Yirmi İkinci Söz/hu

İki makamdır.

Az első állomás

Allah, a Kegyelmes, az Irgalmas nevében.

És Allah hasonlatokat állít az embereknek, hogy elgondolkodhassanak.()

Ezek a hasonlatok, amelyeket az embereknek állítunk, hogy elgondolkodhassanak.()

Egyszer két ember mosott egy tóban. Valami különleges befolyás hatására elvesztették az eszméletüket, és amikor kinyitották a szemüket, látták, hogy egy ismeretlen vidékre kerültek. Olyan volt tökéletes rendjével, mintha egy ország, vagy inkább város, vagy egy palota lett volna. Teljes megdöbbenéssel néztek körül: ha egyik irányba tekintettek, mintha egy hatalmas világot láttak volna, ha a másikba, egy rendezett országot, és ha megint másfelé néztek, egy szép várost. És ha megint másik irányból nézték, akkor mintha palota lett volna, amely egy egész gyönyörű világot foglalt magába. Ahogy ebben a csodálatos világban utaztak, megfigyelték, és élőlényeket láttak benne, amelyek valamilyen módon beszéltek, de a nyelvüket nem értették. Azt azonban megértették a jeleikből, hogy fontos munkákat és kötelességeket teljesítettek.

Az egyik ember azt mondta a társának: „Biztosan van valaki, aki ezt a különös világot irányítja, és ennek a rendezett országnak biztosan van ura, ennek a szép városnak tulajdonosa, és ennek az egész jól megtervezett helynek tervezője. Meg kell próbálnunk megismerni őt, mert csak ő lehetett az, aki idehozott minket. Ha nem ismerjük meg őt, ki fog segíteni rajtunk? Mit várhatunk ezektől a tehetetlen lényektől, akiknek még a nyelvét sem ismerjük, és akik nem törődnek velünk? És az is biztos, hogy aki létrehoz egy ilyen hatalmas világot egy ország, egy város és egy palota formájában, és az aljától a tetejéig csodálatos dolgokkal tölti meg, és mindenféle dísszel ékesíti fel, és parancsokat sugalló jelekkel rakja teli, akar tőlünk valamit, és mindazoktól, akik ide jönnek. Meg kell ismernünk őt, és meg kell tudnunk, hogy mit akar!”

A másik ember azt mondta: „Én nem hiszek benne, hogy létezne egy ilyen ember, mint akiről beszélsz, és hogy egyedül kormányozná ezt a világot.”

A társa azt felelte neki: „Ha nem ismerjük meg őt, és közömbösek maradunk iránta, akkor nem származik belőle semmi előnyünk. Ha pedig ártalmunkra válik, a kára hatalmas lesz! De ha megpróbáljuk megismerni, az csak kevés nehézséggel jár, a haszna pedig hatalmas lehet! Ezért semmiképpen sem okos választás, ha közömbösek maradunk iránta.”

Az ostoba ember azt mondta: „Inkább kihasználom a könnyebbséget és az élvezetet, ami abban rejlik, ha nem is gondolok rá! És nem fogok olyasmivel foglalkozni, aminek számomra semmi értelme! Mindezek a dolgok csak a sors szeszélyei, véletlenül, saját maguktól történnek meg! Mi közöm nekem ehhez?”

Okos barátja így felelt: „A makacsságod katasztrófába fog taszítani, és még sokakat! Előfordul, hogy egy egész ország leromboltatik egyetlen ember nem megfelelő viselkedése miatt!”

Az ostoba ember pedig azt mondta neki: „Vagy bizonyítsd be nekem, hogy ennek a hatalmas országnak egyetlen birtokosa és kormányzója van, vagy pedig hagyj békén!”

A barátja azt felelte: „Makacsságod mértéke már elérte az őrület fokát, és te leszel az oka annak, ha valami katasztrófa sújt minket! Bemutatok hát neked tizenkét bizonyítékot arra, hogy ennek a világnak, amely olyan, mint egy palota, ennek a birodalomnak, amely olyan, mint egyetlen hatalmas város, egyetlen létrehozója van, és ő az, aki mindent kormányoz és irányít. Ő teljesen mentes mindenféle hibától vagy hiányosságtól. Ez az alkotó, aki nem jelenik meg előttünk, lát minket és mindenki mást, és hallja mindenkinek a szavait. Minden tette csoda. Mindezek a teremtmények, amelyeket látunk, de a nyelvüket nem értjük, az ő alárendeltjei és hivatalnokai.”

AZ ELSŐ BIZONYÍTÉK

Rejtett kéz munkálkodik mindezekben a történésekben. Mert olyan dolgok, amelyeknek egy szemernyi erejük sincsen, több mázsás terheket emelnek fel(). És olyan dolgok, amelyeknek egy cseppnyi tudatosságuk sincs, elképzelhetetlenül bölcs és céltudatos munkát végeznek.() És ez azt jelenti, hogy nem saját maguktól cselekszenek, hanem a hatalom rejtett Birtokosa működteti őket. Ha mind önállóak és függetlenek lennének, akkor minden, ami ezen a földön történik, varázslat lenne, megmagyarázhatatlan csoda.

A MÁSODIK BIZONYÍTÉK

Gyere, és nézd meg jól mindazokat a dolgokat, amelyek ezeket a síkságokat, mezőket és településeket díszítik! Mindegyiken jelek vannak, amelyek arról a rejtőzködő Valakiről beszélnek. Mindegyik hírt ad Róla, mintha az Ő pecsétje vagy bélyege lenne rajtuk. Nyisd hát ki a szemed: mit hoz Ő létre egyetlen marék gyapotból?() Nézd, hány tekercs anyag, finom vászon, virágos kelme jött létre belőle! És nézd, mennyi édesség és csemege készül! Ha ezer hozzánk hasonló ember felöltözne és jóllakna, még akkor is elég lenne nekik. És nézd! Ő vett egy maréknyi vasat, vizet, földet, szenet, rezet, ezüstöt és aranyat, és húst készített belőlük(). Nézd ezt, és láss, te ostoba! Ez csak olyasvalakinek a műve lehet, akinek a csodálatos hatalma alatt áll ez az egész föld, és minden része, és engedelmeskednek minden egyes parancsának.

A HARMADIK BIZONYÍTÉK

Jöjj, és nézd ezeket a mozgó műalkotásokat!() Mindegyik úgy lett kialakítva, hogy a hatalmas palota apró mása legyen. Bármi van is a palotában, az megtalálható ezekben az apró, mozgó szerkezetekben. Lehetséges-e egyáltalán, hogy a palota létrehozóján kívül bárki más belefoglalja az egész palotát egy ilyen apró szerkezetbe? És lehetséges-e, hogy bár egy egész világot belefoglalt egy ilyen kis dobozméretű szerkezetbe, legyen benne bármi is, ami céltalan, vagy a véletlennek tudható be? Ez azt jelenti, hogy bármennyi ilyen mesterien létrehozott szerkezetet látsz is, mindegyik annak a rejtőzködő Valakinek a pecsétje. Sőt, mindegyik hírnök, és kikiáltó. Természetük nyelvén azt mondják: „Olyasvalakinek a műalkotásai vagyunk, Aki ugyanolyan könnyedén képes létrehozni egész világunkat, amilyen könnyedén minket létrehozott!”

A NEGYEDIK BIZONYÍTÉK

Te makacs barátom! Jöjj, és mutatok valami még különösebbet. Nézd! Mindezek az alkotások, és minden ezen a földön változott, és folyamatosan változik. Nem állnak meg egyetlen állapotban sem. Vedd észre, hogy ezek az élettelen testek és érzéketlen dobozok mind teljhatalmú parancsnoknak tűnnek. Egyszerűen olyan, mintha mindegyik uralkodna az összes többin. Nézd ezt a szerkezetet itt mellettünk: mintha parancsokat adna ki, és minden, ami a működéséhez és a feldíszítéséhez szükséges, sietve jön hozzá távoli helyekről(). És nézz csak oda: az az élettelen test olyan, mintha tudata lenne, mintha szolgálatra kényszerítené a legnagyobb dolgokat is, hogy az ő műhelyében dolgozzanak(). És számos ehhez hasonló példát láthatsz.

Egyszerűen minden aláveti magát e világ élőlényeinek.

Ha nem fogadod el a rejtőzködő Valaki létezését, akkor mindezt a művészetet, képességet és tökéletességet, amit a kövekben, földben, állatokban és az emberhez hasonló teremtményekben láthatsz mindenhol ezen a földön, maguknak a dolgoknak tulajdonítod. Ha valószínűtlennek tartod egyetlen tudatosan működő, csodákra képes Valaki létezését, ehelyett sokmillió hozzá hasonlónak a létezését kell elfogadnod, amelyek mind egymás ellenében működnek, és olyanokat, amelyek egymáson belül, és nem okoznak kavarodást, és nem borítják fel az egyensúlyt.

Pedig ha egy országban csak két vezető is van, már az is megzavarja a dolgok rendjét. Két vezető egy faluban, két kormányzó egy városban vagy két király egy országban káoszt eredményez. Miért ne létezne hát egy végtelen, abszolút uralkodó?

AZ ÖTÖDIK BIZONYÍTÉK

Te szkeptikus barátom! Jöjj, és nézd meg alaposan ennek a hatalmas palotának a feliratait, nézd meg a város díszeit, az egész föld elrendezését, és gondolkodj el ennek a világnak minden műalkotásán! Nézd! Ha ezeket a feliratokat nem annak a tolla készítette, aki végtelen csodákra és művészetre képes, hanem öntudatlan kiváltó okoknak, a vakszerencsének vagy a süket természetnek tulajdonítod őket, akkor ezen a földön minden kőnek és minden növénynek kell, hogy legyen egy olyan írnoka, aki képes minden betűben könyvek ezreit megírni, és minden egyes vésetben műalkotások millióit sűríteni. Mert nézd csak a véseteket ezeken a köveken, mindegyikben ott van a teljes palota képe, és az egész várost irányító törvények, és az egész országot szervező elvek. Ami azt jelenti, hogy az egyes kövek megalkotása éppolyan csodálatos, mint az egész országé. Vagyis minden egyes véset, minden műalkotás annak a rejtőzködő Valakinek a létezését hirdeti, és az Ő pecsétje.

Mivel egy betű nem létezhet anélkül, aki leírta, a művészi véset nem létezhet úgy, hogy meg ne ismertetné alkotóját, hogyan lenne az lehetséges, hogy azt az írnokot, aki egy hatalmas könyvet egyetlen betűbe, vagy ezer vésetet egyetlen művészi díszítésbe sűrít bele, ne ismerhetnénk meg az alkotásai által?

A HATODIK BIZONYÍTÉK

Jöjj, menjünk ki együtt erre a hatalmas síkságra!() Egy magas hegy áll a közepén, felmászunk hát rá, hogy beláthassuk a környező vidéket. Viszünk magunkkal egy jó látcsövet is, ami közelről mutat meg mindent, ami távoli. Mert különleges dolgok történnek ezen a földön. Minden órában olyasmi történik, amit el sem tudtunk volna képzelni. Nézd! A hegyek, a síkságok, a városok hirtelen megváltoznak. És hogyan? Úgy, hogy több millió dolog változik a legnagyobb rendben, szabályozottan, egymással összefüggve. A legcsodálatosabb változások történnek meg, mintha különböző vásznak millióit szőnék, egyiket a másikon belül. Nézd! A virágos leplek, amelyeket mind jól ismerünk, eltűnnek, és a legnagyobb rendben mások érkeznek helyükre, amelyek természetüket tekintve hasonlók, de a formájuk más. Olyan, mintha ezek a hegyek és síkságok mind egy-egy lap lennének, amelyekre könyvek százezreit írják le, hiba vagy hiányosság nélkül.

Teljesen lehetetlen, hogy ezek a dolgok saját maguktól következnének be.

Igen, ezerszer is lehetetlen, hogy ezek az alkotások és események, amelyek nagy hozzáértéssel és gondosan vannak megtervezve, maguktól jöttek volna létre – hiszen saját maguk helyett a Művészt mutatják be, aki megformázta őket. És aki mindezt megformázta, olyan csodákat vitt véghez, hogy egyáltalán semmi nem lehet nehéz a számára. Neki ugyanolyan könnyű ezer könyvet megírni, mint egyetlen egyet. És nézz körül: mindent tökéletes bölcsességgel helyez a megfelelő helyére, és mindenkire bőkezűen záporoztatja a neki megfelelő áldásokat. Függönyöket és ajtókat nyit meg vagy zár össze úgy, hogy mindenkinek a vágyai kielégülnek. És olyan bőkezűen terít asztalokat, hogy a kegyelem bőséges lakomája adatik minden embernek és állatnak ezen a földön, ráadásul olyan, ami tökéletesen illik minden egyes csoporthoz vagy egyénhez.

