68.380
düzenleme
("A börtönigazgatóknak és főfoglároknak, sőt, az ország vezetőinek és a közrend védelmezőinek hálásnak kellene lenniük a Risale-i Nur leckéjéért, mert a kormánynak sokkal könnyebb megfegyelmezni ezer hívőt, akiknek állandóan a Pokol börtöne jár a fejében, mint tíz olyat, aki nem hisz, nem végzi el a kötelező imákat, csak az evilági börtönre gondol, nem tudja, mi tilos és mi megengedett, és részben hozzá van szokva,..." içeriğiyle yeni sayfa oluşturdu) |
("'''Said Nursi'''" içeriğiyle yeni sayfa oluşturdu) Etiketler: Mobil değişiklik Mobil ağ değişikliği |
||
32. satır: | 32. satır: | ||
A börtönigazgatóknak és főfoglároknak, sőt, az ország vezetőinek és a közrend védelmezőinek hálásnak kellene lenniük a Risale-i Nur leckéjéért, mert a kormánynak sokkal könnyebb megfegyelmezni ezer hívőt, akiknek állandóan a Pokol börtöne jár a fejében, mint tíz olyat, aki nem hisz, nem végzi el a kötelező imákat, csak az evilági börtönre gondol, nem tudja, mi tilos és mi megengedett, és részben hozzá van szokva, hogy fegyelmezetlen életet éljen. | A börtönigazgatóknak és főfoglároknak, sőt, az ország vezetőinek és a közrend védelmezőinek hálásnak kellene lenniük a Risale-i Nur leckéjéért, mert a kormánynak sokkal könnyebb megfegyelmezni ezer hívőt, akiknek állandóan a Pokol börtöne jár a fejében, mint tíz olyat, aki nem hisz, nem végzi el a kötelező imákat, csak az evilági börtönre gondol, nem tudja, mi tilos és mi megengedett, és részben hozzá van szokva, hogy fegyelmezetlen életet éljen. | ||
< | <span id="İKİNCİ_MESELE’NİN_HÜLÂSASI"></span> | ||
== | == A Második Téma összefoglalása == | ||
Ahogy elmagyaráztuk a Risale-i Nur Kalauz fiataloknak című írásában, oly magától értetődően bizonyos, hogy a halál el fog érni minket, ahogy az éjszaka követi a mai napot, és a tél ezt az őszt. Ahogy ez a börtön csak ideiglenes vendégháza mindazoknak, akik folyamatosan érkeznek és távoznak, úgy a föld is csak ideiglenes szállás az úton sebesen haladó karavánok számára, amelyek egy éjszakát itt töltenek, aztán mennek is tovább. Bizony, a halál, amely már százszor a temető küldte minden város teljes lakosságát, többet követel, mint az élet. A Risale-i Nur megoldotta ennek a félelmetes igazságnak a rejtélyét, és felfedezte válaszait. Ennek rövid összefoglalása a következő: | |||
Risale-i | |||
Mivel a halált nem lehet megölni, sem a sír ajtaját bezárni, ha van menekvés a kijelölt óra hóhérától és a sír magánzárkájától, akkor ez fontosabb az ember számára, mint bármi más. Igen, van ilyen megoldás, és a Kegyes Korán misztériuma által a Risale-i Nur tökéletes bizonyossággal felfedte azt. Röviden így foglalhatjuk össze: | |||
A halál vagy örök megsemmisülés, olyan akasztófa, amelyre az embert és minden rokonát, ismerősét felakasztják, vagy pedig elbocsájtó levél egy másik, örökkévaló birodalomba, ahol a hit útlevelével a boldogság palotájába léphetünk be. | |||
A sír vagy feneketlen üreg, és a magány sötét helye, vagy az evilág börtönéből az örökkévaló ünnep fénnyel teli palotájára és kertjére nyílik. A Kalauz fiataloknak egy hasonlat segítségével mutatta be ezt az igazságot. | |||
