: létrehoz a semmiből, és összeállít. Megsemmisíteni azt, ami létezik, és létrehozni azt, ami nem létezik egyformán egyszerű és könnyű Neki. Ez az Ő egyik állandó és univerzális törvénye. Ezért az, aki azt mondja: „Ő nem tud létezést adni annak, ami nem létezik” a hatalom ellenében, amely egyetlen tavasz során háromszázezer különböző élőlény formáját és tulajdonságait teremti meg a semmiből, és részecskéik mellett minden állapotukat és fázisukat is, az ilyen embert magát kellene megsemmisíteni!
     
    Az ember, aki a természettől az igazsághoz fordult, azt mondta: „Dicsőség és hála a Mindenható Allahnak annyiszor, ahány atom a létezésben van, hogy elértem a tökéletes hitet! Megmenekültem a képzelgéstől és tévelygéstől. Egyetlen kétségem sem maradt!


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    اَل۟حَم۟دُ لِلّٰهِ عَلٰى دٖينِ ال۟اِس۟لَامِ وَ كَمَالِ ال۟اٖيمَانِ
    اَل۟حَم۟دُ لِلّٰهِ عَلٰى دٖينِ ال۟اِس۟لَامِ وَ كَمَالِ ال۟اٖيمَانِ
    </div>


    <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
    DICSŐSÉG ÉS HÁLA Allahnak AZ ISZLÁMÉRT, ÉS A TELJES ÉS TÖKÉLETES HITÉRT!
    سُب۟حَانَكَ لَا عِل۟مَ لَنَٓا اِلَّا مَا عَلَّم۟تَنَٓا اِنَّكَ اَن۟تَ ال۟عَلٖيمُ ال۟حَكٖيمُ
     
    </div>
    سُب۟حَانَكَ لَا عِل۟مَ لَنَٓا اِلَّا مَا عَلَّم۟تَنَٓا اِنَّكَ اَن۟تَ ال۟عَلٖيمُ ال۟حَكٖيمُ(<ref>„Dicsőség Neked! Nincs más tudásunk, csak amit Te tanítottál nekünk. Bizony, Te vagy a mindent Tudó, a Bölcs.” (Korán, 2:32)</ref>)





    07.01, 10 Eylül 2024 itibarı ile sayfanın şu anki hâli

    A természetről

    [A Risale-i Nur e részét, amely először a Tizenhetedik Ragyogás Tizenhatodik jegyzetének íródott, később fontossága miatt önállóan a Huszonharmadik Ragyogássá tettük. Ez az értekezés leszámol a naturalista ateizmussal, esélyt sem adva neki az újjáéledésre, és teljesen szétzúzza a hitetlenség alapköveit.]

    Emlékeztető

    Ez az értekezés kilenc lehetetlenségen keresztül – amelyek maguk is egyenként legalább kilencven lehetetlenséget tartalmaznak – magyarázza meg, hogy milyen értelmetlen, elnagyolt és hiedelmekkel teli az az út, amelyet az ateista naturalisták választottak. Mivel ezeket a lehetetlenségeket részben már megmagyaráztuk a Risale-i Nur más részeiben, és hogy tárgyalásukat rövidre fogjuk, itt az érvelés egyes lépcsőit átugrottuk. Hirtelen eszünkbe jut, hogy ezek a híres és állítólag rendkívül értelmes filozófusok hogy is fogadhattak el egy ilyen nyilvánvaló, egyértelmű babonát, és hogyan tarthatnak ki ezen az úton.

    Nos, valójában nem látják, hogy mi ez az út igazából. És én kész vagyok részletesen elmagyarázni, egyértelmű és döntő érveken keresztül bizonyítani bárkinek, aki kétségbe vonja, hogy ezek a nyers, ellenszenves és értelmetlen lehetetlenségek valójában útjuk szükségszerű és elkerülhetetlen eredményei, sőt, valójában ez hitvallásuk lényege.

    بِسْمِ اللّٰهِ الرَّحْمٰنِ الرَّح۪يمِ

    قَالَت۟ رُسُلُهُم۟ اَفِى اللّٰهِ شَكٌّ فَاطِرِ السَّمٰوَاتِ وَال۟اَر۟ضِ([1])

    Egy költői kérdésen keresztül hangsúlyozva, hogy semmiféle kétség nem lehet a Mindenható Allahhal kapcsolatban, ez az ája egyértelműen rámutat Allah létezésére és egyedülvalóságára.

    Egy pont, amelyet meg kell említenünk, mielőtt belekezdenénk a téma tárgyalásába:

    Amikor 1922-ben Ankarába érkeztem, a hívők népének lelkesedése tetőfokára hágott az Iszlám seregének a görögök felett aratott győzelme miatt. De én láttam, hogy az ateizmus visszataszító irányzata áruló módon próbálta felforgatni, megmérgezni és tönkretenni gondolkodásukat. Azt mondtam: „Allah! Ez a szörnyeteg a hit alapjait fogja megrendíteni!”

    Ezen a ponton, mivel a fenti ája egyértelművé teszi a Mindenható Allah létezését és egyedülvalóságát, ebből merítettem segítséget, és írtam egy értekezést arabul, amely a Kegyes Koránból vett bizonyítékot tartalmazott, elég erőset ahhoz, hogy feloszlassa és elpusztítsa ezt az ateista irányzatot. Ankarában a Yeni Gün kiadó nyomtatta ki. De, sajnos, azok, akik tudtak arabul, kevesen voltak, és még kevesebben azok, akik komolyan elgondolkodtak rajta. Valamint érvelése rendkívül tömör és rövidített formátumú volt. Ezért az értekezés nem fejtett ki akkora hatást, amekkorát fejthetett volna, és szomorú módon az ateizmus áramlata felduzzadt és megerősödött. Most úgy érzem, el kell magyaráznom a bizonyítékok egy részét törökül is. Mivel egyes elemeit már részletesen kifejtettem a Risale-i Nur más részeiben, itt összegzés formájában írom meg. Az a nagyszámú bizonyíték részben ebben a bizonyítékban egyesül, ezért hát mindegyiket a bizonyíték egy elemének tekinthetjük.

    Bevezető

    Ó, ember! Tisztában kell lenned azzal, hogy vannak bizonyos kifejezések, amelyeket gyakran használnak, és amelyek a hitetlenség jelei. A hívők is használják ezeket, anélkül, hogy tudatában lennének jelentésüknek. Megmagyarázzuk a legfontosabbakat közülük.

    Az első: „Bizonyos okok hozták létre.”

    A második: „Saját magát alakítja ki; létrejön, majd pedig megszűnik a létezése.”

    A harmadik: „Természeti jelenség; a Természet teszi szükségszerűvé és alkotja meg.”

    Mivel az élőlények léteznek, és ezt nem lehet tagadni, és mivel minden élőlény bölcs és művészi módon jön létre, és mivel egyikük sem áll az idő felett, hanem folyamatosan megújul, ezért hát, ó, igazság meghamisítói, muszáj azt mondanotok, hogy a világban jelen lévő okok teremtik az élőlényeket, például ezt az állatot; vagy mondhatjátok, hogy az okok összejátszásnak eredményeképpen jön létre, vagy hogy saját maga alakítja ki magát. Vagy pedig mondhatjuk azt, hogy a Mindenható, a Dicsőséges hatalma által teremtetik meg.

    Mivel a józan ész nem találhat más okot e négyen kívül, ha az első háromról döntő módon bebizonyítjuk, hogy lehetetlen, érvénytelen és abszurd, akkor a negyedik út, az Isteni Egyedülvalóság útja szükségszerűen és magától értetődően, minden kétség vagy gyanakvás felett állva igaznak bizonyul.

    Az első út

    Ez abból áll, hogy azt képzelik, hogy a dolgok, teremtmények létrejötte, kialakulása a Világmindenségben rejlő okok összejátszásával történik.

    Csak hármat említünk meg nyilvánvaló lehetetlenségei közül.

    Az első lehetetlenség

    Képzeld el, hogy van egy gyógyszertár, amelyben tégelyek és fiolák százai vannak, különböző anyagokkal töltve. Hatékony gyógyitalra és hatásos orvosságra van szükség ezekből az alapanyagokból. Elmegyünk hát a gyógyszertárba, és látjuk, hogy bőségben, ám nagy változatosságban találhatók meg az alapanyagok. Megvizsgáljuk mindegyik gyógyitalt, és azt látjuk, hogy az összetevők különböző, ám gondosan meghatározott arányban vannak jelen bennük minden tégelyből és fiolából, egyikből egy gramm, a másikból három, megint másikból hét, és így tovább. Ha egy grammal több vagy kevesebb lenne valamelyikből, a gyógyital nem működne, és nem fejtené ki különleges hatását. Aztán megvizsgáljuk az orvosságot. Összetevői megint csak egy gondosan meghatározott arányban származnak a tégelyekből, úgy, hogy ha csak egy szemernyivel több vagy kevesebb lenne, a gyógyszer elvesztené különleges tulajdonságait.