Van-e hát bármi a világon, ami nagyobb lehetetlenség lenne, mint az, hogy bármit is a véletlennek tulajdonítsunk abból, amit látunk, vagy hogy bármi is céltalan vagy hiábavaló legyen, vagy hogy több kéz is beleavatkozzék a megtörténtükbe, vagy hogy a létrehozójuk ne legyen képes bármire, vagy hogy ne neki legyen alárendelve minden? És ezért, barátom, találj mindezek ellen bizonyítékot, ha képes vagy rá!

A HETEDIK BIZONYÍTÉK

Jöjj, barátom! Most hagyjuk ezeket a dolgokat, és fordítsuk figyelmünket e csodálatos világ részeinek helyzetére a palotában! Nézd! Általános folyamatok mennek végbe, és változások történnek ebben a világban olyan rendben, hogy a sziklák, a föld, a fák és minden, ami ebben a palotában van, követi a világ rendszerét, és úgy igyekszik megfelelni neki, mintha csak tudatosan cselekedne. Egymástól távol lévő dolgok sietnek egymás segítségére.

Nézd, különös karaván jelent meg, amely a láthatatlan birodalmából érkezik! Málhásállatai fákhoz, növényekhez és hegyekhez hasonlítanak. Mindegyik egy ellátással teli tálcát hordoz magával. És nézd, hozzák az ellátásukat mindazoknak az állatoknak, amelyek ezen az oldalon várnak rájuk. És nézd, az a hatalmas lámpás, amely bevilágítja őket, elkészíti az ételüket is, mintha minden megfőzendő ételt egy hatalmas, láthatatlan kéz fűzött volna zsinórra, és tartana elébe. És nézd ezen az oldalon a gyenge, tehetetlen kis állatokat, a fejük fölé két kis pumpát erősítettek, amelyek a legfinomabb élelemmel vannak tele, mint két kis forrás, és a tehetetlen kis teremtményeknek nem kell mást tenniük, mint ezekre nyomni a szájukat.

Röviden: Ahogy a világon minden egyes dolog egymásra tekint, úgy segítik is egymást. És ahogy látják egymást, úgy működnek együtt egymással. És ahogy tökéletesítik egymás munkáját, úgy támogatják egymást, vállvetve dolgoznak együtt. Ezt a példát alkalmazhatod mindenre, soha nem érsz végére a számolásnak.

Tehát mindezek a dolgok bizonyítják, olyan nyilvánvalóan, mint hogy kettő meg kettő az négy, hogy minden e csodálatos palota alkotójának, e különleges világ Birtokosának van alárendelve. Minden az ő parancsainak engedelmeskedik, akár a katonák. Minden az ő ereje által működik. Mindennek az ő bölcsessége szabta meg a rendjét. Minden dolog az ő kegyelme által segíti egymást. Mindenki az ő irgalma miatt siet egymás segítségére, vagyis emiatt van arra késztetve, hogy így tegyen. Tehát, barátom, ez ellen mondj valamit, ha tudsz!

A NYOLCADIK BIZONYÍTÉK

Jöjj, ostoba barátom, aki a saját lelkemhez hasonlóan okosnak gondolod magad! Nem akarod megismerni ennek a gyönyörű helynek a birtokosát. Pedig minden Őt mutatja be, rá mutat, róla tanúskodik. Hogyan tagadhatod mindezeknek a dolgoknak a tanúságát? Akkor tagadnod kell a palotát is, azt mondani: „Nincs világ, és nincs ország sem!” Tagadd hát akkor saját magadat is, és tűnj el! Különben pedig térj észhez, és figyelj rám.

Nézd, hasonló, egységes elemek és ásványok vannak a palotában, és veszik körbe a vidéket.() Úgy tűnik, hogy minden, ami ebben az országban van, ezekből az elemekből épül fel. És akié a mező, azé a termés is. És akié a tenger, azé mindaz, ami a tengerben van.

És nézd, ezek a vásznak, ezek a díszes, szövött kelmék egyetlen anyagból készülnek. Magától értetődő, hogy aki az anyagot hozza, az készíti elő és fonja fonállá. Mert ez a fajta munka nem engedi meg, hogy mások is részt vegyenek benne. Ebben az esetben viszont mindez a mesterien elkészült munka és szövet egyedül az Ő jellemzője.

És nézd! Ezeknek a szépen szövött anyagoknak minden fajtáját megtalálod az ország minden részében. A hozzájuk hasonlókkal együtt terjedtek el, készülnek és szövetnek össze, egymáson belül, azonos módon, azonos pillanatban. Ez azt jelenti, hogy azonos a létrehozójuk, egyetlen paranccsal, egyetlen pillanat alatt, különben nem lenne lehetséges, hogy azonos formában és azonos pillanatban jelenjenek meg. Akkor pedig ezen tökéletes hozzáértéssel létrehozott dolog olyan, mint egy rejtőzködő valakinek a nyilatkozata, amely rá utal.

Mintha minden egyes virágos szövet, leleményes gépezet, minden ízletes falat ennek a csodákat tévő valakinek a bélyege, ismertetőjele, díszítése lenne, és mindegyik azt mondaná saját természetének nyelvén: „Bárkinek az alkotása vagyok is, a raktárak és boltok, ahol megtalálsz, szintén az Ő tulajdonai.” És minden egyes díszítés azt mondja: „Bárki szőtt engem, Ő szőtte a kelmét is, amelyen látsz!” És minden ízletes falat azt mondja: „Aki engem elkészít és megfőz, Azé az üst is, amelyben készülök.” És minden gépezet azt mondja: „Aki engem készített, az készítette a hozzám hasonlókat is, amik betöltik a földet, és Ő az, aki mindenhonnan előhoz bennünket. Ami azt jelenti, hogy Ő a föld tulajdonosa. És aki a tulajdonosa ennek az országnak és a palotának az a mi tulajdonosunk is.”

Például ahhoz, hogy valaki a valódi birtokosa legyen egy töltényövnek, vagy akár egyetlen gombnak is, amely az államé, neki kell birtokolnia az összes gyárat is, ahol azok készültek. Ha egy hetvenkedő, engedetlen katona másképp állítaná, azt mondják neki: „Ezek mind az állam tulajdonai!” És elveszik tőle, és még büntetést is adnak neki.

Röviden: Ahogy az országot körülveszik és áthatják az elemek, amelyekből felépül, és azok birtokosa nem lehet más, mint aki az egész országot birtokolja, ehhez hasonlóan, mivel azok az alkotások, amelyek betöltik az országot, hasonlítanak egymásra, és azonos bélyeget hordoznak, mind azt mutatják, hogy egyvalaki alkotásai, aki mindent irányít.

Tehát, barátom, az Egyedülvalóság jele, az egység bélyege van mindenhol ezen a földön, ebben a csodálatos palotában. Mert bár hasonlóak, egyes dolgok mindent áthatnak. És bár számosan vannak, az egység és hasonlóság jeleit hordozzák, mert hasonlítanak egymásra, és mindenhol megtalálhatók. Egységük pedig egy Egyedülvaló valakire utal. Ami azt jelenti, hogy a készítőjük, birtokosuk, Uruk és megformálójuk egy és ugyanaz.

Ezen kívül nézd még ezt is: a Láthatatlan fátyla mögül vastag zsineg jelent meg.() Nézd, most pedig vékonyabb zsinegek ezrei csüggnek róluk. És nézd a zsinegek végét: mindegyikre egy gyémánt, egy dísz, egy íz, egy ajándék erősíttetett. Mindenkinek a megfelelő ajándékok adatnak. Tudod-e, micsoda őrült cselekedet az, ha nem ismered el, és nem köszönöd meg annak, aki a Láthatatlan furcsa fátyla mögül csodálatos ajándékokat és szívességeket kínál? Mert ha nem ismered el Őt, akkor azt kell mondanod: „Ezek a zsinegek saját maguk készítik el és ajánlják fel a végeiken lógó gyémántokat és egyéb ajándékokat!” Akkor pedig minden egyes zsineget egy király tulajdonságaival kell felruháznod. Miközben a szemed előtt egy láthatatlan kéz készíti el magukat a zsinegeket is, és erősíti hozzájuk az ajándékokat!

Ez azt jelenti, hogy ebben a palotában minden arra a csodákat véghezvivő valakire mutat, saját maga helyett. Ha nem ismered el Őt, akkor a tagadása által százszor mélyebbre zuhansz még az állatoknál is.

A KILENCEDIK BIZONYÍTÉK

Jöjj, logikátlanul érvelő barátom! Nem ismered el a palota birtokosát, és nem is akarod elismerni, mert valószínűtlennek ítéled a létezését. Azért tagadsz, mert korlátozott képességeiddel nem tudod felfogni csodálatos művészetét és cselekedeteit. Pedig az igazi valószínűtlenség, a valódi nehézségek és bajok abban rejlenek, ha nem ismered fel Őt.

Mert ha felismerjük, ez az egész palota és világ olyan egyszerűvé és gondtalanná válik, mintha egyetlen dolog lenne, és a bőség és jólét forrása lesz körülöttünk.

Ha pedig nem ismerjük el, és azt feltételezzük, hogy nem létezik, akkor minden olyan bonyolult lesz, mint az egész palota, mivel minden ugyanolyan hozzáértéssel van elkészítve, mint ez a palota. És akkor nem marad meg sem a bőség, sem a jólét. Mert akkor ezeket a dolgokat, amelyeket most látunk, nem készíthetné el senki keze, legkevésbé pedig a miénk. Nézd csak azt az ízletes falatot, ami ehhez a zsineghez lett erősítve. Ha nem bukkanna fel rejtett, csodálatos konyhájából, akkor sok ezer aranyért sem vásárolhatnánk meg azt, amit most néhány fillérért megkapunk.

Igen, minden kétely, nehézség, baj és teher forrása az, ha nem ismerjük el Őt. Mert a fának a gyökeréből adatik élet, egyetlen törvény szerint, egyetlen központban, és ezer gyümölcs létrehozása éppolyan könnyű, mint egyetlen egyé. De ha a gyümölcsöket különböző központokhoz és gyökerekhez kötnénk, különböző törvényekhez, akkor minden egyes gyümölcsöt olyan nehéz volna létrehozni, mint egy egész fát.

És ha az egész hadsereg felszerelése egyetlen központban történik, egy törvény szerint és egy gyárból, akkor ugyanolyan egyszerű, mint egyetlen katona felszerelése. Míg ha minden katonát különböző helyekről szerelnek fel, akkor egyetlen katona felszereléséhez ugyanannyi gyárra van szükség, mint egy egész hadsereghez.

És ehhez a két példához hasonlóan, ha ezen a rendezett helyen, ebben a szép városban, fejlett országban, csodálatos világon minden egyes dolog teremtését egyetlen lénynek tulajdonítjuk, olyan könnyű lesz belátni, hogy ez az oka a végtelen bőségnek, hozzáférhetőségnek, jólétnek, amit látunk. Különben minden oly drága és nehezen megszerezhető lenne, hogy még ha az egész országot odaadnák is valakinek, nem lenne képes megszerezni magának.

A TIZEDIK BIZONYÍTÉK

Jöjj, barátom, aki kezdesz már kissé észhez térni! Már tizenöt napja itt vagyunk.() Ha nem ismerjük meg ennek a világnak a szabályait, és nem ismerjük el a királyát, büntetést fogunk kapni. Nincs mentségünk, mert tizenöt napon keresztül, mintha csak haladékot kaptunk volna, nem háborgattak minket. Természetesen nem voltunk azért magunkra hagyatva. Nem kóborolhattunk ezek között a kifinomult, kiegyensúlyozott, művészien megalkotott és engedelmes teremtmények között úgy, hogy állati módon tönkretegyük őket, nem engednék nekünk, hogy ártsunk nekik. Az ország magasztos királyának bizonyára a büntetése is félelmetes.