A példa szerint egy börtön udvarán akasztófákat állítottak fel, a mögött pedig megnyílt egy hatalmas lottózó, ahol a sorsoláson az egész világ részt vesz. Azt az ötszáz embert, akik a börtönben vannak, elkerülhetetlen módon egyenként az akasztófához fogják szólítani, ettől semmiféleképpen nincs menekvés. Minden irányból kihirdetik: „Gyertek, és vegyétek át a kivégzésről szóló rendeletet, és lépjetek az akasztófa alá!” Egyeseknek azt mondják: „Jó hír van számodra! A tiéd a sok milliót érő nyertes szelvény, gyere, és vedd át!” | |||
Saját szemünkkel látjuk, egyik ember a másik után lép az akasztófa alá. Látjuk, hogy egyeseket felakasztanak, mások pedig ellépnek az akasztófa alól, és továbbmennek a fal túloldalán lévő lottózóba. Ekkor pedig, mintha csak a magas rangú hivatalnokok tájékoztatásából tudnánk meg, két csoport lépett a börtönbe. | |||
Az egyik csoport zeneszerszámokkal érkezik, bort és látszólag ízletes, édes süteményeket hoznak magukkal, amit nekünk is próbálnak kínálni. De azok az édességek valójában halálosak, mert az emberi formát öltő sátánok megmérgezték őket. | |||
A második csoport tanulságos írásokat, megengedett ételeket és áldott innivalót hoz magával. Megkínálnak minket, és a legnagyobb komolysággal mondják: „Ha elfogadjátok az első csoport ajándékait, amelyet azért kínálnak nektek, hogy próbára tegyenek, akkor benneteket is felakasztanak az akasztófára, ahogy a szemetek láttára a többiekkel is történt. Míg ha tőlünk fogadjátok el az ajándékokat, amit az ország Uralkodójának nevében mi hoztunk el nektek, és elmondjátok a tanulságos írásban található imákat és fohászokat, akkor megmenekültök a kivégzéstől. És olyan bizonyosan hihetitek, mintha a saját szemetekkel látnátok, hogy királyi kegyként mindannyian meg fogjátok kapni a több milliót érő nyertes szelvényt! Azt mondják az ország törvényei, és mi magunk is azt mondjuk, hogy ha megeszitek azokat a tiltott, kétséges és mérgező édességeket, szörnyű fájdalmakat fogtok elszenvedni a mérgektől, míg csak fel nem akasztanak benneteket!” | |||
< | Ehhez a példához hasonlóan a hit és istenszolgálat népe számára az örökké tartó és kimeríthetetlen kincsestárra szóló szelvény jár az emberi sors lottóhúzásán, a kijelölt óra folyton szemünk előtt lévő akasztófáin túl. Azok pedig, akik kitartanak a gonoszságban, törvénytelen cselekedetekben, hitetlenségben és bűnben, az örök megsemmisülésre ítéltetnek (azok, akik nem hisznek a Túlvilág létezésében), vagy pedig örökkévaló, sötét magánzárkára (azok, akik hisznek a lélek halhatatlanságában, és mégis a gonoszság útját választják), és örök kitaszítottságra. Minderről bizonyos hírt adott a 124 ezer próféta,(<ref>Misiikül al-Masābīli, iii, 122. Lásd még: Zūd al-Ma'ād (talţqîq: al-Amā'ūt), і, 43-4.</ref>) megszámlálhatatlan csodájával, amelyek megerősítik őket; és Allah több mint 124 millió barátja, és a bölcs tudósok, törvénymagyarázók és igazak ezermilliói,(<ref>Az egyik ilyen tudós maga a Risale-i Nur, amely 20 éve némítja el a legmakacsabb filozófusokat és ateistákat is. Minden írása hozzáférhető: bárki elolvashatja, és senki nem képes cáfolni őket.