    Bár az összetevők több mint ötven tégelyből származnak, mindegyik különböző mértékben és arányban lett véve belőlük.

    Lehetséges vagy valószínű-e, hogy a tégelyeket és fiolákat leverte helyükről valami különleges esemény vagy hirtelen feltámadó szél, és mindegyikből pont akkora mennyiség ömlött ki, amennyire szükség volt, aztán ezek az anyagok elrendezték saját magukat, és orvossággá álltak össze? Létezik-e ennél lehetetlenebb, abszurdabb, babonásabb gondolat? Ha a szamár beszélni tudna, még az is azt mondaná: „Ezt a gondolatot én nem fogadom el!”, és elvágtatna!

    Hasonlóképpen, minden egyes élőlényt hasonlíthatunk a példában említett gyógyitalhoz, és minden növényt az orvossághoz. Mert olyan anyagokból állnak, amelyek a legpontosabb mértékben lettek véve számtalan és nagyon különböző összetevőből. Ha ezt az okoknak és elemeknek tulajdonítjuk, és azt mondjuk: „Ezt az okok hozták létre”, az százszorosan értelmetlen, lehetetlen és abszurd, mintha csak azt állítanánk, hogy a gyógyszertárban a gyógyszerek úgy jöttek létre, hogy a fiolákat véletlenül leverte valaki a polcról.

    Röviden: A Világmindenség hatalmas gyógyszertárában a nélkülözhetetlen hozzávalók, amelyeket az Isteni Elrendelés, a Mindenható, az Örökkévaló rendelése mér ki, csak határtalan bölcsesség, végtelen tudás és mindent átfogó akarat által jöhetnek létre. Az a szerencsétlen ember, aki azt állítja, hogy a vak, süket, megszámlálhatatlan mennyiségű elemek munkájaként, az okok és a természet által jönnek létre; és az az ostoba képzelgő, aki szerint ez a csodálatos orvosság saját magát öntötte a padlóra, amikor a fiolákat leverték, és kikeverte saját magát, bizony híján van az értelemnek, és logikátlan dolgot állít. Valójában az ilyen tagadás és hitetlenség értelmetlen abszurditás.

    A második képtelenség

    Ha nem a Hatalmasnak és Dicsőségesnek tulajdonítunk mindent, Aki az Egyetlen Egyedülvaló, hanem az okoknak, az szükségszerűvé teszi, hogy a Világmindenségben jelen lévő elemek és okok közül sok beleavatkozzék minden élő teremtmény létezésébe. Márpedig az, hogy a különböző és kölcsönösen szembenálló okoknak saját akaratukból egyesülniük kellene, tökéletes rendben, kifinomult egyensúlyban és teljes együttműködésben egy egészen apró teremtmény, mint például egy légy testében, olyan nyilvánvaló képtelenség, hogy bárki, akinek csak egy porszemnyi tudata van, azt mondaná: ez képtelenség, nem lehetséges!

    A légy apró teste kapcsolódik a Világmindenségben fellelhető elemek és okok legtöbbjéhez, valójában azok összegzése. Ha nem az Örökkévalóság előttől Létezőnek, a Hatalmasnak tulajdonítjuk, akkor maguknak az anyagi okoknak kell jelen lenniük a légy közvetlen közelében, sőt, mind be kell hatolniuk aprócska testébe, még szemének minden egyes sejtjébe is, amelyek testének miniatűr leképezései.

    Mert ha egy ok anyagi természetű, szükségszerűen jelen kell lennie okozatának közvetlen környezetében és abban magában is. Ennek alapján pedig el kellene fogadnunk, hogy a Világmindenség valamennyi összetevője és eleme fizikailag jelen van abban az aprócska sejtben, egy olyan helyen, amely még a csápja hegyéhez viszonyítva is kicsi, és hogy gazdaként harmóniában működnek együtt.

    Az ilyen gondolkodás még az ostoba szofistákra is szégyent hozna!

    A harmadik képtelenség

    Elfogadott szabály, hogy اَل۟وَاحِدُ لَا يَص۟دُرُ اِلَّا عَنِ ال۟وَاحِدِ „ha egy lény egységes, akkor csak egyetlen lénytől, egy kézből származhat”. Különösképpen, ha magas szintű élet nyilvánul meg benne, tökéletes rendben és érzékeny egyensúlyban, magától értetődően bizonyítja, hogy nem számos különböző kézből származik, amelyek zavar és konfliktus oka lennének, hanem a Mindenható, a Bölcs kezéből ered. Ezért egy ilyen egységes, rendezett, kiegyensúlyozott lényt a megszámlálhatatlan, élettelen, tudattalan, agresszív, tudatlan, kaotikus, vak és süket természeti erőknek tulajdonítani, amelyek vaksága és süketsége csak növekszik, ha egyesülnek, és a többi végtelen számú lehetőség közé keverednek, ugyanolyan értelmetlen lenne, mint elfogadni az összes megszámlálhatatlan lehetőséget egyszerre.

    Ha ezt a képtelenséget nem nézzük, és feltételezzük, hogy az anyagi okoknak vannak okozataik, ezek az okozatok akkor is csak közvetlen érintkezés által következhetnek be. A természeti erők azonban csak az élőlények külsejével képesek érintkezni. Mégis azt figyelhetjük meg, hogy ezeknek a lényeknek a belseje, ahová az anyagi okok nem érnek el, és amit nem képesek megérinteni, tízszer kifinomultabb, rendezettebb és tökéletesebb, mint a külseje.

    Ezért, bár a legkisebb élő teremtmények, amelyek túl aprók ahhoz, hogy az anyagi okok megérinthessék őket, sőt, még a külsejüket sem érinthetik, teremtésüket és művészi voltukat tekintve még különlegesebbek, mint a nagyobb teremtmények, ezeket az élettelen, tudatlan, durva, távoli, hatalmas, egymással szembenálló, süket és vak okoknak tulajdonítani annyiszor süketség és vakság, mint az összes élőlény együttes száma.

    A második út

    Ezt a „saját magát alakítja” kifejezés jellemzi.

    Ez is számos képtelenséget foglal magába, és sok szempontból abszurd és lehetetlen. Itt három példát mutatunk be ezekre a képtelenségekre.

    Az első képtelenség

    Ó, te makacs tagadó! Énközpontúságod oly makaccsá tett, hogy valamilyen módon úgy döntöttél, száz képtelenséget fogadsz el egyszerre. Mert te magad is egy élőlény vagy, és nem valami élettelen, soha nem változó anyag. Olyan vagy, mint egy különösen jól szervezett gépezet, amelyet folytonosan megújítanak, és egy csodálatos palota, amely állandó átalakításon megy át. Tested részecskéi szünet nélkül működnek. Tested kapcsolatban és kölcsönhatásban áll az egész Világmindenséggel, különös tekintettel az ellátásra és a faj fennmaradására, és a benne működő részecskék ügyelnek arra, hogy ne borítsák fel ezt a kölcsönhatást, ne szakítsák meg ezt a kapcsolatot. Ilyen gondosan végzik munkájukat, mintha csak számításba vennék az egész Világmindenséget. Látják a benne elfoglalt helyedet, és annak megfelelően töltik be szerepüket. Külső és belső érzékszerveidnek előnyük származik az általuk elfoglalt szerepből.

    Ha nem fogadod el, hogy a testedben működő részecskék olyanok, mint valami apró hivatalnokok, amelyek az Örökkévaló, a Hatalmas törvényének megfelelően mozognak, vagy egy hadsereg, vagy az Isteni Elrendelés tollának írása, amelyben minden részecske egy-egy tollvonás, egy-egy, a Hatalom tollával írott pont, akkor a szemed minden egyes részecskéjében egy különálló szem kellene, hogy legyen, hogy láthassa minden testrészedet és magát a Világmindenséget, amellyel kapcsolatban állsz. Ezen felül minden egyes részecskének száz zseni tudásával felérő intelligenciát kellene tulajdonítanod, amely elegendő ahhoz, hogy ismerjék a múltadat és jövődet, őseidet és leszármazottaidat, létezésed minden elemének eredetét, és ellátásod minden forrását.

    Ezer Platón intelligenciáját tulajdonítani egy hozzád hasonló ember minden egyes sejtjének, akinek egy porszemnyi intelligenciája sincs, bizony ezerszeresen ostoba hiedelem lenne!