Abból is megértheted, hogy milyen hatalmas és fenséges Ő, hogy olyan könnyedén irányítja ezt a hatalmas világot, mintha csak egyetlen palota lenne, és úgy működteti, mint egy olajozott gépezetet. Úgy rendezi ügyeit, mintha csak egy háztartás lenne, és nem téveszt szem elől semmit. Látod, mintha egy edényt töltene meg és ürítene ki, folyamatosan megtölti ezt a palotát, ezt a várost, ezt az országot, tökéletes rendben, majd kiüríti, tökéletes bölcsességgel. Mint mikor megterítenek, majd leszednek egy asztalt, különféle ételeket hoznak be, és enni adnak mindenkinek a számtalan asztalon(), amelyeket láthatatlan kezek terítenek meg, majd szednek le mindenhol ebben a hatalmas országban. A láthatatlan kéz elvisz valamit, majd mást hoz a helyébe. Ezt is láthatod, és ha használod az eszedet, meg fogod érteni, hogy ebben a csodálatos fenségben végtelen bőkezűség rejlik.

És nézd, ahogy mindezek a dolgok annak a láthatatlan Valakinek a mindenhatóságáról és egyedülvalóságáról tanúskodnak, úgy ezek a forradalmak és változások, amelyek karavánként követik egymást, és láthatatlanná tevő fátyol mögül indítják el és állítják meg őket, az Ő örökkévalóságát és megszakítatlan létezését igazolják. Mert a dolgok oka velük együtt eltűnik. De azok a dolgok, amiket nekik tulajdonítunk, amik utánuk következnek, mind megismétlődnek, ez pedig azt jelenti, hogy mindezek a dolgok nem saját maguktól történnek, hanem olyasvalaki művei, aki sosem tűnik el, és sosem szűnik meg.

A buborékok szétpattannak és eltűnnek a folyó felszínén, de újak, ugyanolyan csillogók születnek a helyükre. Ebből is láthatjuk, hogy Aki a buborékokat küldi, és a csillogásukat adja, Örökkévaló és a Fény magasztos Birtokosa. És a dolgok gyors változása, és az, hogy mások követik őket, amelyek ugyanolyan színekben ragyognak, azt mutatja, hogy mindezek olyasvalaki megnyilvánulásai, tükrei, műalkotásai, Aki Örökkévaló, sosem hal meg, és Egyetlen.

A TIZENEGYEDIK BIZONYÍTÉK

Jöjj, barátom! Most döntő bizonyítékot mutatok neked, amely egymagában olyan erős, mint az előző tíz együtt. Hajóra szállunk, és egy távoli félszigetre hajózunk.() Mert ott rejlik ennek a rejtelmekkel teli világnak a kulcsa. Ráadásul, mindenki arra a félszigetre néz, és onnan vár valamit, onnan kapnak parancsokat.

Nézd, oda megyünk hát. Megérkeztünk, és partra szálltunk ezen a félszigeten. Hatalmas gyűlés van itt, népes összejövetel, mintha az ország összes fontos embere itt gyűlt volna össze. És nézd meg jól, ennek a hatalmas közösségnek van egy vezetője. Jöjj, közelebb megyünk, és megismerkedünk vele.

Nézd, milyen csodálatos ékességei vannak, ezernél is több!() Milyen meggyőzően beszél! És milyen kellemes a beszédét hallgatni! Ez alatt a két hét alatt már megtanultam egy keveset abból, amit mond. Tanuld meg tőlem te is! Hallgasd, ennek az országnak a csodálatos királyáról beszél. Azt mondja, hogy ez a dicsőséges király küldte őt hozzánk. És olyan csodákat mutat be nekünk, hogy nem marad semmi kétség: valóban a Király különleges követe ő. Nézd csak, nem csak a félsziget népe hallgatja, hanem az egész ország minden teremtménye rá figyel! Közel s távol mindenki az ő beszédét próbálja hallgatni. És nem csak az emberek hallgatják őt, hanem az állatok is. És nézd, még a hegyek is hallgatnak az általa elhozott parancsokra, és megremegnek a helyükön, és a fák is elmozdulnak, ahogy ő parancsolja. Vizet hoz elő a földből, ahonnan akarja. Még az ujjai is olyanná válnak, mint a Kauthar forrásai, és így ad inni társainak. És nézd, az ő jelére kettéhasad a palota kupolájának legnagyobb lámpája.

Ez azt jelenti, hogy az egész ország és minden lakója tudják és elismerik, hogy ő vezető és követ. Hallgatnak rá és engedelmeskednek neki, mintha tudnák, hogy ő a legtiszteletreméltóbb tolmácsa a csodák láthatatlan elrendelőjének, és az Ő uralmának hirdetője, megbízható követ, aki az Ő parancsait közvetíti.

Minden értelmes lény, aki körülötte van, kijelenti: „Igen, ez az igazság!” mindennel kapcsolatban, amit ő mond, és megerősíti azt. Mi több, azáltal, hogy alávetik magukat jeleinek és parancsainak, a hegyek és a fák is ebben az országban, és még a hatalmas lámpa is, amely bevilágítja őket, azt mondják: „Igen, igen, minden, amit mondasz, igazság!”

Így van hát, ostoba barátom! Lehet-e bármiféle kétség vagy ellentmondás a csodákat cselekvő Királlyal kapcsolatban, akiről ez a tiszteletreméltó, komoly és méltóságteljes teremtmény beszél, aki ezer ékességet hordoz, amelyek mind egyedül a Király saját kincsestárából származnak, aki a Király erejével beszél, és akinek szavát megerősíti az ország összes nemese, akárcsak a Király minden tulajdonságát, amelyet említ, és minden parancsát, amelyet átad? Ha van bármi ezekben a dolgokban, ami ellentétes az igazsággal, akkor az is szükségessé válna, hogy tagadjuk ezt a palotát, ezeket a lámpásokat, ezt a közösséget, a valóságukat és a létezésüket is. Ha tudsz, hozz fel mindez ellen valami kifogást! De meglátod majd, hogy kifogásaidat összezúzza a bizonyíték ereje, és ellened fordulnak.

A TIZENKETTEDIK BIZONYÍTÉK

Jöjj, testvérem, aki kezdesz már kissé észhez térni! Mutatok neked még egy bizonyítékot az előző tizenegy bizonyíték erejére! Nézd ezt a fényes Parancsot(), ami fentről ereszkedik le, és amit mindenki tökéletes figyelemmel hallgat, akár csodálatból, akár tiszteletből. Az, aki az ezer ékességet hordozza, megáll mellette, és elmagyarázza jelentését mindenkinek.

A Parancs szavai úgy ragyognak, hogy elismerő pillantásokat vonzanak mindenkitől, és oly fontos és súlyos dolgokról szólnak, hogy mindenkinek muszáj odafigyelnie. Mert leírja annak a tulajdonságait, parancsait és jellemzőit, aki kormányozza ezt az egész országot, aki létrehozta ezt a palotát, és megnyilvánítja mindezeket a csodákat. És ahogy a Parancs egészén pecsét van, nézd, utánozhatatlan pecsét van minden egyes során és mondatán. Mi több, a jelentése, az igazságai, és a bölcsesség benne rejlő példái is olyan, egyedül erre a Parancsra jellemző stílusban vannak megfogalmazva, ami magán hordozza az egyedülállóság bélyegét.

Röviden: A Legnagyobb Parancs olyan tisztán mutatja a Legnagyobb Lényt, akár a Nap, hogy bárki, aki nem vak, láthassa.

Ezért hát, barátom, ha észhez tértél, ennyi elég is mára. Ha van valami mondanivalód, mondd!

Válaszul a makacs ember pedig azt mondta:

„Csak annyit mondhatok bizonyítékaidra: Dicsőség és hála Allahnak, hogy hívő lettem! És most már én is hiszem, fényesen, akár a Nap, és tisztán, akár a nappali világosság, hogy ennek az országnak egyetlen tökéletes Királya van, ennek a világnak egyetlen dicsőséges Birtokosa, ennek a palotának egyetlen csodálatos Teremtője. Allah legyen veled elégedett, mert megmentettél engem korábbi makacsságomtól és ostobaságomtól. Minden egyes általad hozott bizonyíték önmagában is elegendő volt, hogy bemutassa az igazságot. De vártam és figyeltem, mert minden egyes bizonyítékkal a tudás, megismerés és szeretet újabb, fényesebb és nyilvánvalóbb ablakai nyíltak meg előttem.”

Ez a történet hasonlat formájában mutatja be az Isteni Egyedülvalóság hatalmas igazságát, és gondolkodásra késztet az Allahban való hittel kapcsolatban. A Kegyelmes kegyelme által, és a Kegyes Korán ragyogásában és a hit fényében most Tizenkét Sugarat és egy Bevezetőt mutatunk be a valódi Isteni Egyedülvalóság Napjából, amelyek a történet tizenkét bizonyítékának felelnek meg.

A siker és a vezetés egyedül Allahtól van.

A második állomás

Allah, a Kegyelmes, az Irgalmas nevében.

Allah minden dolog Teremtője, és Ő minden dolog Rendezője. Övéi az egek és a föld kulcsai. (39:62-63)

Magasztos hát Ő, Akinek a kezében minden dolog uralma van! És Hozzá fogtok visszatérni. (36:83)

És nincs egyetlen dolog sem, aminek ne Nálunk lenne a kincsestára, és nem küldjük le másként, csak ismert mértékben. (15:21)

Nincs egyetlen mozgó teremtmény se, amelynek ne Ő ragadná meg az üstökét. Bizony, az én Uram egyenes úton van! (11:56)

Bevezető

A Katre (Csepp) című tanulmányomban, amely az Allahba vetett hitről szól, a hit oszlopai közül az első számú oszlopról, röviden elmagyaráztam a Mindenható Allah létezésének és egyedülvalóságának bizonyítékait, amelyeket ötvenöt nyelven hangoztat minden teremtmény. A Nokta (Pont) című írásban pedig négy univerzális bizonyítékot említettem a Mindenható Allah létezésére és egyedülvalóságára vonatkozó bizonyítékok közül, amelyek mindegyike ezer bizonyíték erejével ér fel. Továbbá, mivel körülbelül tizenkét arab nyelvű értekezésemben döntő bizonyítékok százairól írtam, amelyek a Mindenható Allah szükségszerű létezését és egyedülvalóságát mutatják, megelégedek ezekkel, és nem bocsátkozom további kutatásokba. Ebben a Huszonkettedik Szóban csak az Allahba vetett hit Napjának Tizenkét Sugarát próbáljuk bemutatni, amelyeket röviden leírtam már a Risale-i Nur más részeiben.

AZ ELSŐ SUGÁR

Az Isteni Egyedülvalóság megerősítése kétféle lehet. Például, ha egy gazdag ember árui megérkeznek egy piacra, vagy egy városba, az emberek kétféleképpen tudhatják, hogy mindez az áru az övé. Az egyik, rövid és egyszerű gondolatmenet a közönséges embereké: „Rajta kívül senki nem birtokolhat ilyen hatalmas mennyiségű árut.” De ha egy ilyen egyszerű ember felügyel az árura, sokat ellophatnak belőle. És sokan állhatnak elő azzal a követeléssel, hogy az áru vagy annak egy része az ő tulajdonuk.

A második módszer az, hogy elolvasva a tulajdonos írását minden egyes csomagon, felismerve az aláírását a tekercseken, és látva a pecsétjét minden egyes számlán, az ember kijelenti: „Mindez annak az illetőnek a tulajdona!” Ebben az értelemben minden arra a fontos emberre utal.

Ehhez hasonlóan, az Isteni Egyedülvalóság tanúsítása is kétféle lehet:

Az egyik az Isteni Egyedülvalóság felszínes és általános megerősítése, amely azt mondja: „A Mindenható Allah Egyetlen, nincs társa, vagy Hozzá hasonló. Övé az egész világmindenség.”

A másik az Isteni Egyedülvalóság valódi megerősítése, amely, azáltal, hogy látja az Ő hatalmának bélyegét, az Ő uralmának pecsétjét és az Ő tollának írását mindenen, közvetlenül az Ő Fényére nyíló ablakot nyit mindenen keresztül, és csaknem olyan bizonyossággal hiszi, mintha közvetlenül látná, hogy minden az Ő hatalmának kezéből fakad, és hogy lehetetlen az, hogy társa vagy segítője legyen az Ő istenségében, uralmában és hatalmában. Ezáltal mintegy folyamatosan tudatában lesz az Isteni Jelenlétnek. Ebben a Szóban is meg fogjuk említeni azokat a sugarakat, amelyek az Isteni Egyedülvalóságnak ezt a tiszta és emelkedett, valódi megerősítését világítják meg.