</ref>) akik látomásaikban látják – akárcsak egy képernyőn – mindannak lenyomatát és nyomait, amit a próféták mondtak, logikusan és tökéletesen bizonyítva, hogy mindaz, amit az előbbi két csoport mondott, igaz, és saját aláírásukkal hitelesítve azt. Ezért hát annak a helyzete, aki nem fogadja meg azokat a híreket, amelyek a valóság népének három hatalmas és emelkedett csoportja útján jutnak el hozzá, akik az emberiség napjai, holdjai és csillagai, és áldott vezetői, és nem az általuk megmutatott egyenes utat választja, és figyelmen kívül hagyja a félelmetes, 99 százalék veszélyt, és a másik utat választja, csak azért, mert egyetlen ember azt állítja, hogy az az út veszélytelen – nos, az ő helyzetét a következőképpen írhatnánk le: | ||
</ | |||
A szerencsétlen elhagyta azt az utat, amely számtalan jól tájékozott megfigyelő hírei alapján végül is a könnyebb és rövidebb a kettő közül, és amely száz százalékos bizonyossággal a Paradicsomba és az örök boldogsághoz vezet, helyette pedig a legnehezebb, leghosszabb utat választotta, amely csapásokkal teli, és kilencvenkilenc százalékos bizonyossággal a pokoli rabságba és az örökkévaló nyomorúságba vezet. Elhagyja a könnyebbik utat, mert azon egyetlen tájékoztató hamis hírei szerint egy százaléknyi veszély és egyhónapnyi börtönbüntetés leselkedhet rá, és a hosszú, nehéz utat választja, amelynek semmiféle előnye nincs, de nem tartogat veszélyeket – ez a szerencsétlen ember olyan mértékben elvesztette valódi ember voltát, eszét, szívét és lelkét, hogy figyelmen kívül hagyja a rettenetes sárkányokat, amelyeket már messziről láthat, és amelyek kerülgetik őt, hanem inkább a szúnyogokat próbálja elhessegetni, csak azoknak tulajdonítva fontosságot. | |||
Mivel ez a valódi helyzet, azért, hogy megmeneküljünk a börtön nehézségeitől, nekünk, raboknak el kell fogadnunk azt az ajándékot, amelyet a második, áldott csoport hoz el nekünk. Úgy is mondhatnánk, hogy ahogyan egy-két percnyi vagy órányi bűnért két, három, tíz vagy tizenöt évre börtönbe juttatott minket, és világunkat börtönné tette, azzal szembeszegülhetünk úgy, hogy börtönbéli életünk egy-két óráját egy vagy kétnapnyi istenszolgálattá változtatjuk, és két vagy hároméves ítéletünket – az áldott csoport ajándékai által – húsz vagy harmincévnyi örök életté változtatjuk, húsz-harminc börtönévünket pedig megbocsátássá, és felmentéssé a sokmillió évnyi bebörtönzés helyett, amely a Pokolban várna ránk. Evilági életünk zokogása mosolyt jelent örökkévaló életünkben. Az evilági börtönt a tanulás és képzés helyének kell felfognunk, és meg kell próbálnunk közösségünk és országunk jó magaviseletű, megbízható és hasznos tagjainak lenni. A börtön őreinek, vezetőinek, irányítóinak pedig a gondjaikra bízott embereket nem raboknak, gonosztevőknek és országukra ártalmasnak kell tartaniuk, hanem diákoknak, akik a fejlődés, nevelés áldott helyén tanulnak, és büszkén kell hálát adniuk Allahnak. | |||
< | <span id="ÜÇÜNCÜ_MESELE"></span> | ||
== A harmadik téma == | |||
Ez egy tanulságos történet összefoglalása, amelyet a Kalauz fiataloknak című könyvben írtam le. | |||
<div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr"> | <div lang="tr" dir="ltr" class="mw-content-ltr"> |
düzenleme