    A második képtelenség

    Lényed az ezerkupolájú csodálatos palotához hasonlít, amelyben a kövek felfüggesztve, támasz nélkül állnak össze. Sőt, lényed ezerszer csodálatosabb, mint egy ilyen palota, mert létezésed palotája folyamatosan, tökéletes rendben megújul. Valóban csodálatos lelkedet, szívedet, és egyéb kifinomult képességeidet nem tekintve, minden egyes testrészed önmagában a palota egy-egy kupolás szárnyára emlékeztet. Akár a kupola építőkövei, a részecskék tökéletes egyensúlyban és rendben állnak össze, bizonyítva, hogy a szem vagy a nyelv például önmagában is csodálatos épület, kiemelkedő műalkotás, a hatalom csodája.

    Ha ezek a részecskék nem olyanok lennének, mint a Világmindenség építőmesterének parancsára hallgató hivatalnokok, akkor minden egyes részecske egy időben lenne teljes mértékben alárendelve a test összes többi részecskéjének, és teljes mértékben domináns lenne felettük; egyenlő mindegyikkel, és domináns pozícióját tekintve szemben is állna velük; eredete és forrása a legtöbb tulajdonságnak, amelyek csak a Szükségszerűen Létezőre vonatkoznak, és rendkívül korlátozottak; és abszolút formájában, és tökéletesen elrendezett egyedi műalkotás formájában, amely, az Egyedülvalóság misztériuma által, csakis az Egyetlen Egyedülvaló alkotása lehet.

    Akiben csak egy atomnyi tudatosság is van, megértheti, hogy milyen nyilvánvaló képtelenség az, hogy ilyen művészetet tulajdonítsanak azoknak a részecskéknek.

    A harmadik képtelenség

    Ha létezésedet nem az örökké Létező Mindenható tolla „írta”, hanem helyette a természet és anyagi okok nyomtatták, akkor a természetnek annyi nyomdája kell legyen, amennyi felér nemcsak tested sejtjeinek számával, hanem kombinációinak ezreivel, amelyek koncentrikus körökbe vannak rendezve.

    Mert például amikor a kezükben tartott könyv megíródik, egyetlen toll megírhatja írója tudására hagyatkozva. Ha viszont nem megírta valaki, és nem az író tollának tulajdonítjuk, és azt mondjuk, hogy saját magától létezik, vagy a természetnek tulajdonítjuk, akkor szükségessé válna, hogy a könyv minden egyes betűje számára létezzen egy külön nyomóforma, hogy ki lehessen nyomtatni. A nyomdában is léteznie kell formának az ábécé minden egyes betűje számára, hogy a könyv betűi létrejöhessenek általa – egyetlen toll helyett a könyvhöz annyi tollra lenne szükség, amennyi betűinek száma.

    Mint láthatjuk, előfordul, hogy e betűk közül egy egész oldal íródik le egyetlen hatalmas betűvel, apró tollal és finom kézírással, ebben az esetben ezer tollra lenne szükség egyetlen betűhöz. Ha a tested formáját ölti, koncentrikus körökben egymás köré épülő minden összetevőjével, akkor külön nyomóforma kellene minden egyes körnek, minden összetevőnek, annyi, ahány kombinációban előfordulhatnak.

    Hát látod, ha azt állítod, hogy ez az állítás, amely száz képtelenséget tartalmaz, lehetséges, akkor ha nem egyetlen tollnak tulajdonítjuk, akkor ezeknek a jól elrendezett, hibátlan tollaknak és nyomóformáknak az elkészítéséhez további tollakra és formákra van szükség, annyira, mint az eredetiek száma. És azokat is el kellene valahogy készíteni, és azoknak is rendszerezettnek, művészien kialakítottnak kell lenniük. És így tovább, a végtelenségig folytathatnánk.

    Értsd hát meg te is! Ez a fajta gondolkodásmód annyi képtelenséget és babonát tartalmaz, mint tested sejtjeinek száma. Ó, te, aki tagadod Allahot! Lásd meg ezt, és hagyj fel a tévelygéssel!

    A harmadik út

    „A természet teszi szükségszerűvé, a természet hozza létre”.

    Ez a kijelentés számos képtelenséget tartalmaz. Ezekből hármat mutatunk be példákkal.

    Az első képtelenség

    Ha a teremtményekben, kiváltképp az élő teremtményekben megfigyelhető művészetet és kreativitást nem az Isteni Rendelés tollának, és az öröktől fogva létező Nap fényének tulajdonítjuk, hanem helyette a természetnek és vak, süket és nem gondolkodó erőinek, szükségszerűvé válik, hogy a természetnek mindenben meglegyenek a gépei és nyomdái a teremtéshez, vagy hogy mindenben meglegyen a hatalom és bölcsesség, hogy teremtsen, és a Világmindenséget irányítsa. Ennek oka a következő:

    A Nap megnyilvánulása és tükörképe megjelenik minden kis üvegszilánkban és vízcseppben a Föld felszínén. Ha ezeket az aprócska, tükröződő Napokat nem az égen látható Napnak tulajdonítjuk, akkor szükségszerűen el kell fogadnunk minden egyes, gyufafejnél is kisebb üvegdarabban egy valós Nap létezését, amely rendelkezik a Nap minden tulajdonságával, és kis mérete ellenére mély jelentéssel bír; tehát el kell fogadnunk, hogy annyi Nap létezik, ahány üvegdarab.

    Pontosan ugyanígy, ha a létező dolgokat és az élő teremtményeket nem közvetlenül az öröktől fogva létező Nap Nevei megnyilvánulásának tulajdonítjuk, el kell fogadnunk, hogy minden egyes teremtményben, főleg az élőkben, ott van egy természet, egy erő, vagy egyszerűen egy istenség, amely végtelen hatalommal és akarattal, tudással és bölcsességgel bír. Ez a gondolat a Világmindenség képtelenségei közül a legabszurdabb és legbabonásabb! Azt demonstrálja, hogy az az ember, aki a Teremtő teremtésben megnyilvánuló művészetét valamiféle elképzelt, jelentéktelen, tudattal nem bíró természetnek tulajdonítja, még az állatoknál is kevésbé van tudatában az igazságnak.

    A második képtelenség

    Ha a legjobban elrendezett és megformált, bölcsen és művészien alakított teremtményeket nem a végtelenül Hatalmasnak és Bölcsnek tulajdonítjuk, hanem a természetnek, akkor minden egyes homokszemben annyi gyár és nyomda kell hogy legyen, mint egész Európában együttvéve, hogy minden homokszem a számtalan virág és gyümölcs létrejöttének eszköze lehessen, amelyeknek műhelyéül és eredetéül szolgál.

    A virágok magvait elvetik egy tál földbe, amely virágcserépül szolgál nekik. A tál földben olyan képesség lakozik, amely az összes belé vetett virágnak más és más alakot és formát ad.

    Ha ezt a képességet nem a Dicsőségesnek, a Mindenhatónak tulajdonítjuk, akkor ez csak úgy történhetne meg, ha a tál földben minden egyes virág számára létezne egy anyagtalan, eltérő és természetes gép.

    Ez azért van, mert az anyag, amelyből a magok, mint például a hímivarsejt és a petesejt felépülnek, ugyanaz. Vagyis az oxigén, hidrogén, szén és nitrogén rendezetlen, formátlan, kenőcsszerű keverékéből állnak. Ezzel együtt, mivel a levegő, víz, hő és fény szintén egyszerű, tudattalan, és egyformán áramlik mindenre, az a tény, hogy a virágok a legtökéletesebb művészi rendben hajtanak ki a földből, egyértelműen és szükségszerűen megkívánja, hogy a földben annyi gyár és nyomda kell hogy legyen, mint egész Európában együttvéve, hogy elkészíthessék ezt a nagy számú élő szövetet és ezerféle hímzett kelmét.

    Láthatod hát, hogy a naturalisták hitetlen gondolkodása mily messzire tévedt a józan ész birodalmától. És bár azok az ostoba képmutatók, akik a természetet hiszik teremtőnek, a „tudomány és józan gondolkodás embereinek” nevezik saját magukat, nézd csak, hogy milyen távol áll gondolkodásmódjuk a józan észtől és tudománytól, hogy egy semmiképpen sem lehetséges babonás hiedelmet választottak útjuknak. Nézd csak, és nevess rajtuk!

    Ha azt kérdezed: Ha ilyen hihetetlen képtelenségekkel és legyőzhetetlen nehézségekkel jár az, ha a teremtményeket a természetnek tulajdonítják, hogyan válnak semmivé ezek a képtelenségek és nehézségek, ha az Egyetlennek, a fohászok örök Birtokosának tulajdonítjuk őket? Hogyan változik a nehéz képtelenség egyszerű szükségszerűséggé?