Emlékeztető az első ponton belül:

Ó, okok óvatlan imádója! Az ok csak fátyol, mert az isteni fenség és nagyság így kívánja meg. De az, ami valóban cselekszik, és végrehajtja az ügyeket, az a fohászok örök Birtokosának hatalma, mert az Isteni Egyedülvalóság és Dicsőség így kívánja meg és teszi szükségessé. Az öröktől fogva létező Uralkodó tisztviselői nem az uralom és a korlátlan hatalom végrehajtói, hanem inkább az Ő korlátlan hatalmának hirdetői, és az uralmának megfigyelői és kijelölt felügyelői. És ezek a tisztviselők és eszközök ismertetik meg az uralom hatalmának és fenségének méltóságát, hogy ne tűnjön úgy, mintha a hatalom alantas és alacsony rendű ügyekkel közösködne – nem úgy, mint egy evilági király, akit beszennyez a tehetetlenség és a szükség, és ezért társaiul választja a tisztviselőit.

Azt is mondhatjuk, hogy a látszólagos okok azért vannak, hogy a hatalom méltósága megőrződjék az elme felszínes vizsgálódása előtt. Mert akárcsak egy tükör két oldala, mindennek van egy arca, amely erre a megnyilvánult világra néz, ami olyan, mint a tükör színes fele, ami számos szín és állapot megjelenítésének eszköze lehet. És mindennek van egy másik arca is, amely a Teremtőjére néz, és ami a tükör fényes felére hasonlít. Azon a látszólagos arcon, amely a megnyilvánult világra néz, olyan állapotok tükröződhetnek, amelyek nem egyeztethetők össze a fohászok örök Birtokosának hatalmával, ezért a látszólagos okok helyeztettek oda, hogy ezeknek az állapotoknak a forrásai és eszközei legyenek. De a valóság tekintetében, és azon az arcon, amely a Teremtőre tekint, minden áttetsző és gyönyörű. Illik ahhoz, hogy a hatalomnak köze legyen hozzá. Nem összeegyeztethetetlen méltóságával; ezért az okok csupán látszólagosak, és valójában nincs igazi hatásuk.

Egy másik bölcsesség a látszólagos okokban a következő: a látszólagos okok azért helyeztettek oda, hogy a panaszok és alaptalan kifogások ne az Igazságos ellen irányuljanak. Mert a hibák ezekből származnak, tehetetlenségükből és erőtlenségükből. Elbeszélünk egy hasonlatot, amely jó példaként illusztrálja ezt a titkot.

Azrael angyal (a.s.) azt mondta a Mindenható Allahnak: „Uram, a szolgáid rám panaszkodnak, amikor a kötelességemet végzem, és elviszem a haldoklók lelkeit, és engem gyűlölnek!” A Mindenható Allah pedig azt válaszolta neki a bölcsesség nyelvével: „Meghagyom a katasztrófák és betegség fátylát közted és a szolgáim között, hogy azokra panaszkodjanak, és ne rád irányítsák a gyűlöletüket!”()

Látod hát, a betegség fátyol – mindazt, amit az emberek rossznak képzelnek a kijelölt órában, a betegségeknek tulajdonítják, és azt, ami valójában jó abban, hogy Azrael (a.s.) elviszi a holtak lelkét, azt pedig neki, az angyalnak tulajdonítják. És maga Azrael (a.s.) is fátyol, az isteni hatalom parancsának teljesítője és fátyola, hogy a lelkek elvételének bizonyos állapotai, amelyek látszólag durvák, és látszólag nem illenek a kegyelem tökéletességéhez, neki legyenek tulajdonítva.

Igen, a méltóság és nagyság megkívánja, hogy az okok szerepeljenek fátyolként az emberi elme előtt, az Isteni Egyedülvalóság és Dicsőség pedig megkívánja, hogy az okok visszahúzzák kezüket, és ne legyen valódi hatásuk.

A MÁSODIK SUGÁR

Nézz a világmindenség kertjére, a föld gyümölcsösére, nézd meg alaposan az ég csillagokkal ékesített, fényes arcát! Látni fogod, hogy minden egyes alkotáson, amely rajtuk látható, ott van a minden dolog Teremtőjének egyedülálló bélyege, és minden teremtményen ott a minden dolog Megalkotójának különleges pecsétje, és az éjszaka és a nappal, a tél és a nyár lapjain, amelyeket a Hatalom tolla írt, ott látható a Dicsőséges Teremtő utánozhatatlan, félreismerhetetlen aláírása. Most példák segítségével megemlítünk néhányat ezek közül a bélyegek, pecsétek, aláírások közül.

Például, az életre helyezett megszámlálhatatlan bélyeg közül nézd ezt: „Ő hoz létre mindent egy dologból, és egy dolgot mindenből”. Mert az állatok világának megszámlálhatatlanul sok tagját ugyanolyan folyadékból hozza létre, és egyszerű vízből, amit megiszunk. Mindent egyetlen dologból létrehozni bizonnyal annak a műve, Aki végtelen hatalommal bír. És az, Aki átalakítja a legkülönfélébb ételekben található megszámlálhatatlan anyagot, legyen az növényi vagy állati eredetű, egyetlen testté, vagy egyfajta bőrt sző belőle, és azonos testrészeket hoz létre, bizonnyal mindenek felett Hatalmas, és minden dolgok Tudója.

Bizony, az élet és halál Megteremtője olyan csodálatos parancsokkal hozza létre az életet evilági műhelyében, hogy a parancs kiadása és érvényesítése félreérthetetlenül mutat arra, Aki hatalmában tartja az egész világmindenséget.

Így hát, ha az elméd nem hunyt ki, és a szíved nem vak, meg fogod érteni, hogy egy dolgot létrehozni tökéletes könnyedséggel és rendben, és mindent egyetlen dologgá tenni tökéletes egyensúlyban és tervvel nem más, mint a mindenség Teremtőjének kizárólagos bélyege, és minden dolog Létrehozójának egyedi pecsétje.

Például, ha azt látnád, hogy egy csodálatos szövőmester nemcsak sok száz tekercs vásznat, selymet és brokátot készít egyetlen maréknyi gyapjúból, hanem ugyanabból az anyagból ételeket, édességet és süteményeket is létrehoz, majd fog egy maroknyi vasat és követ, mézet és vajat, vizet és földet, és csillogó aranyat készít belőle, akkor bizonnyal megerősítenéd, hogy olyan művészet birtokosa ő, amely által a föld minden eleme aláveti magát parancsának, és engedelmeskedik szavának.

És bizony, a bölcsesség és hatalom megnyilvánulásai az életben még ennél a példánál is ezerszer csodálatosabbak.

Ez hát csak egyetlen a számtalan bélyeg közül, amelyeket az élet hordoz magán.

A HARMADIK SUGÁR

Nézd az élőlényeket ebben a folyamatosan áramló univerzumban, ezekben a folyamatosan áramló teremtményekben! Láthatod, hogy mindegyikükre számos pecsétet ütött az Örökkévaló, Önmagában Létező. Az egyik közülük ez:

egy élőlény, például egy emberi lény, egyszerűen a világmindenség apró példája, a teremtés fájának egy gyümölcse, és a világ egy magja, mert magába foglalja az élőlények legtöbb evilági birodalmának példáját. Olyan, mintha minden egyes élőlény az egész világmindenségből végtelenül kifinomult egyensúlyban leszűrt csepp lenne. És ez azt jelenti, hogy csak az lehet a Teremtője és Fenntartója, Aki hatalmában tartja az egész világmindenséget.

Így hát, ha elméd nem merült alá a tévelygésben, megértheted, hogy a hatalom egyetlen szavát, például egy méhet létrehozni, amely a legtöbb dolog miniatűr összefoglalása, és felírni egyetlen lapra, például egy emberi lényre, a világmindenség könyvének legnagyobb részét, és egyetlen pontba, például egy aprócska fügemagba foglalni egy hatalmas fügefa teljes tervrajzát, és megjeleníteni egyetlen betűben, például az emberi szívben az Isteni Nevek minden tükröződését és működését, amelyek a makrokozmosz lapjain megnyilvánulnak, és magukba foglalják azt, és az emberi memóriába, amelynek a fizikai helye egy lencseszemnél is kisebb, beleírni egy egész könyvtárat megtöltő anyagot, és ebbe az aprócska pontba belefoglalni a kozmosz minden eseményének részletes mutatóját – mindez kétségkívül a Teremtő egyedi bélyege, a világmindenség Fenntartójának kizárólagos jegye.

Így hát, ha az élőlényeken látható számtalan uralkodói pecsétből egyetlen egy is ilyen fénnyel ragyog, és ilyen jól olvasható jel, akkor, ha az összes pecsétet egyszerre nézed, hogy is ne mondanád azt: „Dicsőség Neki, Aki elrejtőzik megnyilvánulásainak erejében!”

A NEGYEDIK SUGÁR

Nézd meg jól a sokszínű, változatos teremtményeket, amelyek az egek tengerén úsznak, és a föld felszínét népesítik be! Látni fogod, hogy mindegyiken ott van az idők kezdete előttől fogva ragyogó Nap bélyege. Ahogy az élet bélyegei és az élőlények pecsétjei nyilvánvalók, és már láttunk egyet-kettőt közülük, ugyanúgy vannak hasonló aláírások az élet adásán is. Mivel a hasonlatok könnyebben megérthetővé teszik a jelentés mélységeit, ezt az igazságot egy hasonlat segítségével mutatjuk be.

Például, a bolygóktól a vízcseppekig, az üvegszilánkoktól a csillámló hópelyhekig, nyilvánvaló a Nap képe és tükröződése, olyan fényes bélyeg, amely egyedül a Napra jellemző. Ha nem fogadod el, hogy az aprócska Napok, amelyek ebben a megszámlálhatatlan dologban tükröződnek, a Nap tükörképének megnyilvánulásai, akkor végtelen ostobasághoz kell leereszkedned, például ahhoz, hogy elhidd, hogy minden cseppben és fény felé néző üvegdarabban egy valódi, természetes Nap van.

Hasonlóképpen, az idők kezdete előttől fogva ragyogó Nap életadó megnyilvánulásából adódóan, olyan bélyege ragyog minden egyes élőlényen, hogy ha minden látszólagos okot összegyűjtenénk, és mindegyiknek lenne ereje a cselekvéshez, és akarata a tervezéshez, azok sem lennének képesek utánozni ezt a bélyeget. Mert az élőlények, az isteni hatalom csodái, mind az Isteni Nevek fókuszpontjai, amelyek olyanok, mint az idők kezdete előttől fogva ragyogó Nap sugarai.

Ha a művészetnek ezt az egyedi megnyilvánulását, a csodálatosan bölcs rendezést, az Egyedülvalóságnak azt a misztériumát, amely az élőlényekben nyilvánul meg, nem a fohászok egyetlen Birtokosának tulajdonítjuk, akkor szükségszerűen a tévelygés és ostoba babona legnevetségesebb szintjére zuhanunk, például feltételezzük, hogy minden élőlényben, még egy légyben vagy virágban is, végtelen teremtő hatalom, minden dologra kiterjedő tudás, sőt, abszolút akarat van, amely a világmindenséget irányítja, és a Szükségszerűen Létező örökkévaló tulajdonságai. Egyszerűen kifejezve, ebben az esetben istenséget kell tulajdonítanunk a virág vagy a légy minden egyes részecskéjének.

Mert olyan állapot adatott azoknak a részecskéknek, és kiváltképp akkor, ha a magokról van szó, hogy az egész élőlényt tartalmazzák, amelynek a részét képezik, és rendjének és rendezésének megfelelően foglalják el helyüket. Bizony, az ilyen részecske olyan tulajdonságokkal rendelkezik, hogy tartalmazza az egész fajt, amelyhez az adott élőlény tartozik, és szárnyakon repül el, hogy olyan helyen verjen gyökeret, amely megfelel fajának fenntartásához, és a faj zászlójának felállításához. Folytatja mindazokat a kapcsolatokat és tranzakciókat, amelyek a fennmaradáshoz szükségesek minden más lénnyel, amellyel az adott élőlény kapcsolatban van, és amelyek a fennmaradásához szükségesek.

Így hát, ha egy ilyen részecske nem az abszolút hatalom Birtokosának tisztviselője, és ha elvágatik a Vele való kapcsolata, akkor szükségszerűvé válik, hogy szemet tulajdonítsunk neki, amellyel mindent lát, és tudatosságot, amellyel mindent megért.

Röviden: Ha az aprócska Napokat és a különböző színeket a vízcseppekben és üvegszilánkokban nem a Nap tükröződésének és tükörképe megnyilvánulásának tulajdonítjuk, akkor szükségszerű, hogy elfogadjuk számtalan Nap létezését egyetlen Nap helyett – szükségszerűvé válik, hogy egy teljességgel elfogadhatatlan babonát fogadjunk el. Hasonlóképpen, ha nem tulajdonítunk mindent az abszolút hatalom Birtokosának, akkor százszoros lehetetlenséget kell elfogadnunk, például végtelen számú istenek létezését Egyetlen Isten helyett – sőt, valójában annyi számú istenségét, ahány részecske van a teremtésben.

Összefoglalásként: Minden egyes részecskén keresztül három ablak nyílik az idők kezdete előttől fogva ragyogó Nap egyedülvalóságának fényére és szükségszerű létezésére:

Az első ablak: Mint ahogy minden katona kapcsolatban áll a katonaság minden egyes egységével, vagyis, a saját osztagával, a századával, ezredével, hadosztályával és az egész hadsereggel, és kötelességei is vannak mindezeknek a kapcsolatoknak megfelelően, és cselekednie kell e kapcsolatok és a hadsereg szabályzata szerint, a részecskéknek is hasonló kapcsolataik vannak.

Például, egy ilyen élettelen részecske a szemünk pupillájában kapcsolatban áll a szemünkkel, a fejünkkel, a testünkkel, a szaporodási képességeinkkel, a vonzódással és taszítással, a vénákkal és artériákkal, az idegekkel, az emberi faj többi tagjával. És kötelességei is vannak valamennyivel kapcsolatban, ami egyértelműen mutatja mindenkinek, aki nem vak, hogy ez nem más, mint az öröktől fogva létező Mindenható műalkotása és megbízott tisztviselője, és az Ő irányítása alatt áll.

A második ablak: Minden levegőrészecske meglátogathat minden gyümölcsöt és virágot. Beléjük hatolhatnak, és működhetnek bennük. Ha nem a Mindenható megbízott tisztviselői lennének, Aki lát és ismer minden dolgot, akkor ezeknek a vándorló molekuláknak ismerniük kellene minden gyümölcs és virág szerkezetét és rendszerét, a kialakításukat, a formájukat, amelyre alakítva lettek, tökéletes és átfogó művészetüket, ami mindegyiküknél különböző. Ezért hát minden egyes molekula olyan fényesen sugározza az isteni Egyedülvalóság fényét, akár a Nap. És a levegőt ebben a példában helyettesíthetnénk a fénnyel, földdel vagy vízzel is.

Minden esetben a dolgok forrása ennek a négy elemnek valamelyike. A modern tudomány szerint a hidrogén, az oxigén, a szén és a nitrogén ezek az építőkövek, amelyek az előbb említett elemek komponensei.

A harmadik ablak: Ha egy virágcserepet földdel töltünk meg, ami részecskékből áll, és ami minden virágzó vagy gyümölcsöt érlelő növény növekedésének forrása, aztán néhány magot helyezünk bele – ahogy az állatok magja sem különbözik egymástól, bár az folyékony, a világ összes növényének magja se különbözik. Valamennyi szénből, nitrogénből, hidrogénből és oxigénből épül fel, csak abban a programban különböznek, amit az elődeik által írt beléjük az Isteni Rendelés tolla – tehát, ha ezeket a magokat a virágcserépbe helyezzük, akkor elhisszük, mintha csak már megtörtént volna, hogy minden virág meg fog jelenni, csodálatos formájával, színeivel és részeivel.

Ha azok a részecskék nem Annak a megbízott tisztviselői, Aki ismeri mindennek az állapotait és fázisait, és képes megadni nekik mindent, amire szükségük van és ami megfelel nekik, és aki a legnagyobb könnyedséggel vet alá mindent az Ő hatalmának, akkor minden egyes földmolekulában léteznie kellene az összes virágzó és gyümölcshozó növény számának megfelelő számú anyagtalan gyárnak és nyomdának, hogy mindegyik a forrása lehessen azoknak a különböző és változatos lényeknek, amelyeknek színei, részei és formája oly különbözők egymástól. Különben ezeknek a részecskéknek átfogó tudást és a saját megformálásukra való képességet kellene tulajdonítanunk, hogy ők lehessenek mindezek forrásai.

Más szavakkal szólva, ha a Mindenható Allahhal való kapcsolatot semmibe vesszük, akkor szükségszerűvé válik, hogy annyi istenség létezését fogadjuk el, ahány földmolekula csak létezik, ez pedig ezerszeresen lehetetlen ostobaság.

Ha azonban elfogadjuk, hogy ezek valójában az Ő megbízottjai és tisztviselői, minden rendkívül könnyűvé válik. Ahogy a király nevében és a király hatalma által a hatalmas király egyszerű katonája is kiüríthet egy egész országot, egyesíthet két tengert vagy fogságba ejthet egy másik királyt, úgy az örökké létező Uralkodó parancsára is egy légy elpusztította Nimródot, egy hangya elpusztította Fáraó palotáját, és egy aprócska fügemag egy hatalmas fügefa terhét hordozza.

Továbbá, minden egyes részecske két további igaz tanú a Teremtő szükségszerű létezésére és egyedülvalóságára.

Egyrészt azért, mert tökéletes tehetetlensége ellenére minden egyes részecske fontos és változatos kötelességeket teljesít. Másrészt, mert élettelensége ellenére mindegyik illeszkedik az univerzális rendhez és rendszerekhez, ami egy univerzális tudatosságot mutat. Azt is mondhatnánk, hogy tehetetlensége nyelvén minden részecske tanúsítja a Mindenható szükségszerű létezését, és azáltal, hogy megfelel a világ rendjének, tanúsítja az Ő egyedülvalóságát.

Ahogy minden egyes részecske kétszeresen tanúsítja azt, hogy Ő a szükségszerűen Létező, az Egyetlen, úgy minden élőlényben két jel van arra, hogy Ő Páratlan és a fohászok örök Birtokosa.

Igen, minden élőlényen ott van az Isteni Egység és a fohászok Birtokosának pecsétje. Mert minden élőlény tükrözi az Isteni Nevek legtöbbjét, amelyek megnyilvánulása egyértelmű a világmindenségben. Mintha csak egyetlen fókuszpontban, mindegyik megjeleníti az Örökkévaló és Önmagában Létező nevek megnyilvánulását. Így, mivel az Életadó név fátyla alatt az Isteni Lényeg egyedülvalóságának árnyékát jeleníti meg, mindegyik az egyedülvalóság pecsétjét hordozza.

És mivel az élőlények olyanok, mint a világmindenség apró másai, és a teremtés fájának gyümölcsei, a fohászok Birtokosának bélyegét is viselik, Aki oly könnyedén megadja egyetlen élőlény apró létezésének minden szükségletét, mint az egész világmindenségét. Más szavakkal szólva, ez a helyzet azt mutatja, hogy létezik egy Fenntartója, Akinek figyelme és kegyessége átveszi mindennek a helyét a teremtésben. De a teremtés teljes egésze együtt sem képes arra, hogy átvegye az Ő helyét ebben a tekintetben.

Továbbá, ez a helyzet azt mutatja, hogy miként a Fenntartó nincs semminek szükségében, úgy semmi nem meríti ki vagy csökkenti az Ő kincsestárait, és semmi nem nehéz az Ő hatalmának. Ez pedig a fohászok örök Birtokosának jellemzője.

Tehát minden egyes élőlény az Isteni Egyedülvalóság pecsétjét és a fohászok örök Birtokosának bélyegét hordozza. Igen, létezésének nyelvén minden élőlény azt mondja:

Mondd: „Ő Allah, az Egyetlen, Allah, mindenek Fenntartója” (112:1-2)

E két pecséten kívül létezik még számos fontos „ablak”, de mivel más helyeken már részletesen elmagyaráztuk őket, itt rövidre fogtuk a leírást.

Látva, hogy minden egyes létező részecske három ablakot nyit a szükségszerűen Létező egyedülvalóságára, és kétféleképpen tanúskodik róla, és hogy minden élőlény is kétféleképpen tesz róla tanúságot, könnyedén összehasonlíthatod, hogy a létezés szintjei, a részecskéktől a Napig, hogyan sugározzák a Dicsőséges Teremtőre vonatkozó tudás fényét.

Így megértheted ebből az Allahra vonatkozó tudás fokozatait, és az Ő jelenlétére irányuló tudatosság szintjeit.

AZ ÖTÖDIK SUGÁR

Ha egy könyv kézzel írott, vagy levél formájában, a megírásához elegendő egyetlen toll. Ha viszont nyomtatott formában készül, akkor a megírásához több toll, vagyis a nyomda betűi szükségesek ahhoz, hogy a könyv betűi formát ölthessenek. És ha a könyv legnagyobb része rendkívül finom írással íródott, egyes saját betűinek belsejébe, mintha például a Já Szín szúrát írnák bele a já és a szín betűkbe, akkor ezekhez az önálló betűkhöz is szükség van minden egyes nyomdai betű apró mására, hogy a nyomtatás elkészülhessen.

Hasonlóképpen, ha azt mondod, hogy a világmindenség könyve a fohászok Birtokosa hatalmának tollával íratott, és az Egyedülvaló levele is, akkor olyan ésszerű úton jársz, amely olyan egyszerű és magától értetődő, hogy szükségképpen igaz. De ha mindezt a természetnek és látszólagos okainak tulajdonítod, akkor olyan nehéz úton jársz, amely lehetetlen, és annyira tele van babonákkal, hogy még a tévelygők sem fogadhatják el. Mert ha a természetnek tulajdonítjuk, akkor minden porszemben és minden vízcseppben és minden levegőrészecskében számtalan nyomdának és anyagtalan gyárnak kellene léteznie, hogy a megszámlálhatatlan növény létrejöttének és megformálásának eszközei lehessenek. Különben el kellene fogadnunk, hogy mindent átfogó tudás és mindenek felett rendelkező hatalom rejlik bennük, hogy ezeknek az élőlényeknek a valódi forrása lehessenek.

Mert minden egyes porszem és minden vízcsepp és minden levegőrészecske lehet a legtöbb növény forrása. Viszont a növények megformálása rendszer szerint történik, kiegyensúlyozottan, és annyira különböznek egymástól, és annyira egyediek, hogy külön-külön nyomdának és anyagtalan gyárnak kellene léteznie, amely minden növény esetében más és más, egyedi.

Ez azt jelenti, hogy ha a természetet forrásnak tekintjük, és nem következménynek, akkor mindenben ott kell lennie a minden más létrehozására alkalmas gépezeteknek. Ezért a természetimádás ötletének alapja olyan babona, ami megszégyeníti még a babonásokat is. Nézd hát, milyen oktalan tévelygést választanak a tévelygők, és tanulj belőle!

Röviden: Ahogy egy könyv minden egyes betűje egy betű mértékének megfelelően mutatja magát, és egyféleképpen utal saját létezésére, az íróját tíz szóval is leírja, és számos módon mutatja be, például azt mondja: „Aki leírt engem, annak szép a kézírása. A tolla pirosan fog.”, és így tovább.

Hasonlóképpen, a világmindenség hatalmas könyvének minden egyes betűje a saját méretének megfelelően és a saját formája szerint mutatja meg magát, de az Örökkévaló Író Neveit ódaként írja le, és tanúskodik az Ő egyedülvalóságáról, és tulajdonságainak megfelelő számú ujjal mutat Rá.

Ez azt jelenti, hogy ha valaki tagadja a világmindenség, sőt saját magának a létezését is, mint az ostoba szofisták, akkor sem szabadna tagadnia a Dicsőséges Teremtőt.

A HATODIK SUGÁR

Ahogy a Dicsőséges Teremtő minden egyes élőlény fején, minden teremtménye homlokán elhelyezte Egyedülvalóságának pecsétjét, amelyek közül néhányat már láttunk az előző Sugarakban, ugyanúgy elhelyezte ezt minden egyes fajon, és a világ egészén is. E számos pecsét és bélyeg közül bemutatunk egyet, amely a föld felszínére helyeztetik, amikor eljön a tavasz. Ez a következő:

Az öröktől fogva létező Írnok tavasszal és nyáron legalább háromszázezer különböző növény- és állatfajt kelt életre, tökéletesen megkülönböztetve egyedi tulajdonságaikkal, teljes rendben és elkülönítve a végtelen keveredés és zűrzavar közepette – és ez az isteni egyedülvalóság bélyege, olyan tisztán és fényesen, mint maga a tavasz.