    A válasz: Az Első Képtelenségben láthattuk, hogy a Nap tükörképei könnyedén és nehézség nélkül jelenítik meg a Nap sugarait és hatását az aprócska, képzeletbeli Napok által mindenben, a legkisebb élettelen részecskétől a leghatalmasabb óceánig. Ha minden egyes részecske Nappal való kapcsolatát elvágják, akkor el kell fogadnunk, hogy létezhet egy valóságos Nap minden egyes apró részecskében – ez pedig oly nehéz, hogy már lehetetlennek minősül.

    Hasonlóképpen, ha minden egyes teremtményt az Egyetlennek, a fohászok örök Birtokosának tulajdonítunk, minden, ami az egyes teremtményeknek szükséges, eljuthat hozzájuk ezen a kapcsolaton keresztül, olyan egyszerűen és könnyedén, hogy az már a szükségszerűség szintjére emelkedik.

    Ha a kapcsolatot elvágják, és minden teremtmény elbocsáttatik pozíciójából, mint egy megbízás nélküli hivatalnok, és a természetre és saját magára utalva marad, akkor azt kell feltételeznünk, hogy százezer akadályon és nehézségen keresztül, már a lehetetlenség fokát elérve, a vak természetben olyan hatalom és bölcsesség van, amellyel megteremti és irányítja a Világmindenséget, hogy képes legyen létrehozni egy élőlény, például egy légy csodálatos gépezetét, amely önmagában a Világmindenség összefoglalása. Ez nem csak egyszerűen, hanem ezerszeresen lehetetlen.

    Röviden: Ahogy lehetetlen és eleve kizárt, hogy a szükségszerűen Létezőnek társa vagy Hozzá hasonló legyen Lényegét tekintve, ugyanúgy lehetetlen és eleve kizárt, hogy mások beavatkozzanak az Ő uralmába, vagy a teremtésbe.

    Ami a Második Képtelenségbe foglalt nehézségeket illeti, mint a Risale-i Nur számos részében bizonyítottuk, ha mindent az Egyedülvalónak tulajdonítunk, akkor minden dolog olyan egyszerűvé és problémamentessé válik, mintha csak egyetlen dolog lenne. Míg ha az anyagi okoknak és a természetnek tulajdonítjuk őket, egyetlen dolog is olyan nehézzé válik, mint minden dolog együttvéve. Ezt számos döntő bizonyítékkal támasztottuk alá, amelyek közül egyet az alábbiak szerint foglalunk össze.

    Ha egy ember katonaként vagy hivatalnokként kapcsolatban áll egy királlyal, a kapcsolat ereje miatt olyan feladatokat is végrehajthat, amelyek messze meghaladják az ő egyedi erejét. Esetenként akár még egy ellenséges királyt is foglyul ejthet saját királya nevében. Mert neki magának nincsenek meg a felszerelései és erőforrásai, amelyek feladata teljesítéséhez szükségesek, és nem is szükséges, hogy így legyen. A kapcsolat miatt a király kincstára és hadserege, amelyek mögötte állnak és támogatják, biztosítják felszerelését és erejének forrását. Mondhatnánk úgy is, hogy végrehajtott feladatai lehetnek oly grandiózusak is, mint a király ügyei, és olyan hatalmasak, mint egy egész hadsereg cselekedetei.

    Valójában hivatalnoki pozíciójánál fogva egyetlen hangya elpusztította Fáraó palotáját. Ez által a kapcsolat által egy légy megölte Nimródot. És ez által a kapcsolat által egy búzaszem méretű fenyőmagból egy hatalmas fenyőfa minden része kifejlődik.

    Ha a kapcsolat elvágatna, és az ember elbocsáttatna hivatalnoki pozíciójából, neki magának kellene vállára vennie minden felszerelését, és előteremtenie a feladataihoz szükséges minden erőt. Akkor csak olyan feladatokat lenne képes elvégezni, amelyek arányban állnak a magával cipelt felszerelésével és saját erőforrásával. Ha ebben az esetben a korábbihoz hasonló könnyedséggel akarná feladatait végezni, akkor a hátára kellene vennie egy egész hadsereget, és a király gyárainak minden készletét és felszerelését. Még a bohócok, akik az emberek nevettetésére történeteket találnak ki, is szégyellenék az ilyen képtelen gondolatot!

    Röviden: Minden létezőt a szükségszerűen Létezőnek tulajdonítani annyira könnyű, hogy már szükségszerű. De teremtésüket a természetnek tulajdonítani olyan nehéz, hogy az már lehetetlen, és kívül esik a józan ész birodalmán.

    A harmadik képtelenség

    Az alábbi két hasonlat, amelyek a Risale-i Nur más fejezeteiben is megtalálhatók, magyarázza ezt a képtelenséget.

    Egy civilizálatlan vadember belépett egy palotába, amely az üres sivatag közepén épült, és a civilizáció minden gyümölcsével fel volt ékesítve. Megnézte a belsejét, és ezernyi jól elrendezett, művészien kialakított tárgyat látott. Civilizálatlansága és az intelligencia hiánya miatt azt mondta: „Ehhez senkinek nem lehet semmi köze kívülről, biztos a benn található tárgyak egyike alakította ki és rendezte el ezt az egész helyet és mindent, ami benne van!”, és elkezdett vizsgálódni. Azonban bármelyik tárgyra is nézett, még a tanulatlan gondolkodásmódjával sem tudta elképzelni, hogy az hogyan hozhatta létre az összes többi dolgot.

    Később talált egy jegyzetfüzetet, amelyben le volt írva az egész palota építésének terve és programja, minden benne lévő dolog jegyzéke és irányításának szabályai. De bizony, a kézzel, szemmel vagy eszközökkel nem rendelkező jegyzetfüzet sem volt képes arra, hogy megépítse és feldíszítse a palotát, ahogy a többi benne található dolog sem. De mivel látta, hogy a többi tárgyhoz viszonyítva egyedül a jegyzetfüzet állt kapcsolatban az egész palotával, abban az értelemben, hogy magába foglalta minden elméleti törvényét, muszáj volt azt mondania: „Szóval ez a jegyzetfüzet az, ami megtervezte, elrendezte és feldíszítette ezt a palotát, kialakította és a helyükre tette mindezeket a tárgyakat!” Így tanulatlanságát nevetséges fecsegésre cserélte.

    Pontosan úgy, mint ebben a hasonlatban, az a tudatlan, aki a naturalista gondolkodásmódot fogadja el, amely tagadja Allahot, belépett a Világmindenség palotájába, amely végtelenül jobban szervezett, tökéletesebb és számosabb csodálatos példát tartalmaz a bölcsességre, mint a hasonlatban szereplő palota. Nem gondolva, hogy mindez a szükségszerűen Létező műalkotása, aki kívül esik a lehetőségek szféráján, látta az Isteni Törvényeket és az uralkodói művészet összefoglalását, amelyek olyanok, mint a tábla a lehetőségek birodalmában, amelyre az Isteni Elrendelés íratik fel és töröltetik le, és mint az isteni hatalom törvényeit tartalmazó, állandóan változó jegyzetfüzet, és amelynek óriási tévedésből és hibából a „természet” nevet adták, és azt mondta:

    „Ezeknek a dolgoknak kell, hogy legyen valami kiváltó oka, és semmi más nem áll kapcsolatban minden mással, csak ez a jegyzetfüzet. Igaz ugyan, hogy a józan gondolkodás semmiképpen sem fogadhatja el, hogy ez a nem látó, tudattalan és hatalommal nem bíró jegyzetfüzet véghezvihetné a teremtést, amely az abszolút uralom műve, és véghezviteléhez végtelen hatalomra van szükség. De mivel én nem ismerem el az Örökkévaló Alkotót, a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a jegyzetfüzet hozta létre, és hozza létre, ezért hát ezt fogom mondani!”

    Amire mi azt feleljük:

    Ó, te szerencsétlen tévelygő! Ostobaságod minden elképzelhetőt felülmúl. Emeld ki fejedet a természet mocsarából, és nézz körül! Lásd meg a Dicsőséges Teremtőt, Akiről az atomoktól a bolygókig minden tanúságot tesz saját nyelvén, és Akire ujjukkal mutatnak! Lásd meg az öröktől fogva létező Írnok megnyilvánulását, Aki a palotát alakítja, és Aki leírta programját a jegyzetfüzetbe! Tanulmányozd az Ő rendelését, hallgass a Kegyes Koránra! Menekülj meg eszelős félrebeszélésedtől!

    A második hasonlat:

    Egy falusi fajankó egy csodálatos palota udvarára ért, és egy tökéletesen szervezett hadsereg gyakorlatozását látta. Látott egy ezredet, egy századot és egy szakaszt, vigyázzba álltak, majd pihentek, meneteltek, és parancsra tüzet nyitottak, mintha csak egyetlen katona lettek volna. Faragatlan, egyszerű elméje nem volt képes felfogni, ezért tagadta, hogy egyetlen parancsnok adta volna ki a parancsokat az ország törvényeinek és a király rendeleteinek megfelelően, ezért azt képzelte, hogy a katonák zsinórokkal vannak egymáshoz kötve. Arra gondolt, hogy milyen csodálatos zsinór lehet ez, és le volt nyűgözve.

    Később folytatta útját, amíg egy gyönyörű, a Hagia Szophiához hasonló mecsethez ért. A pénteki ima idején lépett be, és látta, ahogy a muszlimok felállnak, meghajolnak, leborulnak és ülnek, egyetlen ember hangját követve. Mivel nem értette a saríát, amely anyagtalan, kinyilatkoztatott törvényekből áll, sem a Törvényadó parancsából fakadó elméleti törvényeket, úgy képzelte, hogy a gyülekezet fizikai zsinórokkal van egymáshoz kötve, és ez a csodás zsinór uralkodik felettük, és mozgatja őket bábokként. Majd, miután kitalálta ezt az ötletet, amelyen még a legostobábbak is hangosan nevetnének, továbbment útján.

    Akárcsak ebben a hasonlatban, a tagadást és puszta állatiasságot jelentő materialista gondolkodást elfogadó ateista belépett a Világmindenségbe, amely az Örökkévaló Uralkodó katonai tábora megszámlálhatatlan csapatai számára, és az imádat örökkévaló Tárgyának jól elrendezett mecsete. Azt képzelte, hogy az Örökkévaló Uralkodó bölcsességéből fakadó, a Világmindenséget irányító anyagtalan törvényeknek anyagi és fizikai létezése van. Feltételezte, hogy a kizárólagos uralom elméleti törvényei, a nagyobb saría, a teremtés saríája, amelyek anyagtalanok és csak tudás formájában léteznek, külső, anyagi és fizikai létezéssel is bírnak. De az, hogy az Isteni Hatalom helyébe állítja ezeket a törvényeket, amelyek a tudás és beszéd isteni tulajdonságából fakadnak, és csak tudásként léteznek, és ezeknek tulajdonítja a teremtést, majd pedig a „természet” elnevezést ragasztja rájuk, és az erőt, amely pusztán az Isteni Hatalom megnyilvánulása, függetlennek és a hatalom mindenható birtokosának ítéli, ezerszer nagyobb tudatlanság, mint az, amiről a hasonlatban van szó.

    Röviden: A képzeletbeli és megfoghatatlan dolog, amit a naturalisták „természetnek” neveznek, ha van is külső valósága, legfeljebb alkotás lehet, nem lehet az Alkotó. Hímzés, és nem a Hímző. Parancsok gyűjteménye, és nem lehet a parancsok Kiadója. A teremtés törvényeinek összessége, nem pedig a Törvényhozó. Teremtett függöny Allah méltósága előtt, és nem lehet a Teremtő. Passzív és létrehozott dolog, ezért nem lehet a kreatív Létrehozó. Törvény, nem pedig hatalom, és nem is bírhat hatalommal. Befogadó, nem pedig a forrás.

    Következtetés: Mivel a teremtmények léteznek, és ahogy ennek az értekezésnek az elején kijelentettük, az elme nem képes más magyarázatot találni a teremtmények létrejöttére a fentebb említett négyen kívül, amelyek közül háromról bebizonyítottuk ebben a három Képtelenségben, hogy lehetetlen és abszurd, így szükségszerűen és magától értetődően a negyedik út, az Isteni Egyedülvalóság útja az, amelyet döntő módon alátámasztottunk. A negyedik út, az írás elején idézett ájának megfelelően:

    اَفِى اللّٰهِ شَكٌّ فَاطِرِ السَّمٰوَاتِ وَال۟اَر۟ضِ

    „Lehet-e bármi kétség Allahhal, az egek és a föld Teremtőjével kapcsolatban?”

    egyértelműen bizonyítja, hogy nincs helye kétségnek vagy bizonytalanságnak a szükségszerűen Létező istenségével kapcsolatban, és hogy minden dolog közvetlenül az Ő hatalmának kezéből ered, és hogy az egek és a föld az Ő uralma alatt áll.

    Ó, anyagi okok és a természet szerencsétlen imádója! Mivel a természet, mint minden dolog, teremtett, hiszen tele van művészettel és állandóan megújul, és az okozathoz hasonlóan minden dolog látszólagos oka is teremtett, és mivel minden dolog létezéséhez rengeteg felszerelésre és eszközre van szükség, muszáj, hogy létezzen egyvalaki, Aki az abszolút hatalom Birtokosa, Aki a természetet megteremti, és a látszólagos okokat létrehozza. És ez az abszolút Hatalmas nem szorul tehetetlen közvetítőkre, amelyek osztozhatnának az Ő uralmában és teremtésében. Ő közvetlenül egyszerre teremti meg az okot és az okozatot. És bölcsességét és Neveinek megnyilvánulását bizonyítandó, a renden és egymásutániságon keresztül látszólagos ok-okozati viszonyt hozva létre, a természetet hatalma kezének fátylává teszi, hogy annak tulajdonítsuk a látszólagos hibákat, nehézségeket és hiányosságokat, és az Ő méltósága megőriztessen.

    Könnyebb-e az órásmesternek az, hogy elkészítse az óra fogaskerekeit, majd elrendezze és beszerelje őket az órába? Vagy az lenne könnyebb, hogy egy csodálatos gépezetet építsen be minden egyes fogaskerékbe, majd az óra elkészítését ezekre az élettelen fogaskerekekre bízza? Nem esne az kívül a lehetséges dolgok birodalmán? Döntsd el te magad pártatlan gondolkodással, és mondd meg!

    És könnyebb-e az írnoknak, hogy összeszedje a tintát, a tollat és a papírt, és ő maga megírja a könyvet? Vagy egyszerűbb lenne az, hogy a tintában, tollban és papírban írógépeket hozzon létre, amihez nagyobb művészetre és több vesződségre lenne szükség, mint magának a könyvnek a megírásához – és másik könyv megírásához nem is lehetne használni őket – majd pedig azt mondaná a tudattalan gépeknek: rajta, írjatok, és ő maga nem avatkozna közbe? Nem lenne-e ez százszor nehezebb, mint ha ő maga megírná a könyvet?

    Ha azt mondod: Igen, százszor nehezebb létrehozni egy gépet, amely megírja a könyvet, mint ha az ember saját maga írná meg. De vajon bizonyos szempontból nem könnyebb-e, hiszen a gépezet utána számos példányt tudna megírni ugyanabból a könyvből?

    A válasz: Az Ő korlátlan hatalma által az Örökkévaló Írnok folyamatosan megújítja Neveinek megnyilvánulásait, hogy új és új módon jelenítse meg őket. És e folyamatos megújítás által teremti meg a dolgok egyéniségét és különleges tulajdonságait, úgy, hogy egyetlen levele vagy könyve sem lehet ugyanolyan, mint bármely más könyv. Mindenesetre mindegyik más és más tulajdonságokkal fog bírni, hogy más és más jelentést fejezzen ki.

    Ha van szemed, tekints az emberi arcra: látni fogod, hogy Ádám (a.s.) idejétől a mai napig, sőt, az Örökkévalóságig, annak ellenére, hogy legfontosabb szervei ugyanazok, minden arcon van olyan jegy, ami a többi arctól megkülönbözteti – ez tagadhatatlan tény.

    Ezért minden arcot tekinthetünk egy-egy különböző könyvnek. Ahhoz, hogy a műalkotás létrejöjjön, különböző íróeszközökre, előkészületekre és kompozíciókra van szükség. És az anyagok összegyűjtéséhez és elhelyezéséhez, és ahhoz, hogy mindegyik létezésébe minden szükséges be legyen illesztve, különböző műhelyre lesz szükség.

    Még ha tudtuk is, hogy ez lehetetlen, feltételeztük, hogy a természet a nyomda. De az összeállítástól és a nyomtatástól eltekintve, amelyek a nyomda feladatai – vagyis a szöveget egy bizonyos sorrendbe rendezni – egy élőlény testét alkotó anyagokat, amely megteremtése százszor nehezebb, mint az összeállítás és elrendezés, egy bizonyos arányban és sorrendben kell megteremteni, összegyűjteni a Világmindenség legtávolabbi sarkaiból, és a nyomda rendelkezésére bocsájtani. Mindezek véghezviteléhez szükség van a Hatalmas hatalmára és akaratára, Aki a nyomdát megteremti. Vagyis, a nyomdával kapcsolatos elmélet teljesen értelmetlen képzelgés.