Igen, mindenki, akiben csak egy cseppnyi tudatosság is van, meg fogja érteni, hogy tavasszal életre kelteni a halott földet, háromszázezer példát mutatni a Feltámadásra, és hiba, tévedés vagy hiányosság nélkül, a legkiegyensúlyozottabb, legarányosabb, legtökéletesebb módon a föld felszínére írni háromszázezer különböző faj egyedeit, mindegyiket a többi közé, olyan pecsét, amely nem jellemző senki másra, egyedül csak a Dicsőséges, tökéletes Mindenhatóra, Aki Bölcs, és Szép, és korlátlan hatalommal, mindent átfogó tudással, és az egész világmindenséget kormányzó akarattal bír.

A Bölcs Korán azt mondja:

Nézd csak Allah kegyelmének nyomát, hogyan ad életet a földnek annak halála után. Bizony, életet fog adni a halottaknak is. És Ő mindenek felett Hatalmas. (30:50)

Evet, zeminin diriltilmesinde, üç yüz bin haşrin numunelerini, birkaç gün zarfında yapan, gösteren kudret-i Fâtıraya; elbette insanın haşri ona göre kolay gelir. Mesela, Gelincik Dağı’nı ve Sübhan Dağı’nı bir işaretle kaldıran bir Zat-ı Mu’ciz-nüma’ya “Şu dereden, yolumuzu kapayan şu koca taşı kaldırabilir misin?” denilir mi? Öyle de gök ve dağ ve yeri altı günde icad eden ve onları vakit be-vakit doldurup boşaltan bir Kadîr-i Hakîm’e, bir Kerîm-i Rahîm’e “Ebed tarafından ihzar edilip serilmiş, kendi ziyafetine gidecek yolumuzu seddeden şu toprak tabakasını üstümüzden kaldırabilir misin? Yeri düzeltip bizi ondan geçirebilir misin?” istib’ad suretinde söylenir mi?

Şu zeminin yüzünde yaz zamanında bir sikke-i tevhidi gördün. Şimdi bak, gayet basîrane ve hakîmane zeminin yüzündeki şu tasarrufat-ı azîme-i bahariye üstünde, bir hâtem-i vâhidiyet gayet aşikâre görünüyor. Çünkü şu icraat, bir vüs’at-i mutlaka içinde ve o vüs’atle beraber bir sürat-i mutlaka ile ve o sürat ile beraber bir sehavet-i mutlaka içinde görünen intizam-ı mutlak ve kemal-i hüsn-ü sanat ve mükemmeliyet-i hilkat; öyle bir hâtemdir ki gayr-ı mütenahî bir ilim ve nihayetsiz bir kudret sahibi ona sahip olabilir.

Evet, görüyoruz ki bütün yeryüzünde bir vüs’at-i mutlaka içinde bir icad, bir tasarruf, bir faaliyet var.

Hem o vüs’at içinde, bir sürat-i mutlaka ile işleniyor.

Hem o sürat ve vüs’atle beraber bir suhulet-i mutlaka içinde işler yapılıyor.

Hem o suhulet, sürat ve vüs’atle beraber teksir-i efradda bir sehavet-i mutlaka görünüyor.

Hem o sehavet ve suhulet ve sürat ve vüs’atle beraber; her bir nevide, her bir fertte görünen bir intizam-ı mutlak ve gayet mümtaz bir hüsn-ü sanat ve gayet müstesna bir mükemmeliyet-i hilkat ile beraber gayet sehavet içinde bir intizam-ı tam var.

Ve o teksir-i efrad içinde bir mükemmeliyet ve gayet bir sürat içinde bir hüsn-ü sanat ve nihayet ihtilat içinde bir imtiyaz-ı etem ve gayet mebzuliyet içinde gayet kıymettar eserler ve gayet geniş daire içinde tam bir muvafakat ve gayet suhulet içinde gayet sanatkârane bedîaları icad etmek, bir anda, her yerde, bir tarzda, her fertte bir sanat-ı hârika, bir faaliyet-i mu’ciz-nüma göstermek; elbette ve elbette öyle bir zatın hâtemidir ki hiçbir yerde olmadığı halde, her yerde hazır, nâzırdır. Hiçbir şey ondan gizlenmediği gibi hiçbir şey ona ağır gelmez. Zerrelerle yıldızlar, onun kudretine nisbeten müsavidirler.

Mesela, o Rahîm-i Zülcemal’in bağistan-ı kereminden, mu’cizatının salkımlarından bir tanecik hükmünde gördüğüm iki parmak kalınlığında bir üzüm asmasına asılmış olan salkımları saydım, yüz elli beş çıktı. Bir salkımın tanesini saydım yüz yirmi kadar oldu. Düşündüm, dedim: Eğer bu asma çubuğu, ballı su musluğu olsa daim su verse şu hararete karşı o yüzer rahmetin şurup tulumbacıklarını emziren salkımlara ancak kifayet edecek. Halbuki, bazen az bir rutubet ancak eline geçer. İşte bu işi yapan, her şeye kādir olmak lâzım gelir.

سُب۟حَانَ مَن۟ تَحَيَّرَ فٖى صُن۟عِهِ ال۟عُقُولُ

YEDİNCİ LEM’A

Bak, nasıl sahife-i arz üstünde Zat-ı Ehad-i Samed’in hâtemlerini az dikkatle görebilirsin. Başını kaldır, gözünü aç, şu kâinat kitab-ı kebirine bir bak; göreceksin ki o kâinatın heyet-i mecmuası üstünde, büyüklüğü nisbetinde bir vuzuh ile hâtem-i vahdet okunuyor. Çünkü şu mevcudat bir fabrikanın, bir kasrın, bir muntazam şehrin eczaları ve efradları gibi bel bele verip, birbirine karşı muavenet elini uzatıp birbirinin sual-i hâcetine “Lebbeyk! Baş üstüne.” derler. El ele verip bir intizam ile çalışırlar. Baş başa verip zevi’l-hayata hizmet ederler. Omuz omuza verip bir gayeye müteveccihen bir Müdebbir-i Hakîm’e itaat ederler.

Evet, güneş ve aydan, gece ve gündüzden, kış ve yazdan tut, tâ nebatatın muhtaç ve aç hayvanların imdadına gelmelerinde ve hayvanların zayıf, şerif insanların imdadına koşmalarında, hattâ mevadd-ı gıdaiyenin latîf, nahif yavruların ve meyvelerin imdadına uçmalarında, tâ zerrat-ı taamiyenin hüceyrat-ı beden imdadına geçmelerinde cari olan bir düstur-u teavünle hareketleri, bütün bütün kör olmayana gösteriyorlar ki gayet kerîm bir tek Mürebbi’nin kuvvetiyle, gayet hakîm bir tek Müdebbir’in emriyle hareket ediyorlar.

İşte şu kâinat içinde cari olan bu tesanüd, bu teavün, bu tecavüb, bu teanuk, bu musahhariyet, bu intizam, bir tek Müdebbir’in tertibiyle idare edildiklerine ve bir tek Mürebbi’nin tedbiriyle sevk edildiklerine kat’iyen şehadet etmekle beraber; şu bilbedahe sanat-ı eşyada görünen hikmet-i âmme içindeki inayet-i tamme ve o inayet içinde parlayan rahmet-i vâsia ve o rahmet üstünde serilen ve rızka muhtaç her bir zîhayata onun hâcetine lâyık bir tarzda iaşe etmek için serpilen erzak ve iaşe-i umumî, öyle parlak bir hâtem-i tevhiddir ki bütün bütün aklı sönmeyen anlar ve bütün bütün kör olmayan görür.

Evet, kasd ve şuur ve iradeyi gösteren bir perde-i hikmet, umum kâinatı kaplamış ve o perde-i hikmet üstünde lütuf ve tezyin ve tahsin ve ihsanı gösteren bir perde-i inayet serilmiştir ve o müzeyyen perde-i inayet üstünde kendini sevdirmek ve tanıttırmak, in’am ve ikram etmek lem’alarını gösteren bir hulle-i rahmet, kâinatı içine almıştır. Ve o münevver perde-i rahmet-i âmme üstüne serilen ve terahhumu ve ihsan ve ikramı ve kemal-i şefkat ve hüsn-ü terbiyeyi ve lütf-u rububiyeti gösteren bir sofra-i erzak-ı umumiye dizilmiştir.

Evet şu mevcudat, zerrelerden güneşlere kadar; fertler olsun neviler olsun, küçük olsun büyük olsun, semerat ve gayatla ve faydalar ve maslahatlarla münakkaş bir kumaş-ı hikmetten muhteşem bir gömlek giydirilmiş ve o hikmet-nüma suret gömleği üstünde lütuf ve ihsan çiçekleriyle müzeyyen bir hulle-i inayet her şeyin kametine göre biçilmiş ve o müzeyyen hulle-i inayet üzerine tahabbüb ve ikram ve tahannün ve in’am lem’alarıyla münevver rahmet nişanları takılmış ve o münevver ve murassa nişanları ihsan etmekle beraber, zeminin yüzünde bütün zevi’l-hayatın taifelerine kâfi, bütün hâcetlerine vâfi bir sofra-i rızk-ı umumî kurulmuştur.

İşte şu iş, güneş gibi aşikâre, nihayetsiz Hakîm, Kerîm, Rahîm, Rezzak bir Zat-ı Zülcemal’e işaret edip gösteriyor.

Öyle mi? Her şey rızka muhtaç mıdır?

Evet, bir fert rızka ve devam-ı hayata muhtaç olduğu gibi görüyoruz ki bütün mevcudat-ı âlem, bâhusus zîhayat olsa, küllî olsun cüz’î olsun, küll olsun cüz olsun; vücudunda, bekasında, hayatında ve idame-i hayatta maddeten ve manen çok metalibi var, çok levazımatı var. İftikaratı ve ihtiyacatı öyle şeylere var ki en ednasına o şeyin eli yetişmediği, en küçük matlubuna o şeyin kuvveti kâfi gelmediği bir halde, görüyoruz ki bütün metalibi ve erzak-ı maddiye ve maneviyesi مِن۟ حَي۟ثُ لَا يَح۟تَسِبُ ummadığı yerlerden kemal-i intizamla ve vakt-i münasipte ve lâyık bir tarzda kemal-i hikmetle ellerine veriliyor.

İşte bu iftikar ve ihtiyac-ı mahlukat ve bu tarzda imdat ve iane-i gaybiye, acaba güneş gibi bir Mürebbi-i Hakîm-i Zülcelal’i, bir Müdebbir-i Rahîm-i Zülcemal’i göstermiyor mu?

SEKİZİNCİ LEM’A

Nasıl ki bir tarlada ekilen bir nevi tohum delâlet eder ki o tarla herhalde tohum sahibinin taht-ı tasarrufunda olduğunu, hem o tohumu dahi tarla mutasarrıfının taht-ı tasarrufunda olduğunu gösterir. Öyle de şu anâsır denilen mezraa-i masnuat, vâhidiyet ve besatet ile beraber, külliyet ve ihataları ve şu mahlukat denilen semerat-ı rahmet ve mu’cizat-ı kudret ve kelâmat-ı hikmet olan nebatat ve hayvanat, mümaselet ve müşabehetleriyle beraber çok yerlerde intişarı, her tarafta bulunup tavattunları; tek bir Sâni’-i Mu’ciz-nüma’nın taht-ı tasarrufunda olduklarını öyle bir tarzda gösteriyor ki güya her bir çiçek, her bir semere, her bir hayvan, o Sâni’in birer sikkesidir, birer hâtemidir, birer turrasıdır. Her nerede bulunsa lisan-ı haliyle her birisi der ki “Ben kimin sikkesiyim, bu yer dahi onun masnuudur. Ben kimin hâtemiyim, bu mekân dahi onun mektubudur. Ben kimin turrasıyım, bu vatanım dahi onun mensucudur.”

Demek, en edna bir mahluka rububiyet; bütün anâsırı kabza-i tasarrufunda tutana mahsustur ve en basit bir hayvanı tedbir ve tedvir etmek; bütün hayvanatı, nebatatı, masnuatı kabza-i rububiyetinde terbiye edene has olduğunu kör olmayan görür.