    Tehát, akárcsak az órára és a könyvre vonatkozó hasonlat esetében, a Dicsőséges Teremtő, Aki mindenek felett hatalmas, megteremtette az okokat, és ugyanúgy megteremti az okozatokat is. Az Ő bölcsessége által az okozatot az okhoz köti. Az Ő akarata által megnyilvánulást határozott meg a nagyobb saría, a teremtés saríája számára, amely a Világmindenség minden mozgására vonatkozó törvényekből áll, és meghatározza a teremtmények természetét, ami csak tükörként szolgál a dolgokban való megnyilvánuláshoz, csak annak tükörképe. És az Ő hatalma által megteremtette az arcát annak a természetnek, amely külső létezést kapott, és megteremtette a dolgokat abban a természetben, és egymással vegyítette őket.

    Könnyebb elfogadni ezt a tényt, amely számtalan racionális bizonyíték következménye – valójában nem vagyunk-e kénytelenek elfogadni? – mint rávenni az okoknak nevezett fizikai dolgokat és a természetet, amelyek élettelenek, tudattalanok, teremtettek, megformáltak és egyszerűek, hogy biztosítsák a számtalan eszközt és felszerelést, ami minden egyes dolog létezéséhez szükséges, és hogy vigyék véghez mindazt, ami bölcsen és jól megkülönböztethetően véghez vitetik? Nem esik-e ez teljességgel kívül a lehetséges dolgok birodalmán? Rád hagyjuk a kérdést, hogy logikátlan elméddel döntsd el!

    A hitetlen természet-imádó így felelt:

    „Mivel arra kértél, hogy legyek őszinte és racionális, be kell vallanom, hogy a tévelygés, amelyet eddig követtem, nemcsak többszörös lehetetlenség, hanem rendkívül ártalmas és taszító is. Akinek csak egy morzsányi tudatossága is van, megértheti a fenti elemzésből, hogy a teremtés aktusát okoknak és a természetnek tulajdonítani kizárt és lehetetlen. Egyértelmű és szükségszerű, hogy minden dolgot közvetlenül a szükségszerűen Létezőnek tulajdonítsunk. Azt mondom: „HÁLA LEGYEN ALLAHNAK A HITÉRT!”, és hiszek Benne.

    Egyetlen kétségem maradt:

    Hiszem, hogy a Mindenható Allah a Teremtő, de mit árthat az az Ő kizárólagos uralmának, ha kisebb okoknak is van szerepük egyes lényegtelen dolgok megteremtésében, és ezáltal egy kevés dicséretet és elismerést szereznek maguknak? Csökkentené-e ez bármiben is az Ő uralmát?

    A válasz: Mint azt a Risale-i Nur többi részében egyértelműen bebizonyítottuk, az uralkodóság ismérve az, hogy elutasít mindenféle beavatkozást. A legjelentéktelenebb uralkodó vagy hivatalnok sem tűri el még a saját fia beavatkozását sem uralkodásába. Annak ellenére, hogy kalifák voltak, egyes elvakult szultánok megölették a saját ártatlan fiaikat is, alaptalan félelmüktől hajtva, hogy a fiúk megpróbálnak beavatkozni uralkodásukba. Ez a tény bizonyítja, hogy milyen alapvető szabály az, hogy az uralkodók elutasítanak mindenféle beavatkozást uralkodásukba. És a „beavatkozás megelőzésének törvénye”, amelyet az uralkodástól elválaszthatatlan függetlenség tesz szükségszerűvé, az emberiség történelmének során számtalanszor demonstrálta erejét azokban a rendkívüli méretű zavargásokban, amelyek akkor törtek ki, ha egy városnak két kormányzója, vagy egy országnak két királya volt.

    Így hát, ha az uralkodás és kizárólagosság érzése, amely csak árnyék az emberi lényekben, akik tehetetlenek és rászorulók, megakadályozza mások beavatkozását, nem fogadja el részvételüket az uralkodásban, és oly féltékenyen igyekszik megőrizni függetlenségét, akkor ha tudod, hasonlítsd ezt össze a Dicsőséges Egyetlennel, Akinek abszolút függetlensége a mindenható uralom szintjén áll, Akinek abszolút uralkodása az istenség magasságában van, abszolút függetlensége az egyedülvalóság fokán, az abszolút hatalom mértékében mentes mindenféle szükséglettől. Értsd meg, milyen elengedhetetlen kívánalom és elkerülhetetlen szükségszerűség, hogy ez az uralom elutasítson mindenféle beavatkozást, megelőzze bárki részvételét, és elutasítsa a társakat.

    Ami kétséged második részét illeti, azt mondtad: „Ha egyes jelentéktelen lények néhány istenszolgálata bizonyos okokra irányul, milyen hiányosságot okozhat ez az összes teremtmény istenszolgálatában, a részecskéktől a bolygókig, ami a szükségszerűen Létezőre irányul, minden istenszolgálat abszolút Birtokosára?”

    A válasz: A bölcs Teremtő a Világmindenséget egy fához tette hasonlóvá, amelynek a tudatos teremtmények a legtökéletesebb gyümölcsei, és a tudatos teremtmények közül az embert tette a legösszetettebb gyümölccsé. És az ember legfontosabb gyümölcse, sőt, teremtésének eredménye, természetének célja, életének gyümölcse pedig a hála és istenszolgálat. Vajon az abszolút, független Uralkodó, az Egyetlen, Egyedülvaló, Aki azért teremtette a Világmindenséget, hogy megismertesse és megszerettesse Magát, másnak adná az embert, és az ember háláját és istenszolgálatát, legemelkedettebb gyümölcsét? Az Ő bölcsességével ellentétben, hiábavalóvá és elpocsékolttá tenné-e a teremtés eredményét és a Világmindenség gyümölcsét? Teljesen lehetetlen! Elégedett lenne-e Ő azzal, hogy lemondjon a teremtmények istenszolgálatáról mások javára olyan módon, amely ellentétes lenne az Ő bölcsességével és uralmával? És bár Ő egyértelművé teszi cselekedetei által, hogy végtelen mértékben meg kívánja ismertetni és szerettetni Magát, elfeledtetné-e Magát legtökéletesebb teremtményével azáltal, hogy annak háláját, szeretetét és istenszolgálatát az okoknak engedi át, és megtagadtatja velük a Világmindenség magasztos célját?

    Ó, barátom, aki feladta a természet imádatát! Most rajtad a sor, hogy mondj valamit!

    Amire ő így válaszolt:

    „Dicsőség és hála Allahnak, mindkét kétségem tovatűnt. És az Isteni Egyedülvalóságra vonatkozó két bizonyítékod, amelyek alátámasztják, hogy az imádat valódi tárgya egyedül Ő, és hogy Rajta kívül senki más nem érdemli meg az istenszolgálatot, oly erős és ragyogó, hogy tagadásuk akkora arrogancia lenne, mint a Nap létének tagadása!”

    Következtetés

    Az ember, aki elfordult az ateista naturalizmustól, és hívő lett, azt mondta: „Hála legyen Allahnak, nincsenek többé kétségeim, de van még néhány kérdés, amelyekre szeretném tudni a választ!”

    AZ ELSŐ KÉRDÉS

    Gyakran halljuk, hogy egyes lusta emberek, akik elhanyagolják a napi öt imát, megkérdezik: „Mi szüksége van a Mindenható Allahnak a mi istenszolgálatunkra, hogy a Kegyes Koránban súlyosan és többszörösen megfeddi azokat, akik felhagynak az imával, és félelmetes büntetéssel, a Pokol tüzével fenyegeti őket? Hogyan van összhangban a Kegyes Korán visszafogott, gyengéd és gyönyörű stílusával az, hogy a legnagyobb szigorúsággal lép fel egy jelentéktelen, apró hibával szemben?”

    A válasz: A Mindenható Allahnak nincs szüksége az istenszolgálatodra, sőt, semmi másra sem. Inkább neked van szükséged az imára, mert valójában beteg vagy. És ahogy már a Risale-i Nur számos részében bebizonyítottuk, az ima egyfajta orvosság spirituális sebeidre. Ha a beteg úgy válaszol az együtt érző doktor szavaira, aki ragaszkodik hozzá, hogy vegye be a gyógyulásához szükséges gyógyszereket: „Neked mi szükséged van rá, hogy ennyire ragaszkodsz hozzá?”, könnyen megérthetnéd, milyen értelmetlen a viselkedése.

    Ami a Kegyes Koránban az ima elhagyásával kapcsolatban leírt súlyos fenyegetést és félelmetes büntetést illeti, egy királyhoz hasonlíthatjuk, aki azért, hogy alattvalói jogait megvédelmezze, súlyos büntetést szab ki egy közönséges emberre, olyan mértékben, amilyen mértékben a bűne károsította azokat a jogokat.

    Hasonlóképpen, az az ember, aki felhagy az istenszolgálattal és az imával, jelentős mértékben csorbítja a teremtmények jogait, akik az örökké létező Uralkodó alattvalói, és valójában igazságtalanul viselkedik velük. Mert a teremtmények tökéletessége abban a magasztalásban és istenszolgálatban nyilvánul meg, amelyet lényük Teremtőjük felé irányuló oldala végez. Az, aki az imát elhagyja, nem látja és nem láthatja ezt az istenszolgálatot. Sőt, egyenesen tagadja azt. Továbbá, a teremtmények magas rangja istenszolgálatuktól és az általuk végzett magasztalástól függ, mindegyikük a fohászok örök Birtokosának követe, Ura Neveinek tükre. Mivel az ilyen ember a teremtményeket megfosztja magas rangjuktól, jelentéktelennek, élettelennek, cél és feladat nélkülinek tartja őket, megsérti őket, tagadja tökéletességüket.

    Valójában mindenki saját lénye tükrében látja a világot. A Mindenható Allah az embert a Világmindenség mértékének és mérlegének teremtette. És a világból egy külön világot adott minden egyes embernek. Ezt a világot őszinte hitének megfelelő mértékben színezi ki számára.

    Például a panaszkodó, siránkozó, zokogó ember a többi teremtményt is kétségbeesettnek, zokogónak látja, a vidám, optimista ember pedig örömtelinek és mosolygónak látja az egész világot. Aki sokat elgondolkodik, őszinte szívvel imádkozik és magasztalja Allahot, az felfedezi, és bizonyos fokig meglátja a többi teremtmény istenszolgálatát és magasztalását, aki pedig elhagyja az imát akár lustaságból, akár tagadásból, ezzel éppen ellentétesen látja a teremtményeket, valódi tökéletességük ellenében, és ezzel megsérti jogaikat.

    Továbbá, mivel az, aki felhagy az imával, nem birtokolja saját magát, vétkezik saját lelke ellen, amely valódi Birtokosának szolgája. Birtokosa rémisztő fenyegetésekkel védi szolgája jogait a rosszat parancsoló alsóbb éntől. Valamint, mivel felhagyott az imával, ami teremtésének eredménye és természetének célja, ez olyan, mint az Isteni Bölcsesség és uralkodói akarat ellen elkövetett agresszió, és ezért büntetésben részesül.

    Röviden: Az imát elhagyó a saját lelke ellen is vétkezik, amely a Mindenható Allah szolgája és tulajdona, és vétkezik a Világmindenség tökéletessége ellen is, és megsérti jogait. Bizony, ahogy a hitetlenség sértés a teremtményekre nézve, úgy az ima elhagyása is a Világmindenség tökéletességének tagadása. És mivel ez az agresszió cselekedete az Isteni Bölcsesség ellen, szörnyű fenyegetést és súlyos büntetést érdemel.

    Tehát ezt a megérdemeltséget és a fent felsorolt tényeket kifejezendő választja a csodálatos Korán csodálatos módon ezt a szigorú stílust, amely, az emelkedettség alapelveivel teljes összhangban, megfelel a helyzet kívánalmainak.

    A HARMADIK KÉRDÉS

    Az embernek, aki elfordult a naturalizmustól, és hívő lett, ez volt a következő kérdése:

    „Valóban hatalmas igazság, hogy minden teremtmény az isteni akarattól és az uralkodói hatalomtól függ minden tekintetben, minden funkcióját, tulajdonságát és cselekedetét tekintve. És hatalmassága miatt a mi korlátolt elménk fel sem tudja fogni. Azonban az a végtelen bőség, amit magunk körül látunk, és a végtelen könnyedség és képesség az egység útján, amelyet az előbbi bizonyítékokkal alátámasztottunk, és a végtelen könnyedséggel, amellyel a Korán ehhez hasonló ájái:

    مَا خَل۟قُكُم۟ وَلَا بَع۟ثُكُم۟ اِلَّا كَنَف۟سٍ وَاحِدَةٍ ۝ وَمَٓا اَم۟رُ السَّاعَةِ اِلَّا كَلَم۟حِ ال۟بَصَرِ اَو۟ هُوَ اَق۟رَبُ([2])

    megmutatják, hogy ez a hatalmas igazság olyan dolog, ami tökéletesen elfogadható és racionális. Mi a titok és bölcsesség ebben a könnyedségben?”

    A válasz: Ezt a témát egyértelműen, döntő és meggyőző módon kifejtettük ennek magyarázatában: وَهُوَ عَلٰى كُلِّ شَى۟ءٍ قَدٖيرٌ „és Ő mindenek felett Hatalmas”, ami a Huszadik levél Tizedik Mondatát alkotja. És még nyilvánvalóbban bebizonyítottuk a Levélhez fűzött Kiegészítésben, hogy ha egyetlen Teremtőnek tulajdonítjuk őket, minden teremtmény olyan egyszerűvé válik, mintha egyetlen teremtmény lenne. Míg ha nem az Egyetlennek tulajdonítjuk őket, egyetlen teremtmény megteremtése oly nehézzé válik, mint az összesé, egy magé, mint egy fáé.

    Ha valódi Teremtőjének tulajdonítjuk, a Világmindenség megteremtése oly egyszerűvé válik, mint egyetlen fáé, egy fáé, mint egy magé, a Paradicsom kertje olyan könnyűvé, mint a tavasz, és az egész tavasz oly egyszerűvé, mint egyetlen virág.

    Most röviden bemutatunk egy vagy két bizonyítékot, amelyeket már részletesen elmagyaráztunk a Risale-i Nur más részeiben, abból a sok százból, amelyek megmagyarázzák az élőlények feltűnő sokfélesége, az egyedek fajon belüli sokasága és létrejöttüknek rendezett, művészi, rendkívül gyors és könnyű volta mögött rejlő okot és bölcsességet.

    Például, ha a száz katonának szóló parancsot egyetlen tisztnek adják ki, százszor egyszerűbb, mintha az egyetlen katonának szóló parancsot száz tiszt kapná. És egy olyan hadsereget felszerelni, amely egyetlen főhadiszállásra, egy törvény alá, egy gyárhoz és egy király parancsa alá van beosztva ugyanolyan könnyű felszerelni, mint egyetlen katonát. Hasonlóképpen, ha egyetlen katonát akarnánk felszerelni, aki különböző főhadiszállásra, törvény alá, gyárhoz és számos parancsnok parancsa alá van beosztva, ugyanolyan nehézzé válik, mintha egy egész hadsereget akarnánk felszerelni. Mert ahhoz, hogy az egyetlen katonát felszereljük, olyan sok gyárra lenne szükség, mint egy egész hadsereghez.

    Valamint, mivel az Egyedülvalóság misztériuma által egy fa szükségletei egy gyökéren keresztül, egy központból és egyetlen törvény szerint töltetnek be, ugyanolyan könnyen terem ezernyi gyümölcsöt, mint egyet. Ezt egyértelműen láthatjuk. Ha az Egyedülvalóság többszörösségre változik, és minden egyes gyümölcs szükségletei különböző helyekről teljesülnek, akkor minden egyes gyümölcs létrehozása olyan nehézzé válik, mint az egész fáé. Sőt, még egyetlen mag létrehozása – amely voltaképpen az egész fa összefoglalása, tartalomjegyzéke – olyan nehézzé válik, mint a fáé. Mert a fa életéhez szükséges valamennyi dologra szükség van a maghoz is.

    Tehát ehhez hasonló példák százai léteznek, amelyek azt bizonyítják, hogy egyszerűbb az, ha élőlények ezrei jönnek létre az Egyedülvalóság által, mintha ha egyetlen élőlénynek kellene létrejönnie a többszörösségen és az Allahhoz való társításon keresztül.

    Mivel ezt az igazságot teljes egyértelműséggel bizonyítottuk a Risale-i Nur más részeiben, azok elolvasására buzdítunk, és itt csak ennek a könnyedségnek és képességnek egy rendkívül fontos okát magyarázzuk el az isteni tudás, elrendelés és hatalom szempontjából. Ez a következő:

    Te egy élőlény vagy. Ha az Örökkévalónak, a Mindenhatónak tulajdonítod magadat, Ő a végtelen hatalmán keresztül egy parancs által teremt meg téged a semmiből egyetlen pillanat alatt, mintha egy gyufát gyújtanának meg. Ha nem így teszel, és inkább a fizikai okoknak és a természetnek tulajdonítod saját magadat, akkor, mivel a Világmindenség jól elrendezett összefoglalása, gyümölcse és miniatűr tartalomjegyzéke vagy, létrehozásodhoz az egész Világmindenséget és minden elemét finom szűrőn kellene átszűrni, pontos mértékben összegyűjteni az univerzum minden sarkából a testedet alkotó anyagokat.