Evet her bir fert, sair efrada mümaselet ve misliyet lisanı ile der: “Kim bütün nevime mâlik ise bana mâlik olabilir, yoksa yok.” Her nevi, sair nevilerle beraber yeryüzünde intişarı lisanıyla der: “Kim bütün sath-ı arza mâlik ise bana mâlik olabilir; yoksa yok.” Arz, sair seyyarat ile bir güneşe irtibatı ve semavat ile tesanüdü lisanıyla der: “Kim bütün kâinata mâlik ise bana mâlik o olabilir, yoksa yok.”

Evet, faraza zîşuur bir elmaya biri dese: “Sen benim sanatımsın.” O elma lisan-ı hal ile ona “Sus!” diyecek. “Eğer bütün yeryüzünde bütün elmaların teşkiline muktedir olabilirsen belki yeryüzünde münteşir bütün hemcinsimiz olan bütün meyvedarlara, belki bütün bahar sefinesiyle hazine-i rahmetten gelen bütün hedâyâ-yı Rahmaniyeye mutasarrıf olabilirsen bana rububiyet dava et.” O tek elma böyle diyecek ve o ahmağın ağzına bir tokat vuracak.

DOKUZUNCU LEM’A

Cüzde cüz’îde, küllde küllîde, küll-i âlemde, hayatta, zîhayatta, ihyada olan sikkelerden, hâtemlerden, turralardan bazılarına işaret ettik. Şimdi, nevilerde hesapsız sikkelerden bir sikkeye işaret edeceğiz.

Evet, nasıl ki meyvedar bir ağacın hesapsız semereleri, bir terbiye-i vâhide, bir kanun-u vahdetle, bir tek merkezden idare edildiklerinden külfet ve meşakkat ve masraf, o kadar suhulet peyda eder ki kesretle terbiye edilen tek bir semereye müsavi olurlar. Demek, kesret ve taaddüd-ü merkez, her semere için kemiyetçe bütün ağaç kadar külfet ve masraf ve cihazat ister. Fark yalnız keyfiyetçedir. Nasıl ki bir tek nefere lâzım teçhizat-ı askeriyeyi yapmak için orduya lâzım bütün fabrikalar kadar fabrikalar lâzımdır.

Demek iş, vahdetten kesrete geçse efrad adedince –kemiyet cihetiyle– külfet ziyadeleşir. İşte, her nevide bilmüşahede görünen suhulet-i fevkalâde, elbette vahdetten, tevhidden gelen bir yüsr ve suhuletin eseridir.

Elhasıl, bir cinsin bütün envaı, bir nev’in bütün efradı aza-yı esasîde muvafakat ve müşabehetleri nasıl ispat ederler ki tek bir Sâni’in masnularıdır. Çünkü vahdet-i kalem ve ittihad-ı sikke öyle ister. Öyle de bu meşhud suhulet-i mutlaka ve külfetsizlik, vücub derecesinde icab eder ki bir Sâni’-i Vâhid’in eserleri olsun. Yoksa imtina derecesine çıkan bir suubet, o cinsi in’idama ve o nev’i ademe götürecekti.

Velhasıl: Cenab-ı Hakk’a isnad edilse bütün eşya, bir tek şey gibi bir suhulet peyda eder. Eğer esbaba isnad edilse her bir şey, bütün eşya kadar suubet peyda eder. Madem öyledir; kâinatta şu görünen fevkalâde ucuzluk ve şu göz önündeki hadsiz mebzuliyet, sikke-i vahdeti güneş gibi gösterir. Eğer gayet mebzuliyetle elimize geçen şu sanatlı meyveler, Vâhid-i Ehad’in malı olmazsa bütün dünyayı verse idik, bir tek narı yiyemezdik.

ONUNCU LEM’A

Tecelli-i cemaliyeyi gösteren hayat; nasıl bir bürhan-ı ehadiyettir, belki bir çeşit tecelli-i vahdettir. Tecelli-i celali izhar eden memat dahi bir bürhan-ı vâhidiyettir.

Evet, mesela وَ لِلّٰهِ ال۟مَثَلُ ال۟اَع۟لٰى nasıl ki güneşe karşı parlayan ve akan büyük bir ırmağın kabarcıkları ve zemin yüzünün mütelemmi’ şeffafatı, güneşin aksini ve ışığını göstermek suretiyle güneşe şehadet ettikleri gibi o kataratın ve şeffafatın gurûbuyla, gitmeleriyle beraber arkalarından yeni gelen katarat taifeleri ve şeffafat kabileleri üstünde yine güneşin cilveleri haşmetle devamı ve ışığının tecellisi ve noksansız istimrarı kat’iyen şehadet eder ki: Sönüp yanan, değişip tazelenen, gelip parlayan misalî güneşçikler ve ışıklar ve nurlar; bir bâki, daimî, âlî, tecellisi zevalsiz bir tek güneşin cilveleridir. Demek, o parlayan kataratlar, zuhuruyla ve gelmeleriyle güneşin vücudunu gösterdikleri gibi; gurûblarıyla, zevalleriyle, güneşin bekasını ve devamını ve birliğini gösteriyorlar.

Aynen öyle de şu mevcudat-ı seyyale, vücudlarıyla ve hayatlarıyla Vâcibü’l-vücud’un vücub-u vücuduna ve ehadiyetine şehadet ettikleri gibi; zevalleriyle, ölümleriyle o Vâcibü’l-vücud’un ezeliyetine, sermediyetine ve ehadiyetine şehadet ederler.

Evet gece gündüz, kış ve yaz, asırlar ve devirlerin değişmesiyle gurûb ve ufûl içinde teceddüd eden ve tazelenen masnuat-ı cemile, mevcudat-ı latîfe, elbette bir âlî ve sermedî ve daimü’t-tecelli bir cemal sahibinin vücud ve beka ve vahdetini gösterdikleri gibi; o masnuat, esbab-ı zâhiriye-i süfliyeleriyle beraber zeval bulup ölmeleri, o esbabın hiçliğini ve bir perde olduğunu gösteriyorlar. Şu hal kat’iyen ispat eder ki şu sanatlar, şu nakışlar, şu cilveler; bütün esması kudsiye ve cemile olan bir Zat-ı Cemil-i Zülcelal’in tazelenen sanatlarıdır, tahavvül eden nakışlarıdır, taharrük eden âyineleridir, birbiri arkasından gelen sikkeleridir, hikmetle değişen hâtemleridir.

Elhasıl, şu kitab-ı kebir-i kâinat, nasıl ki vücud ve vahdete dair âyât-ı tekviniyeyi bize ders veriyor. Öyle de o Zat-ı Zülcelal’in bütün evsaf-ı kemaliye ve cemaliye ve celaliyesine de şehadet eder. Ve kusursuz ve noksansız kemal-i zatîsini ispat ederler. Çünkü bedihîdir ki bir eserde kemal, o eserin menşe ve mebdei olan fiilin kemaline delâlet eder. Fiilin kemali ise ismin kemaline ve ismin kemali, sıfatın kemaline ve sıfatın kemali, şe’n-i zatînin kemaline ve şe’nin kemali, o zat-ı zîşuunun kemaline, hadsen ve zarureten ve bedaheten delâlet eder.

Mesela, nasıl ki kusursuz bir kasrın mükemmel olan nukuş ve tezyinatı, arkalarında bir usta ef’alinin mükemmeliyetini gösterir. O ef’alin mükemmeliyeti, o fâil ustanın rütbelerini gösteren unvanları ve isimlerinin mükemmeliyetini gösterir. Ve o esma ve unvanlarının mükemmeliyeti, o ustanın sanatına dair sıfatlarının mükemmeliyetini gösterir. Ve o sanat ve sıfatlarının mükemmeliyeti, o sanat sahibinin şuun-u zatiye denilen kabiliyet ve istidad-ı zatiyesinin mükemmeliyetini gösterir. Ve o şuun ve kabiliyet-i zatiyenin mükemmeliyeti, o ustanın mahiyet-i zatiyesinin mükemmeliyetini gösterdiği misillü…

Aynen öyle de şu kusursuz, futursuz هَل۟ تَرٰى مِن۟ فُطُورٍ sırrına mazhar olan şu âsâr-ı meşhude-i âlem, şu mevcudat-ı muntazama-i kâinatta olan sanat ise bilmüşahede bir müessir-i zi’l-iktidarın kemal-i ef’aline delâlet eder. O kemal-i ef’al ise bilbedahe o fâil-i zülcelalin kemal-i esmasına delâlet eder. O kemal-i esma ise bizzarure o esmanın müsemma-i zülcemalinin kemal-i sıfâtına delâlet ve şehadet eder. O kemal-i sıfât ise bi’l-yakîn o mevsuf-u zülkemalin kemal-i şuununa delâlet ve şehadet eder. O kemal-i şuun ise bihakkalyakîn o zîşuunun kemal-i zatına öyle delâlet eder ki bütün kâinatta görünen bütün enva-ı kemalât, onun kemaline nisbeten sönük bir zıll-i zayıf suretinde bir Zat-ı Zülkemal’in âyât-ı kemali ve rumuz-u celali ve işarat-ı cemali olduğunu gösterir.

GÜNEŞLER KUVVETİNDE ON BİRİNCİ LEM’A

On Dokuzuncu Söz’de tarif edilen ve kitab-ı kebirin âyet-i kübrası ve o Kur’an-ı kebirdeki ism-i a’zamı ve o şecere-i kâinatın çekirdeği ve en münevver meyvesi ve o saray-ı âlemin güneşi ve âlem-i İslâm’ın bedr-i münevveri ve rububiyet-i İlahiyenin dellâl-ı saltanatı ve tılsım-ı kâinatın keşşaf-ı zîhikmeti olan Seyyidimiz Muhammedü’l-Emin aleyhissalâtü vesselâm, bütün enbiyayı sayesi altına alan risalet cenahı ve bütün âlem-i İslâm’ı himayesine alan İslâmiyet cenahlarıyla hakikatin tabakatında uçan ve bütün enbiya ve mürselîni, bütün evliya ve sıddıkîni ve bütün asfiya ve muhakkikîni arkasına alıp bütün kuvvetiyle vahdaniyeti gösterip arş-ı ehadiyete yol açıp gösterdiği iman-ı billah ve ispat ettiği vahdaniyet-i İlahiyeyi hiç vehim ve şüphenin haddi var mı ki kapatabilsin ve perde olabilsin?

Madem On Dokuzuncu Söz’de ve On Dokuzuncu Mektup’ta o bürhan-ı kātı’ın âbü’l-hayat-ı marifetinden on dört reşha ve on dokuz işarat ile o zat-ı mu’ciz-nümanın enva-ı mu’cizatıyla beraber, icmalen bir derece tarif ve beyan etmişiz. Şurada şu işaret ile iktifa edip o vahdaniyetin bürhan-ı kātı’ını tezkiye eden ve sıdkına şehadet eden esasata işaret suretinde bir salavat-ı şerife ile hatmederiz.

اَللّٰهُمَّ صَلِّ عَلٰى مَن۟ دَلَّ عَلٰى وُجُوبِ وُجُودِكَ وَ وَح۟دَانِيَّتِكَ وَ شَهِدَ عَلٰى جَلَالِكَ وَ جَمَالِكَ وَ كَمَالِكَ الشَّاهِدُ الصَّادِقُ ال۟مُصَدَّقُ وَ ال۟بُر۟هَانُ النَّاطِقُ ال۟مُحَقَّقُ سَيِّدُ ال۟اَن۟بِيَاءِ وَ ال۟مُر۟سَلٖينَ اَل۟حَامِلُ سِرَّ اِج۟مَاعِهِم۟ وَ تَص۟دٖيقِهِم۟ وَ مُع۟جِزَاتِهِم۟ وَ اِمَامُ ال۟اَو۟لِيَاءِ وَ الصِّدّٖيقٖينَ اَل۟حَاوٖى سِرَّ اِتِّفَاقِهِم۟ وَ تَح۟قٖيقِهِم۟ وَ كَرَامَاتِهِم۟ ذُو ال۟مُع۟جِزَاتِ ال۟بَاهِرَةِ وَ ال۟خَوَارِقِ الظَّاهِرَةِ وَ الدَّلَائِلِ ال۟قَاطِعَةِ ال۟مُحَقَّقَةِ ال۟مُصَدَّقَةِ لَهُ ذُو ال۟خِصَالِ ال۟غَالِيَةِ فٖى ذَاتِهٖ وَ ال۟اَخ۟لَاقِال۟عَالِيَةِ فٖى وَظٖيفَتِهٖ وَ السَّجَايَا السَّامِيَةِ فٖى شَرٖيعَتِهِ اَل۟مُكَمَّلَةِ ال۟مُنَزَّهَةِ لَهُ عَنِ ال۟خِلَافِ مَه۟بِطُ ال۟وَح۟ىِ الرَّبَّانِىِّ بِاِج۟مَاعِ ال۟مُن۟زِلِ وَ ال۟مُن۟زَلِ وَ ال۟مُن۟زَلِ عَلَي۟هِ سَيَّارُ عَالَمِ ال۟غَي۟بِ وَ ال۟مَلَكُوتِ مُشَاهِدُ ال۟اَر۟وَاحِ وَ مُصَاحِبُ ال۟مَلٰئِكَةِ اَن۟مُوذَجُ كَمَالِ ال۟كَائِنَاتِ شَخ۟صًا وَ نَو۟عًا وَ جِن۟سًا ( اَن۟وَرُ ثَمَرَاتِ شَجَرَةِ ال۟خِل۟قَةِ ) سِرَاجُ ال۟حَقِّ بُر۟هَانُ ال۟حَقٖيقَةِ تِم۟ثَالُ الرَّح۟مَةِ مِثَالُ ال۟مَحَبَّةِ كَشَّافُ طِل۟سِمِ ال۟كَائِنَاتِ دَلَّالُ سَل۟طَنَةِ الرُّبُوبِيَّةِ ال۟مُر۟مِزُ بِعُل۟وِيَّةِ شَخ۟صِيَّتِهِ ال۟مَع۟نَوِيَّةِ اِلٰى اَنَّهُ نُص۟بُ عَي۟نِ فَاطِرِ ال۟عَالَمِ فٖى خَل۟قِ ال۟كَائِنَاتِ ذُو الشَّرٖيعَةِ الَّتٖى هِىَ بِوُس۟عَةِ دَسَاتٖيرِهَا وَ قُوَّتِهَا تُشٖيرُ اِلٰى اَنَّهَا نِظَامُ نَاظِمِ ال۟كَو۟نِ وَ وَض۟عُ خَالِقِ ال۟كَائِنَاتِ نَعَم۟ اِنَّ نَاظِمَ ال۟كَائِنَاتِ بِهٰذَا النِّظَامِ ال۟اَتَمِّ ال۟اَك۟مَلِ هُوَ نَاظِمُ هٰذَا الدّٖينِ بِهٰذَا النِّظَامِ ال۟اَح۟سَنِ ال۟اَج۟مَلِ سَيِّدُنَا نَح۟نُ مَعَاشِرَ بَنٖى اٰدَمَ وَ مُه۟دٖينَا اِلَى ال۟اٖيمَانِ نَح۟نُ مَعَاشِرَ ال۟مُؤ۟مِنٖينَ مُحَمَّدٍ ب۟نِ عَب۟دِ اللّٰهِ ب۟نِ عَب۟دِ ال۟مُطَّلِبِ عَلَي۟هِ اَف۟ضَلُ الصَّلَوَاتِ وَ اَتَمُّ التَّس۟لٖيمَاتِ مَا دَامَتِ ال۟اَر۟ضُ وَ السَّمٰوَاتُ فَاِنَّ ذٰلِكَ الشَّاهِدَ الصَّادِقَ ال۟مُصَدَّقَ يَش۟هَدُ عَلٰى رُؤُسِ ال۟اَش۟هَادِ مُنَادِيًا وَ مُعَلِّمًا لِاَج۟يَالِ ال۟بَشَرِ خَل۟فَ ال۟اَع۟صَارِ وَ ال۟اَق۟طَارِ نِدَاءً عُل۟وِيًّا بِجَمٖيعِ قُوَّتِهٖ وَ بِغَايَةِ جِدِّيَّتِهٖ وَ بِنِهَايَةِ وُثُوقِهٖ وَ بِقُوَّةِ اِط۟مِئ۟نَانِهٖ وَ بِكَمَالِ اٖيمَانِهٖ بِاَش۟هَدُ اَن۟ لَٓا اِلٰهَ اِلَّا اللّٰهُ وَح۟دَهُ لَا شَرٖيكَ لَهُ

GÜNEŞLER KUVVETİNDE ON İKİNCİ LEM’A

Şu Yirmi İkinci Söz’ün On İkinci Lem’a’sı, öyle bir bahr-i hakaiktir ki bütün yirmi iki Söz ancak onun yirmi iki katresi ve öyle bir menba-ı envardır ki şu yirmi iki Söz, o güneşten ancak yirmi iki lem’asıdır. Evet, o yirmi iki adet Sözlerin her birisi, sema-i Kur’an’da parlayan bir tek necm-i âyetin bir lem’ası ve bahr-i Furkan’dan akan bir âyetin ırmağından tek bir katresi ve bir kenz-i a’zam-ı Kitabullah’ta her biri bir sandukça-i cevahir olan âyetlerin bir tek âyetinin bir tek incisidir.

İşte On Dokuzuncu Söz’ün On Dördüncü Reşha’sında bir nebze tarif edilen o Kelâmullah; ism-i a’zamdan, arş-ı a’zamdan, rububiyetin tecelli-i a’zamından nüzul edip ezeli ebede rabtedecek, ferşi arşa bağlayacak bir vüs’at ve ulviyet içinde bütün kuvvetiyle ve âyâtının bütün kat’iyetiyle mükerreren لَٓا اِلٰهَ اِلَّا هُوَ der, bütün kâinatı işhad eder

ve şehadet ettirir. Evet لَٓا اِلٰهَ اِلَّا هُوَ بَرَابَر۟ مٖيزَنَد۟ عَالَم۟

Evet, o Kur’an’a selim bir kalp gözüyle baksan göreceksin ki cihat-ı sittesi öyle parlıyor, öyle şeffaftır ki hiçbir zulmet, hiçbir dalalet, hiçbir şüphe ve rayb, hiçbir hile içine girmeye ve daire-i ismetine duhûle fürce bulamaz. Çünkü üstünde sikke-i i’caz, altında bürhan ve delil, arkasında nokta-i istinadı mahz-ı vahy-i Rabbanî, önünde saadet-i dâreyn, sağında aklı istintak edip tasdikini temin, solunda vicdanı istişhad ederek teslimini tesbit, içi bilbedahe safi hidayet-i Rahmaniye, üstü bilmüşahede hâlis envar-ı imaniye, meyveleri biaynelyakîn kemalât-ı insaniye ile müzeyyen asfiya ve muhakkikîn, evliya ve sıddıkîn olan o lisan-ı gaybın sinesine kulağını yapıştırıp dinlesen; derinden derine, gayet munis ve mukni, nihayet ciddi ve ulvi ve bürhan ile mücehhez bir sadâ-yı semavî işiteceksin ki öyle bir kat’iyetle لَٓا اِلٰهَ اِلَّا هُوَ der ve tekrar eder ki hakkalyakîn derecesinde söylediğini, aynelyakîn gibi bir ilm-i yakîni sana ifade ve ifaza ediyor.

Elhasıl: Her birisi birer güneş olan, Resul-i Ekrem aleyhissalâtü vesselâm ile Furkan-ı Ahkem ki:

Biri; âlem-i şehadetin lisanı olarak bin mu’cizat içinde bütün enbiya ve asfiyanın taht-ı tasdiklerinde İslâmiyet ve risalet parmaklarıyla işaret ederek bütün kuvvetiyle gösterdiği bir hakikati…

Diğeri; âlem-i gaybın lisanı hükmünde, kırk vücuh-u i’caz içinde, kâinatın bütün âyât-ı tekviniyesinin taht-ı tasdiklerinde, hakkaniyet ve hidayet parmaklarıyla işaret edip bütün ciddiyetle gösterdiği aynı hakikati… Acaba o hakikat, güneşten daha bâhir, gündüzden daha zâhir olmaz mı?

Ey dalalet-âlûd mütemerrid insancık! (Hâşiye) Ateş böceğinden daha sönük kafa fenerinle nasıl şu güneşlere karşı gelebilirsin? Onlardan istiğna edebilirsin? Üflemekle onları söndürmeye çalışırsın? Tuuuh, tuf, senin o münkir aklına! Nasıl o iki lisan-ı gayb ve şehadet, bütün âlemlerin Rabb’i ve şu kâinatın sahibi namına ve onun hesabına söyledikleri sözleri ve davaları inkâr edebilirsin? Ey bîçare ve sinekten daha âciz daha hakir! Sen necisin ki şu kâinatın Sahib-i Zülcelal’ini tekzibe yelteniyorsun?

HÂTİME

Ey aklı hüşyar, kalbi müteyakkız arkadaş! Eğer şu Yirmi İkinci Söz’ün başından buraya kadar fehmetmişsen on iki lem’ayı birden elinde tut. Binler elektrik kuvvetinde bir sirac-ı hakikat bularak arş-ı a’zamdan uzatılıp gelen âyât-ı Kur’aniyeye yapış. Burak-ı tevfike bin, semavat-ı hakaikte urûc et, arş-ı marifetullaha çık.

اَش۟هَدُ اَن۟ لَٓا اِلٰهَ اِلَّا اَن۟تَ وَح۟دَكَ لَا شَرٖيكَ لَكَ de. Hem لَٓا اِلٰهَ اِلَّا اللّٰهُ وَح۟دَهُ لَا شَرٖيكَ لَهُ لَهُ ال۟مُل۟كُ وَ لَهُ ال۟حَم۟دُ يُح۟يٖى وَ يُمٖيتُ وَ هُوَ حَىٌّ لَا يَمُوتُ بِيَدِهِ ال۟خَي۟رُ وَ هُوَ عَلٰى كُلِّ شَى۟ءٍ قَدٖيرٌ diyerek bütün mevcudat-ı kâinatın başları üstünde ve mescid-i kebir-i âlemde vahdaniyeti ilan et.

سُب۟حَانَكَ لَا عِل۟مَ لَنَٓا اِلَّا مَا عَلَّم۟تَنَٓا اِنَّكَ اَن۟تَ ال۟عَلٖيمُ ال۟حَكٖيمُ

رَبَّنَا لَا تُؤَاخِذ۟نَٓا اِن۟ نَسٖينَٓا اَو۟ اَخ۟طَا۟نَا رَبَّنَا وَلَا تَح۟مِل۟ عَلَي۟نَٓا اِص۟رًا كَمَا حَمَل۟تَهُ عَلَى الَّذٖينَ مِن۟ قَب۟لِنَا رَبَّنَا وَلَا تُحَمِّل۟نَا مَا لَا طَاقَةَ لَنَا بِهٖ وَاع۟فُ عَنَّا وَاغ۟فِر۟لَنَا وَار۟حَم۟نَا اَن۟تَ مَو۟لٰينَا فَان۟صُر۟نَا عَلَى ال۟قَو۟مِ ال۟كَافِرٖينَ ۝ رَبَّنَا لَا تُزِغ۟ قُلُوبَنَا بَع۟دَ اِذ۟ هَدَي۟تَنَاوَهَب۟ لَنَا مِن۟ لَدُن۟كَ رَح۟مَةًاِنَّكَ اَن۟تَ ال۟وَهَّابُ ۝ رَبَّنَٓا اِنَّكَ جَامِعُ النَّاسِ لِيَو۟مٍ لَا رَي۟بَ فٖيهِ اِنَّ اللّٰهَ لَا يُخ۟لِفُ ال۟مٖيعَادَ ۝

اَللّٰهُمَّ صَلِّ وَ سَلِّم۟ عَلٰى مَن۟ اَر۟سَل۟تَهُ رَح۟مَةً لِل۟عَالَمٖينَ وَ عَلٰى اٰلِهٖ وَ صَح۟بِهٖ اَج۟مَعٖينَ وَار۟حَم۟نَا وَ ار۟حَم۟ اُمَّتَهُ بِرَح۟مَتِكَ يَا اَر۟حَمَ الرَّاحِمٖينَ اٰمٖينَ

وَ اٰخِرُ دَع۟وٰيهُم۟ اَنِ ال۟حَم۟دُ لِلّٰهِ رَبِّ ال۟عَالَمٖينَ

---

Yirmi Birinci Söz ⇐ | Sözler | ⇒ Yirmi Üçüncü Söz

---