    Mert a fizikai okok csak arra képesek, hogy összegyűjtsenek és összekapcsoljanak. A józanul gondolkodó emberek megerősítik, hogy nem képesek arra, hogy megteremtsenek a semmiből valamit, ami nincs meg bennük. Mivel ez a helyzet, egyetlen aprócska élőlény alkotóit is a kozmosz minden sarkából kellene összegyűjteni.

    Értsd hát meg, hogy micsoda könnyebbség van az egységben, az Isteni Egyedülvalóságban, és milyen nehézségek rejlenek a tévelygésben és a társításban!

    Másodszor, végtelen könnyedséget figyelhetünk meg az isteni tudással kapcsolatban is. Ez a következő:

    az Isteni Elrendelés az isteni tudás egy vetülete – meghatározza minden egyes teremtmény mértékét, ami olyan, mintha annak egyedi, anyagtalan öntőformája lenne. És ez a meghatározott mérték olyan, mint minden egyes dolog létezésének terve vagy modellje. Amikor az isteni hatalom teremt, eszerint a meghatározott mérték szerint teszi, végtelen könnyedséggel.

    Ha a dolgot nem a Dicsőséges Mindenhatónak tulajdonítjuk, Aki mindenre kiterjedő, végtelen és örökkévaló tudással rendelkezik, ahogy azt fentebb leírtuk, nemcsak ezernyi nehézség jelenik meg, hanem sok száz lehetetlenség is. Mert ha nem lenne az isteni tudásban létező, meghatározott mérték, ezernyi külső létezéssel bíró anyagi formát kellene használni még a legapróbb élőlény testének létrehozásához is.

    Értsd meg hát az egyik okot az Egyedülvalóságban rejlő végtelen könnyedségre, és a tévelygésben és társításban rejlő végtelen nehézségeket! És értsd meg, milyen egyértelmű, helyes és emelkedett igazság rejlik ebben az ájában: وَمَٓا اَم۟رُ السَّاعَةِ اِلَّا كَلَم۟حِ ال۟بَصَرِ اَو۟ هُوَ اَق۟رَبُ „És az Óra parancsa csak egy szempillantásra van, vagy még közelebb.”!

    A HARMADIK KÉRDÉS

    A korábbi ellenség, aki immár helyes vezetést követő baráttá vált, ezután megkérdezte: „A filozófusok, akik komoly haladást értek el napjainkban, azt állítják, hogy semmi nem teremthető a semmiből, és semmi nem semmisül meg és válik semmivé, csak összeállítás és feloszlás létezik, és ez működteti a Világmindenség gyárát. Ez valóban így van?”

    A válasz: Mivel az élenjáró filozófusok, akik a teremtményeket nem a Kegyes Korán fényében szemlélték, úgy látták, hogy a létező dolgok a természet és fizikai okok által jönnek létre, és ez – a fentebb vázoltak szerint – olyan nehéz, hogy már lehetetlen, kétféle véleményt fogalmaztak meg.

    Egyik csoportjuk szofistává vált; lemondva a józan észről, amely az emberi lények kizárólagos tulajdonsága, és az eszetlen állatoknál is mélyebbre süllyedve, könnyebbnek találták tagadni az egész Világmindenség létezését, sőt, még saját létezésüket is, mint a tévelygés útját követni, amely a fizikai okoknak és a természetnek a teremtés hatalmát tulajdonítja. Tehát mind saját magukat, mind a Világmindenséget tagadták, és az abszolút tudatlanságba süllyedtek.

    A második csoport látta, hogy a tévelygésben, amely szerint az okok és a természet teremtenek, egy légy vagy egy mag megteremtése is megszámlálhatatlan nehézséggel jár, és a józan ész által elfogadhatatlan hatalmat igényel. Ezért kénytelenek voltak tagadni a teremtés aktusát, és azt mondták: „Semmi nem jöhet létre a semmiből!” Egy elképzelt helyzetet találtak ki, amelyben az összeállás és lebomlás, összegyűlés és szétoszlás a részecskék mozgása és a véletlen kénye-kedve szerint megy végbe.

    Hát nézd! Azok, akik a legintelligensebbeknek tartják magukat, valójában a legostobábbak és leginkább tudatlanok. És értsd meg, mennyire nevetségessé, alantassá és tudatlanná teszi az embert a tévelygés, és tanulj belőle!

    Valójában az örökkévaló hatalom hat nap alatt teremtette meg az Egeket és a Földet, és minden évben négyszázezer fajt teremt újra egyszerre a Föld felszínén, és hat hét alatt minden tavasszal egy olyan eleven világot teremt, amely jobban tele van művészettel és bölcsességgel, mint az egész Világmindenség. Ezért még a szofistáknál is ostobább és tudatlanabb dolog, ha valaki tagadja a teremtés aktusát, és valószínűtlennek ítéli, hogy egy olyan kémiai anyaghoz hasonlóan, amely láthatóvá teszi a rejtett írást, az örökkévaló hatalom ad külső létezést az élőlényeknek, amelyek, bár nem örökkévalók, tudásként léteznek, és amelyek terve és mértéke meg van határozva az örökkévaló tudásban.

    Ezek a szerencsétlenek teljesen tehetetlenek, és az akarat képességén kívül nem áll semmi a rendelkezésükre. És bár felfuvalkodottak, akár a Fáraók, nem tudnak megsemmisíteni semmit, és nem is tudnak megteremteni valamit a semmiből, még egy miniatűr részecskét sem. Ezért hát, bár semmi nem jön létre a semmiből a fizikai okok és a természet által, amelyekre ők hagyatkoznak, ostobaságukban azt mondják: „Semmi nem jön a nemlétből, és semmi nem távozik a nemlétbe!” És ezt a teljesen abszurd és hibás alapelvet még az abszolút hatalom Birtokosára is kiterjesztik.

    Valójában a Dicsőséges Mindenható kétféleképpen teremt:

    Az első az előzmény nélküli létrehozás, megalkotás. Vagyis létrehoz valamit a semmiből, a nemlétből, és megteremt mindent, ami szükséges számára, szintén a semmiből, és ezeket a szükséges dolgokat a rendelkezésére bocsátja.

    A második az összeállítás által, az alkotó művészeten keresztül. Vagyis a Világmindenség elemeiből megformál egy lényt, hogy a bölcsesség emelkedett példáit mutassa be, mintha csak bemutatná az Ő bölcsességének tökéletességét és az Ő számtalan Nevének megnyilvánulását. A gondoskodás törvénye alapján részecskéket és anyagot küld, amelyek az Ő parancsától függnek, ezekhez a lényekhez, és bennük használja fel azokat.

    Igen, az abszolút Mindenható kétféleképpen teremt: létrehoz a semmiből, és összeállít. Megsemmisíteni azt, ami létezik, és létrehozni azt, ami nem létezik egyformán egyszerű és könnyű Neki. Ez az Ő egyik állandó és univerzális törvénye. Ezért az, aki azt mondja: „Ő nem tud létezést adni annak, ami nem létezik” a hatalom ellenében, amely egyetlen tavasz során háromszázezer különböző élőlény formáját és tulajdonságait teremti meg a semmiből, és részecskéik mellett minden állapotukat és fázisukat is, az ilyen embert magát kellene megsemmisíteni!

    Az ember, aki a természettől az igazsághoz fordult, azt mondta: „Dicsőség és hála a Mindenható Allahnak annyiszor, ahány atom a létezésben van, hogy elértem a tökéletes hitet! Megmenekültem a képzelgéstől és tévelygéstől. Egyetlen kétségem sem maradt!

    اَل۟حَم۟دُ لِلّٰهِ عَلٰى دٖينِ ال۟اِس۟لَامِ وَ كَمَالِ ال۟اٖيمَانِ

    DICSŐSÉG ÉS HÁLA Allahnak AZ ISZLÁMÉRT, ÉS A TELJES ÉS TÖKÉLETES HITÉRT!

    سُب۟حَانَكَ لَا عِل۟مَ لَنَٓا اِلَّا مَا عَلَّم۟تَنَٓا اِنَّكَ اَن۟تَ ال۟عَلٖيمُ ال۟حَكٖيمُ([3])


    1. Allah, a Kegyelmes, az Irgalmas nevében.
      A Küldötteik azt mondták: „Lehet-e bármi kétség Allahhal, az egek és a föld Teremtőjével kapcsolatban?” (Korán 14:10)
    2. „A ti megteremtésetek és feltámasztásotok nem lesz másmilyen, mint egyetlen léleké” (Korán 31:28)
      „És az Óra parancsa csak egy szempillantásra van, vagy még közelebb.” (Korán 16:77)
    3. „Dicsőség Neked! Nincs más tudásunk, csak amit Te tanítottál nekünk. Bizony, Te vagy a mindent Tudó, a Bölcs.” (Korán, 2:32)